Mutassuk meg mindenkinek Isten szeretetét – Beszélgetés Székely János püspökkel a KATTÁRS előtt

KÉPGALÉRIA – klikk a képre!

A rendezvény üzenetéről Székely János püspökkel, az MKPK Caritas in Veritate Bizottságának elnökével beszélgettünk.

– Az esemény szlogenje ebben az évben: Jézus az irgalmasság arca. Társai vagyunk! Mit kell ez alatt értenünk?

– A szlogen azt igyekszik megfogalmazni, hogy a legnagyobb érték, amit az egyház adni tud, maga Jézus. Az irgalmasság legfőbb cselekedete, ha Őt, az irgalom forrását adjuk a társadalomnak. Leginkább Istenre van szükségünk, aki önmagunk, korlátaink, sérelmeink fölé emel bennünket. Ha nem áll a jogrend, a gazdaság és a társadalmi együttélés mögött az erkölcs ereje, akkor a társadalom lassan szétesik és összeomlik. A szlogen második fele pedig arra utal, hogy a Katolikus Társadalmi Napok alkalmai mindig a „társak vagyunk” alapkijelentésre épülnek. Ezt kapcsoltuk össze az irgalmasság évének üzenetével.

Arra is törekedtünk, hogy a KATTÁRS ne olyan rendezvény legyen, ahol az érdekes programok mögött elvész hitünk lényege. Amellett, hogy az eseményen megjelenik például a Katolikus Karitász, a Máltai Szeretetszolgálat vagy éppen a cigány- és börtönpasztorációs tevékenység, tanúságtételekre, személyes vallomásokra is sor kerül majd. Annak is meg kell fogalmazódnia, hogy a szociális és karitatív tevékenység forrása a hit. Ez tudja megváltoztatni az emberi életet és a társadalmat. Az MKPK Caritas in Veritate Bizottsága meghirdetett egy pályázatot Elvitt engem Jézushoz címmel. Erre olyan vallomásokat vártunk, amelyekben valaki arról számolt be, hogyan változtatta meg az életét a Jézussal való találkozás.

Megtérése után Szent Márton először a szüleit kereste fel, édesanyja az ő hatására lett kereszténnyé. Innen jött az a gondolat, hogy bemutassuk: az egyház legfőbb szolgálata mindenkit Jézushoz vezetni. Ahogyan Péter apostol mondta: „Ezüstöm, aranyam nincs, de amim van, azt neked adom: a Názáreti Jézus Krisztus nevében kelj fel és járj!” (ApCsel 3,6) XVI. Benedek pápa beszélt arról, hogy a mai ember egy belső sivatagot él át, mert az élet forrásához, a Teremtőhöz vezető utat elveszítette. Ezért tapasztalhatjuk azt, hogy manapság nagyon kevesen tudnak őszintén örülni valaminek, őszintén lelkesedni valamiért. A szíve ürült ki a társadalmunknak és a családoknak. Erre vezethető vissza az is, hogy kevés gyermek születik, hiszen ha nincs pozitív világkép, akkor az élet mindenhonnan eltűnik.

– Azok, akik az egyház szociális intézményeiben tevékenykednek, általában csendesen teszik a dolgukat. Miért fontos, hogy kilépjenek a nyilvánosság elé?

– A média a gazdasági érdekeket szolgálva nagyon gyakran a meghökkentő, a szenzációs vagy a szörnyű eseményekről ad számot. A pozitív valóságról nem vesz tudomást. A krakkói ifjúsági világtalálkozónak, amelyen kétmillió fiatal vett részt békességben és szeretetben, nem volt hírértéke. Pedig ez egy egyedülálló világesemény. Nagyon fontos, hogy az egyház meg tudjon jelenni a világ előtt. Amikor Szent II. János Pál pápa haldoklott, a tévécsatornák napokon át az ő életéről sugároztak műsorokat. Ez idő alatt úgy éreztem, megváltozott az emberek hangulata, mintha a szent pápa lelke ott lebegett volna a város felett. A KATTÁRS célja, hogy a jó hírt közvetítse a társadalom felé.

– Napjainkban úgy tűnik, hogy az egyes ember erejét meghaladó problémákkal kell szembesülnünk. Mit tehet az egyén a társadalmi bajok orvoslásáért?

– Erről a témáról tartanak egy kerekasztal-beszélgetést, amelyen Erdő Péter bíboros, Ürge-Vorsatz Diána Nobel-békedíjas tudós, Baritz Sarolta Laura OP közgazdász és Velkey György, a Bethesda Gyermekkórház főigazgatója vesz majd részt. Az ember sokszor azt gondolja, túl kicsi pont ahhoz, hogy a világ problémáján segíteni tudjon. De az evangélium is azt tanítja, hogy azt a keveset, amit megtehetünk, tegyük is meg. A kenyérszaporítás történetében egy fiú odavisz Jézus elé öt kenyeret és két halat. Ez nevetségesen kevés ötezer embernek, de ez volt minden, amit a fiú adhatott. Jézust megrendíti ez a nagylelkűség, és erre alapozva látja el a tömeget élelemmel. Esztergomban él egy házaspár, amelynek tagjai felkaroltak egy hajléktalan embert, a múlt télen pedig maguk közé fogadták, ott lakott velük. Az esztergomi cigány közösség nemrég befogadott egy menekültet. Vagyis mindannyian tehetünk valamit, és ha elkezdünk cselekedni, akkor Isten és a közösség is segíteni fog. Dosztojevszkij írja, hogy ha őszintén felelőssé teszed magad mindenért és mindenkiért, rögtön azt tapasztalod, hogy ez így is van, mert valóban felelős vagy mindenért és mindenkiért.

