Mindszenty József bíborosra emlékeztek Bécsben

KÉPGALÉRIA – klikk a képre!

Az emlékezőket Varga János, a Pázmáneum rektora, a megemlékezés szervezője és házigazdája, illetve annak állandó vendége, Habsburg-Lotharingiai Mihály főherceg, a Mindszenty Alapítvány elnöke köszöntötte. A rendezvényen, amelyen a budapesti Pannonia Sacra Általános Iskola Blazsek Andrea karnagy vezette gyermekkórusa is közreműködött, jelen volt Rieger Tibor szobrászművész, a kórház aulájában álló Mindszenty-szobor alkotója is. Ünnepi beszédet mondott Vencser László, az ausztriai idegen nyelvű lelkészségek országos igazgatója.

„»Állok Istenért, egyházért, hazáért!« – írta a bíboros-hercegprímás 1948-as utolsó körlevelében. Ma itt áll a szobor és itt állunk mi is Istenért, egyházért, hazáért, családokért, az örök értékekért. Imádkozunk és emlékezünk” – fogalmazott bevezető szavaiban Varga János a Domine ad adiuvandum – XV. századi kánon és Szokolay Sándor Fohászkodás a nemzet felemelkedéséért című művek elhangzása után. 

A Pázmáneum rektora egyúttal tolmácsolta Erdő Péter bíboros üdvözletét, majd Habsburg-Lotharingiai Mihály főherceg vette át a szót. A Mindszenty Alapítvány elnöke, miután kifejezte háláját a megemlékezés megszervezéséért, elmondta: ma nem ő fog beszélni, hanem Mindszenty József, és idézett többek között a hercegprímás 1956-os rádióbeszédéből: „Most történt először a történelem folyamán, hogy Magyarország a többi kultúrnép valóban hathatós rokonszenvét érdemli. Mi meg vagyunk illetődve, s egy kis nemzet minden tagja szívből örül, hogy szabadságszeretetéért a többi nép felkarolja ügyét. A Gondviselést látjuk benne, amely a külföld szolidaritása által valósul meg úgy, ahogy himnuszunk zengi: »Isten, áldd meg a magyart... Nyújts feléje védő kart«. Himnuszunk így folytatódik: »ha küzd ellenséggel.« De mi rendkívül súlyos helyzetünkben is azt reméljük, hogy nincsen ellenségünk. Mi sem vagyunk ellenségei senkinek sem. Minden néppel és országgal barátságban akarunk élni…”

Giovanni Battista Martini Adoramus te Christe motettája és Gere György Laudate Dominum című szerzeménye után Vencser László, az ausztriai idegen nyelvű lelkészségek országos igazgatója mondta el ünnepi beszédét. Mindenekelőtt megköszönte Varga János rektornak a lehetőséget, hogy „mint erdélyi származású pap szólhat a nemzet bíborosáról, mindannyiunk hercegprímásáról,” majd Mindszenty József szavaival alátámasztva fejtette ki, mit üzen a bíboros ma nekünk: azt, hogy legyünk imádkozó nép, őrizzük keresztény hitünket és ápoljuk nemzeti értékeinket, hagyományainkat. „Meg kell tanulnunk újból imádkozni. Be kell állnunk a milliók imahadjáratának csapatába, hogy az imádság nemzetévé váljunk és erőnk legyen a reánk váró küzdelemre” – fogalmazott Vencser László, és szólt arról is, hogy a keresztény magyar léleknek ma is tovább kell élnie, az a nyugati keresztény örökség, amelyet Szent István királyunk hagyományozott ránk, ma, a 21. század kezdetén, ebben a bonyolult európai történelmi időben is kötelez bennünket.

„Mindszenty József bíboros biztat: őrizzük, ragaszkodjunk keresztény gyökereinkhez, mert egyébként elveszünk. Meggyőződésem, hogy bíborosunk boldogan tekint le reánk, és örül annak, hogy magyar alaptörvényünk Istennel kezdődik és keresztény alapokra épül” – hangoztatta a megemlékezés ünnepi szónoka. Kiemelte továbbá: halljuk meg Mindszenty József bíboros bátorítását, és bárhol élünk, őrizzük a keresztény erkölcs és a magyarság kulturális hagyományait. „Amikor és ahol ma a diaszpórában a kultúra, az anyanyelv, a népi hagyomány ápolását, annak újjáélesztésére való törekvéseket látjuk, akkor érezzük, hogy megvalósul mindaz, ami Mindszenty József bíboros szívügye volt. Ebben előkelő helyet foglal el nemzeti imánk, a mi himnuszunk. Ennek megtartó, összetartó ereje olyan kincs, amit semmivel nem lehet pótolni. Ezt minden magyarnak illik ismernie és énekelnie, bárhol is éljen a világon” – hangsúlyozta az ausztriai idegen nyelvű pasztoráció igazgatója. Végezetül ismét Mindszenty József szavait idézte, amelyeket a honfitársaitól Rómában kapott levelek ihlettek: „Megéreztem belőlük, hogy a keresztény és történelmi magyar lélek tovább él s hogy az egyházhoz és a hazához való ragaszkodásuk rendíthetetlen. Számkivetésemben ez a tény a vigasztalás, a fény és a reménység legfőbb forrását jelenti ma is.”Meggyőződésem, hogy ma rólunk is ezt írná, és miránk, itt egybegyűltekre ezért áldását adja – zárta szavait Vencser László.

Az Ó, szent István népének után az emlékező közösség elimádkozta közösen a Miatyánkot, majd Habsburg-Lotharingiai Mihály főherceg vezetésével a bíboros-hercegprímás boldoggá avatásért megfogalmazott fohászt.

Josquin des Pres Ave vera virginitas című, furulyán eljátszott négyszólamú motettája után a kórház részéről Ignaz Hochholzer főorvos is szólt az egybegyűltekhez. Elmondta, megtiszteltetés az intézménynek, hogy itt kezelhették a magyar főpásztort, és hogy őrizhetik az emlékét. Megjegyezte: megható számára az évről évre megtartott ünnepség, amely a Mindszenty hercegprímás iránti mély tiszteletet fejezi ki, és kifejezte reményét, hogy a nagy főpapot hamarosan boldoggá avatással is elismerik.

Varga János rektor megköszönte a közösség nevében az Irgalmas Rendiek Kórháza vezetésének, hogy a gyógyintézet aulájában ott állhat Mindszenty József bíboros szobra és a megemlékezéseknek is rendre helyet adnak.

Rieger Tibor szobrászművész alkotásánál elhelyezte az emlékezés koszorúját Hajas Gábor, a Bécsi Magyar Nagykövetség követe, Habsburg-Lotharingiai Mihály, a Mindszenty Alapítvány elnöke, a Máltai Lovagrend Magyar Delegátusának képviselete, a Pannonia Sacra Iskola nyolctagú küldöttsége, élén Dóra Zoltán igazgatóval, a Kaláka Club nevében Wurst Erzsébet elnök és Varga Gabriella, a Petőfi Sándor Program ösztöndíjasa, valamint a Collegium Pázmáneum nevében Varga János rektor, az intézet vezetője.

A megemlékezés a Boldogasszony anyánk – amelyet a kórus a Tóth József- feldolgozásnak megfelelően kísért – és a Himnusz közös eléneklésével zárult. 

Forrás és fotó: Varga Gabriella

Magyar Kurír