Mindenütt a Mennyei Király fiai, lányai vagytok – Te Deum a váci székesegyházban

Ez a hálaadó szentmise rendhagyó tanévet zár, amelyből sokat tanulhattak pedagógusok és diákok egyaránt – mondta Marton Zsolt püspök. Emlékeztetett, hogy bár visszatérünk lassan a régi kerékvágásba, Istennek célja volt azzal, hogy ezt a rendkívüli járványhelyzetet megengedte.

Szentbeszéde elején a főpásztor külön köszöntötte mindazokat, akik közvetítésen keresztül kapcsolódnak be a szentmisébe, kiemelve, hogy lélekben mindenki egy közösséget alkot. Marton Zsolt elmélkedésében Páduai Szent Antalról beszélt, aki hajdan a pestis elleni védekezés egyik védőszentje volt, a gyermekeknek pedig pártfogója ma is.

Szent Antalt leginkább a csodáiról emlegetik, és kérik segítségét az elveszett tárgyak megtalálásában, a reménytelen ügyekben, de ő több ennél: a ferences rend 13. századi óriása, aki a ferences szerzetesnövendékek képzését, taníttatását és nevelését megszervezte. Annak a nagyhírű szerzetesrendnek az első teológiai tanára, amelynek iskolái Magyarországon a mai napig is sikeresen működnek. Személyesen ismerte a rendalapító Assisi Szent Ferencet, aki ezt írta neki: „Azt akarom, hogy a testvéreknek tanítsd a szent teológiát, de úgy, hogy sem benned, sem bennük ki ne aludjék az imádság szelleme, azoknak a szabályoknak megfelelően, amelyeket adunk.”

Ma, amikor hálát adni jöttünk össze, köszönjük meg az Úrnak, ha sikerült az imádság szellemében nevelnünk, tanítanunk és vezetnünk – biztatott a főpásztor.  – Ez a mindenekelőtt való: az evangélium igazságára vezetni a ránk bízottakat szeretettel, szelíd határozottsággal, akár hittanóráról, akár matematikáról, irodalomról vagy testnevelésről van szó. Pedagógiai tevékenységünk az egész ember formálásáról szól, ezáltal ők is alakítják egymást, miközben mi, pedagógusok is formálódunk általuk és hatunk kollégáinkra.

Amikor tavaly augusztus végén a hitoktatók Veni Sanctéján az evangélium a tíz szűz elbeszélése volt, ezt fogalmaztam meg: Tanévkezdésen vagyunk, várjuk a gyerekeket, a szülőket, az iskolát. Tele van-e az olajmécsesünk? Pihentünk-e, fölkészültünk-e úgy, hogy az olaj tanév végéig kitartson? 

Most megkérdezhetjük magunktól: Volt-e elég olajunk, kitartott-e? Ha igen, adjunk hálát érte; ha úgy gondoljuk, hogy nem volt elég, vonjuk le a tanulságokat, és akkor is adjunk hálát.

Található egy mosolyra indító leírás Páduai Szent Antal életében: egyszer, amikor nem jöttek el az emberek, a halaknak beszélt, mint Szent Ferenc a madaraknak. Ez a történet azt üzeni nekünk, hogy minden fáradozásunknak van értelme, amikor a „halaknak” beszélünk, akkor is.

Előbb-utóbb minden magvetésünk be fog érni. A pedagógiában nincsenek lezárt folyamatok, az érett gyümölcsöt Isten adja – hangsúlyozta a püspök. Külön szólt a pedagógusokhoz, hitoktatókhoz és az intézményvezetőkhöz, pap- és diakónustestvérekhez, megköszönve munkájukat, odaadó fáradozásukat, és hálát adott a Jóistennek bölcsességükért, jóságukért.

Szentbeszéde végén a főpásztor a gyermekekhez fordult, értük különösen hálát adott a Mennyei Atyának, „akinek mindnyájan a gyermekei vagyunk (gyermekek és felnőttek egyaránt)”. Egy történetet mondott el: Egy királynak három fia volt. A legkisebb egyszer odaállt az apja elé, és ezt mondta: apám, szeretnék világot látni. Erre így válaszolt az apa: 

menj fiam, láss világot, de egyet ne felejts: bármerre jársz, te mindenütt a király fia vagy!

