A főpásztor prédikációjában felidézte, hogy szülőfalujában milyen jelentősége volt a kisharang megszólalásának. Ez jelezte, hogy a községben valaki elhunyt. Ilyenkor a falu lakói elcsendesedtek, és imádkoztak a halott lelki üdvéért. Ez az összetartó erő nemcsak abból fakadt, hogy egy településen laktak, hanem egy sokkal mélyebb, szorosabb lelki kapcsolatból, amely összekötötte őket.
„Ma azokért imádkozunk, akik lelkipásztoraink voltak. Számos püspöke, papja volt ennek az egyházmegyének, akik a hívek üdvözítésére szentelték életüket. A mindennap megszólaló esti harangszó arra hív bennünket, hogy imádkozzunk az azon a napon megholtakért, és ugyanakkor saját földi életünk végére is gondoljunk. Imádkozzunk egymásért is, imádkozzunk azért, hogy úgy állhassunk majd az utolsó pillanat előtt, mint az evangéliumban az okos szüzek, akik lámpásukban kellő olajat vittek. Imádkozzunk azért, hogy mindig készen álljunk fogadni az Urat, aki hozzánk jön” – fogalmazott elmélkedésében Veres András püspök.
Győri Egyházmegye Sajtóirodája
Fotó: Ács Tamás
Magyar Kurír
Kapcsolódó fotógaléria