Mit rejt az erdő Csokonyavisontán? – A budai cserkészkerületek táborában jártunk

KÉPGALÉRIA - Klikk a képre!

A tölgyet, patakot rejtő hallgatag erdőt nagyon szépen kérhették meg Csokonyavisontán: 2500 gyerek és fiatal vert tábort rejtekében. A budai kerületek és az agglomeráció cserkészei találtak itt otthonra. Ennyi embert még nem láttak itt Dél-Somogyban, 15 kilométerre a horvát határtól, mindentől messze – fogad érkezéskor Metz Márk, a kerületi nagytábor parancsnoka.

A cserkészcsapatoknak minden évben van tábora, de nagytáborra négy-öt évenként vállalkoznak. Ezek kerületenként jönnek létre, a legnagyobb, budai kerülettel egy időben Pest és agglomerációja is táborozik.

Metz Márk munka és család mellett vállalja a 2500 résztvevőt koordináló parancsnoki feladatokat. Aki lettem, amilyen értékeim vannak a szüleim nevelő munkája mellett a cserkészetnek köszönöm. Rengeteg kaptam és kapok ma is. A feleségemet, s közvetve a három gyerekemet. Szeretném én is átadni, visszaadni – meséli, miért érdemes, miközben több kilométeren át a mezőn haladunk.

Két oldalról két erdősáv néz egymással szembe. Hol az egyik, hol a másik oldalról integetnek gyerekek. A fák között kapuszerű építmények, előttük sportpályányi méretben lekaszálva a fű, rajta zászlórúd, mellette kereszt. Ezek az altáborok, a mintegy 30 cserkészcsapatot ugyanis 11 altáborban helyezték el – tájékoztat Metz Márk, miközben a nagy távolság miatt autóval visz körbe a területen. Nem volt könnyű olyan helyszínt találni, ahol ennyi csapat önálló tábort tud kialakítani, alakulótérrel, tábortűzrakó hellyel, tábori konyhával, cserkészenyelven GH-val. Ezért jöttünk el ide a világ végére – mondja.

A hatos altáborba igyekszünk, ahova baráti szálak kötnek. A budakalászi Szent István Cserkészcsapat és a békásmegyeri Szent József Cserkészcsapat a vendéglátónk. Miután felverjük a sátrunkat, Wettstein András, a budakalászi csapat alapítója, Lontai Levente táborparancsnok a békásiak részéről pedig Boros Gábor vezet körbe a táborban. A bozóttól megtisztított ösvényeken ismerkedünk a cserkészek világával. Kijövünk a természetbe és mindent nekünk kell létrehoznunk, hogy életkereteinket megteremtsük. Az erdő nemcsak a vaddisznóknak meg a szarvasoknak ad otthont, mi is képesek vagyunk benne létezni – mondja Lontai Levente, akit már gyerekként ez fogott meg a cserkészetben.

Varázslatos birodalmat alakítottak ki a zegzugos dzsungelben: az őrsök sátrai körül köcsögfa, cipőtartó polc, fogkefetartó, a cserkészingeknek készített vállfák. Idén az őrsök egy kis oltárt is készítettek. Van hinta, magasles, mászóka is, étkező, konyha, mosogató és persze latrina, mindez saját alkotás. A faanyagot az építéshez a táborvezetés bérli. Ennyi ember nem tud hullott fából értelmesen építkezni. A gömbfákat, széldeszkákat biztosítják a csapatoknak. A felhasználás szabálya, hogy egész méterig darabolhatják fel azokat. Ezeket az erdészet visszaveszi a tábor végén. Mindig a hely adottságai alapján építjük fel a táborunkat. Itt most viszonylag kicsi a tér, ezért szoros közelségbe kerültek egymással az őrsök – mondja Wettstein András.

A helyet az erdőtől kölcsön vettük. Fontos, hogy úgy hagyjuk itt, ahogy kaptuk. A kitaposások megmaradnak, de ezt a természet rövid idő alatt visszaveszi. A levonulás ugyanolyan komoly lesz, mint a felvonulás. A területeket akkor veszem át, ha azok állapota megfelelő – mondja a táborparancsnok.

A nagytábor életének középpontja az a felvonulási tér, ahol a nyitó vasárnapon Csépányi Gábor bemutatta a szentmisét, és ahol az egész gyereksereget összefogó programok – a galaktikus napok, a hadijáték, záró szentmise és istentisztelet – zajlanak. Látogatásunkkor is galaktikus napon volt együtt két altábor. Az idei év keretmeséjét – a tábor programjait átszövő történetfolyamatot – ugyanis a Star Wars adja. Ennek célja, hogy megfűszerezze a programokat.

A Star Wars-hoz nem volt könnyű lelki témát kapcsolni – mondja Kálmán József, budakalászi plébános, aki néhány napra kifeszítette két fa közé a függőágyát, hogy a cserkészekkel táborozzon. „Az erő legyen veletek” jelmondat a lelki programjaink vezérfonala. A lelki erőforrásainkra fókuszálunk a tábor során.

Az őrsi keretben tartott lelki félórákon szóba került a zene, a mozgás, a természet, a közösséghez, barátokhoz való tartozás, elcsendesedés. Kellenek életünkben az erőgyűjtés pillanatai. Leülünk a réten, nem rohanunk sehova, rácsodálkozunk a természet szépségére. Remélem, otthon, a mindennapokban visszatalálunk ezekhez az élményekhez – fejezi ki a cserkészeket pártoló plébános.

Metz Márk szerint a lelki programokat úgy kell megtalálniuk, hogy azok áttörjék az unalom falát. Így például meghívták a Nem Adom Fel Alapítványt. Ülőröplabdát játszottak a mozgássérültekkel, vakon fociztak, egy süketnéma vendéggel beszélgettek.

A galaktikus nap estéje azonban nem az elcsendesedésről szólt: a cserkészek igaz vurstlit varázsoltak ide, vattacukorral, pattogatott kukoricával, jósdával, málnaszörppel, virslivel és a végén fergeteges tánccal. A cserkészet egyik lényege ugyanis az élmény: kis közösség – nagy élmény hirdetik. Persze közvetítenek ismereteket is, a galaktikus napon is bővítették a cserkésztudásukat, de ezt az alapító Bi-Pi szellemében, az élményen keresztül teszik – fogalmazza meg Wettstein András. Kiemeli a generációk közötti együttműködést, hiszen itt a 16-20 év közötti nagyok vezetik a kisebbeket. Miközben bevezetik őket ebbe az életformába, maguk is rengeteget fejlődnek felelősségtudatban, a mások szolgálata iránti elkötelezettségben – mondja Wettstein András, akinek két kisebb gyereke őrsi tagként, három nagyobb pedig vezetőként van jelen Csokonyavisontán.

A másik fő cél a közösségépítés: a közösen végzett tevékenységek, a rengeteg játék óriási összekovácsoló erő. A Mosómedve őrs tagjai, Franci, Zsófi és Lilla is a közösséget dicsérik. Együtt kelünk, együtt fekszünk. Jó itt lenni a természetben. Mindent együtt, magunknak csináltunk. Önállóbbak vagyunk, sosem unatkozunk, nem nyomkodjunk a telefont. Szeretünk a táborban – mondják a lányok.

Valóban jó itt. Jó játszani, beszélgetni, a színpadnál bulizókkal táncolni és este, a tábortűznél egymás kezét fogva, kört alkotva, imával, énekkel zárni a napot.

Fotó: Merényi Zita

Trauttwein Éva/Magyar Kurír