– Az idei KATTÁRS újdonságaként a programok között megjelenik a sport is. Keresztény szempontból milyen szerepe lehet a sportnak?

– A keresztény felfogás szerint az ember test és lélek egysége. Nagyon sok testi betegségnek és gyógyulásnak lelki oka van. A testünk is Isten alkotása, ezért fontos ápolni és őrizni azt. A test a Szentlélek temploma. A KATTÁRS során szeretnénk megmutatni, hogy a keresztény ember is ügyel az egészségére. A nyári Mária Maratonon a résztvevők futva vagy kerékpározva jutottak el a célhoz. Ez a zarándoklat nemcsak a léleknek, hanem a testnek is hasznára vált. A mai túlhajszolt ember is keresi a harmóniát a testi valóságával.

A keresztény ember sportolásában benne van a hit és a szeretet is. A KATTÁRS-on együtt sportolnak majd a katolikus iskolák diákjai és a Speciális Olimpia mozgalom értelmi fogyatékos sportolói.

– A Szent Márton-év központi témájához kapcsolódó műhelykonferencia az osztozó segítség hagyományaival foglalkozik…

– A KATTÁRS ügyéhez több egyházi intézmény is csatlakozott. A Pázmány Péter Katolikus Egyetem Bölcsészet- és Társadalomtudományi Kara keresett meg bennünket ezzel a gondolattal. Ez egy szociológia szempontú előadássorozat lesz. Alapgondolata Szent Mártonnak az a mozdulata, amikor kettévágja a köpenyét. A régi életrajzok mesélnek arról, hogy Szent Márton álmában megjelent Jézus Krisztus, vállán az ő kettévágott köpenyével, és azt mondta: Ezt Mártontól, a katekumentől kaptam.

Az osztozás azt jelenti, hogy adok abból, amim van. Ma fel kellene ismernünk, hogy az az eszmény, amely a szabad versenyre épül, működésképtelen; az embert és a társadalmat is megnyomorítja. A szabad verseny egy piramis-szerű világot épít, ahol mindenki a csúcsra tör. Tudjuk azonban, hogy erre nem mindenki képes. Az idős, a beteg, a gyönge menthetetlenül lemarad, az erős és a gátlástalan pedig feljebb jut. Az ember nem arra született, hogy önmagáért törtessen, hanem arra, hogy szeressen és adjon. A keresztény meggyőződés szerint a világ az Atya, a Fiú és a Szentlélek szeretetéből lett. Az ember életcélja az, hogy ezt a szeretetet megtanulja.

A Biblia társadalomeszménye az emberi test. Pál apostol hozzáteszi: „Ha az egyik tag szenved, vele együtt szenved valamennyi tag; vagy ha az egyik tag tiszteletben részesül, együtt örvendezik vele valamennyi tag.” (1Kor 12,26) A keresztény szemlélet szerint a szegény és a beteg nem a társadalom terhe, nem egy megoldandó probléma, hanem a testvérünk. A világ legtermészetesebb dolga, hogy osztozunk testvérünk fájdalmában. Ez velejárója az emberi együttélésnek. Nem attól lesz boldog az ember, ha anyagi javakat gyűjt a végtelenségig. A gazdasági növekedés nem korlátlan, a Föld nem végtelen préri. A társadalom célja nem a GDP növelése. Nem attól lesz boldog az ember, hogy a harmadik autót is megvehette. Akkor lehet elégedett, ha tudja, hogy a földön mindenkinek egyformán jut mindenből.

– A Caritas in Veritate Bizottság elnökeként hogyan látja, az irgalmasság rendkívüli szentévében az isteni irgalom megtapasztalása mennyire tett irgalmasabbá bennünket, embereket?

– Szent II. János Pál pápa azt akarta kifejezni az irgalmasság titkával, hogy sokszor úgy tűnik, a világban tobzódik a gonoszság és a hatalom. Ezt ő a II. világháború és a kommunista diktatúra idején is megtapasztalta. A pápa sokat gondolkodott azon, hogy Isten miért hagy ilyen nagy teret a gonosznak. Lassan rájött arra, hogy Isten egy bizonyos korlátot állít a gonosz elé, és ez a korlát az ő saját irgalma teremtménye iránt, illetve korlát minden olyan ember is, aki ezt a tikot éli. Úgy érezte, hogy a 20. században ilyen korlát volt a lengyel nép, amelyen megtört a nácizmus és a kommunizmus is. Saját küldetését is így fogta fel. Minden emberen, aki Isten szeretetében él, megtörik a gonosz hatalma.

Ferenc pápa az irgalmasság titkának egy másik oldalát emeli ki: Mutassuk meg a világnak Isten irgalmas arcát. Legyünk az isteni szeretet eszköze és közvetítője. Gyakoroljuk az irgalmasság cselekedeteit. A pápa egyrészt azt szeretné, ha az egyház elvinné Isten irgalmát a szegények és a gyengék közé, másrészt arra bátorítja az egyházat, hogy ne egy bezárkózó, önmagára figyelő, lusta közösség legyen, hanem menjen el a perifériákra, és mutassa meg mindenkinek Isten szeretetét.

Az írás az Új Ember szeptember 4-i számában jelent meg.

Fotó: Lambert Attila

Baranyai Béla/Magyar Kurír