Kedves gyermekek! Ti is a Mennyei Király, a Mennyei Atya fiai, lányai vagytok. Bármerre jártok a nyári szünetben, ne feledjétek, hogy ő mindenütt veletek van, és szeret benneteket. Köszönjétek meg, köszönjük meg együtt szüleiteket, nevelőiteket és társaitokat a Mennyei Atyának! – fogalmazott Marton Zsolt.

A szertartás végén Selmeczi Zoltán, az EKIF főigazgatója az elmúlt három hónap nehézségeire, próbatételeire, tanúságaira is kitért beszédében. „Nagyon gyötrelmes három hónap volt ez mindenkinek, így nekünk a Váci Egyházmegye és a Katolikus Iskolák Főhatósága által fenntartott intézményeknek is. Ám, ahogyan bizonyára sokaknak, nekem is feltűnt, hogy

az összezárt családok közösségi léte megerősödött. A Jóisten segítségével pont ezek a nehéz idők adnak alkalmat arra, hogy hitünk igazi gyümölcsöket teremhessen.

Minden fájdalma, nehézsége és tökéletlensége ellenére ez az időszak nekünk, hittel élőknek különösen értékes volt, hiszen még több alkalmunk nyílt a lelki elmélyülésre. Ehhez az a kegyelmi állapot is megadatott, hogy egyházi vezetőink, lelkipásztoraink jóvoltából rendszeres szentmisék, katekézisek részeseivé válhattunk az online térben. Nem maradtunk élő forrás nélkül, volt alkalmunk tovább növekedni a hitben! Így, a gondviselő Isten segítségével lettek úrrá tanítóink és tanáraink a digitális oktatás okozta nehézségeken az online térben, így sikerült megszerveznünk a gyermekek felügyeletét az óvodáinkban, és így maturáltak zökkenőmentesen a felnőttkor küszöbén álló növendékeink középiskoláinkban.”

Beszéde végén megköszönte a megyéspüspök biztatását, reménykeltő szavait, imáit, a médián keresztül sugárzott mély tartalmú gondolatait. Külön kifejezte háláját az óvodavezetőknek, iskolaigazgatóknak azért, hogy nem hagyták magukra pedagógus közösségeiket; a hitoktatóknak, akik változatos formában, tartalmasan töltötték el a nekik rendelt időt tanítványaikkal a különféle digitális platformok felhasználásával; a szülőknek, akik a lehetőségeikhez mérten, időt és fáradságot nem kímélve támogatták gyermekeiket a tantermen kívüli oktatásban. A főigazgató arról is beszámolt, hogy az EKIF mintegy 20 millió forintot biztosít az általa fenntartott intézmények közül húsznak, 44 tábori program megvalósításához.

Ezt követően Tornay Gábor egyházmegyei hitoktatási igazgató mondott köszönetet az elmúlt tanévért. Ő is kitért a válsághelyzetre: „Azt mondják némely szakemberek, hogy krízishelyzetben mindenkiből előtör igazi valója. Úgy kezd viselkedni, ahogy az szíve mélyéből fakad. Jézus így tanít egy helyen: »A jó ember a jó kincséből jó dolgokat ad elő; a gonosz ember pedig gonosz kincséből gonosz dolgokat ad elő.« Magam is úgy gondolom, hogy mindössze két alapvető viselkedés létezik: Vagy része vagyok a megoldásnak, vagy akaratom ellenére is a kudarc része maradok.

Hiszem, hogy Isten minden pillanatban meg akar minket ajándékozni, de ha ökölbe szorított kezünkben görcsösen ragaszkodunk a saját igazunkhoz, a saját megoldásainkhoz, akkor Isten nem tudja hová letenni az ajándékát.

Csakis rajtunk múlt tehát, hogyan kezeljük ezt a szokatlan helyzetet. Mennyi, mennyi áldást tapasztalhattunk meg!” Kedves történeteken keresztül mutatta be, hogyan is fejezték ki a gyermekek szeretetüket az oktatók felé, tükröt tartva és ablakot mutatva nekik, amelyben megtalálható, milyen is a mennyei Atya szeretete.

A hitoktatók problémamegoldásáról, lelkes tanításáról elmondta:

mint mikor a ködön áttör a reggeli napfény, és erejével szétoszlatja a homályt, olyannak tűnt nekem, ahogy átálltatok a távoktatásra.

Láttam a sok szépet és jót, amit tesztek és imádságomban hálát adva értetek, dicsértem a mennyei Atyát!” – fejezte ki háláját az igazgató.

Forrás és fotó: Bölönyi Gabriella/Váci Egyházmegye

Magyar Kurír