Napi sajtószemle

A Magyar Nemzetben (6.o.) S. Király Béla Ferenc, A kezdeményező pápa címmel emlékeztet rá: 1983-ban II. János Pál pápa a kommunizmus gyakorlata ellen lépett fel, utódja harminc évvel később a kapitalizmus mai állapotát állítja pellengérre, annak sokrétű pusztító következményeivel együtt. A cikkíró rámutat: „A világkapitalizmus főszereplői, ideológiai védelmezői és utánzó hadai a szabad verseny sulykolásával bort isznak, de vizet prédikálnak, és ha a tyúkszemükre lépnek a vágy villamosán tülekedő kicsik és naivak, nyomban lekopik róluk a civilizált máz, tahót, repedtsarkút kiáltanak, és rendőrrel fenyegetőznek. Az univerzális befektetői kör diktátuma minálunk immár negyedszázada megfellebbezhetetlen kinyilatkoztatásnak számít. A beszédhelyzetüket nem tisztázó közgazdászaink, a szavazók spirituális, szimbolikus igényét nem értő politikusaink továbbra is az adóparadicsomokban ambróziát kortyolgató pogány istenek intelmeit lesik.” Sz. Király leszögezi: őket és a kiszolgáló kormányokat teszi felelőssé a Szentatya „korunk mély antropológiai válságáért és a pénz fetisizált uralmáért, amely eltávolítja az embert Istenétől.” A pápa legújabb, róla szóló és Párizsban megjelent, Ferenc, egy pápa az emberek között című könyvben mondta az idézett részt. A kötet szerzője, Christiane Rancé „élményszerűen és dokumentáltan” számol be Jorge Mario Bergoglio argentin éveiről. A cikk szerzője leszögezi: „Ferenc pápa nem ügyintéző, hanem missziós szerepet szán a Szentszéknek. Vallja, hogy a papságnak folyamatosan az emberek között kell tartózkodnia. Nem hívők és más vallásúak tömege is követte felhívását, amikor keresztény imát hirdetett Szíriáért. Pragmatikus. Kiválóan kezeli a médiát, amely nem talál fogást rajta. Misztikusság lengi körül: ismeri az Istenhez vezető utat. Ráadásul vérbeli jezsuita, aki mindenki tanácsát türelmesen meghallgatja, de dönteni egymaga dönt. Reformjaival nem az egyén vagy a hívő szabadságát kérdőjelezi meg, hanem az anyagelvű mentalitást ás az egocentrizmust, amely napjaink korszelleme. Az ember nem csak kenyéren él.”

Az ujszo.com XVI. Benedek nyugalmazott pápa 87 éves címmel számol be arról, hogy közeli munkatársaival, a Vatikánban ünnepelte meg szerdán születésnapját XVI. Benedek nyugalmazott pápa. A hírportál emlékeztet rá: az 1927-ben a bajor Marktl am Innben született egyházfő a Vatikánban levő Mater Ecclesiae kolostorba vonult vissza 2013 májusában, és születésnapját is e kolostor falai között ünnepelte. A 2005-ben megválasztott XVI. Benedek tavaly február 28-án mondott le és Ferenc pápa megválasztása után költözött vissza a Vatikánba. Vatikáni források szerint szerdán Ferenc pápa is felköszöntötte XVI. Benedeket. Ferenc pápa a Corriere della Sera című olasz napilapnak márciusban adott interjúban úgy fogalmazott elődjéről: "a nyugalmazott pápa nem szobor egy múzeumban, hanem intézmény, és részt vesz az egyház életében… Olyan, mintha a nagyapámmal élnék szomszédságban."

A Világgazdaság (8.o.) Pápai képmás a római közlekedési jegyeken és a maszol.ro XXIII. János és II. János Pál a római tömegközlekedési jegyeken címekkel adják hírül, hogy az április 27-én szentté avatandó két pápa fényképe került fel a római buszokon, metrókon és villamosokon használt menetjegyekre. Az Atac római városi közlekedési vállalat kétmillió példányban nyomtatott jegyet XXIII. János és II. János Pál fényképével.

A Népszabadság (2.o.) Azonosították Asztrik érsek maradványait címmel közli, hogy a Kalocsa-Kecskeméti Főegyházmegye bejelentette: azonosították a Szent Istvánnak koronát hozó és pápai áldást kérő Asztrik kalocsai érsek relikviáit (Lásd április 15-ei, keddi számunkban a Kalocsán megtalálták Asztrik érsek relikviáit című hírünket – a szerk.)

A Magyar Hírlapban (Bizonyíthatóan… 4.o.) Bábel Balázs Kalocsa-kecskeméti érsek nyilatkozik, aki elmondta: „Nagyon boldog vagyok, hogy pont húsvét előtt lett bizonyos, Asztrik érsek földi maradványait rejtette az a díszes szarkofág, amelyet még 1911-ben találtak a kalocsai Nagyboldogasszony Főszékesegyház kriptájában… Természetesen beszélni fogok Asztrikról a húsvéti ünnepek kapcsán, elsősorban az egyházmegye papjainak.” Bábel érsek szerint ez az esemény egyfajta jeles, rendkívüli, erőt adó húsvéti üzenetnek is felfogható.

A Heti Válaszban („Elődeim… 21-23.o.) Beer Miklós váci püspök nyilatkozik. Az interjúban nem kerül szóba a közelgő húsvét. A beszélgetésből kiderül: Beer Miklós olyan püspök, aki előbb pingpongozni hívja a gyerekeket, aztán misére. Elmondta: „Az utóbbi évtizedek nagy felismerése egyházunkban, hogy először kapcsolatot kell találnunk az emberekkel, és akkor léphetünk tovább a hit útján, amikor már egy hullámhosszon vagyunk. Ma már sokan tudják rólam, hogy amikor felkeresek egy plébániát, két kérdésem szokott lenni: beázik-e a templomtető, és hol van a pingpongasztal… Nagy kísértésünk, hogy örökösen elvárásokat támasszunk, és az igazság birtokosaiként ’osszuk az észt’, s közben nem vesszük észre, hogy a világ elment mellettünk. Ezért szoktam mondani papjaimnak: ne várj el olyasmit a hozzád érkezőtől, amit neki éppen tőled kellene megkapnia. Az illető ugyanis legtöbbször nem tehet róla, hogy szekularizált közegben nőtt fel, más nyelven beszél, és nem részesült a hit ajándékából… Sokszor észre sem vesszük, mennyire egyházi zsargont használunk. Emlékszem, egyszer baráti körben megkértek, mondjak egy témát, amiről beszélgethetnénk. Azt javasoltam: legyen az üdvösség. Erre lehervadt a mosoly azt arcokról, mert nem erre számítottak. És valóban, szerencsésebb lett volna akár a focit említeni, mint egy olyan fogalmat, amivel nem tudtak mit kezdeni. Okkal szentelt Ferenc pápa is apostoli buzdításában külön fejezetet az igehirdetésnek, hogy szembesítsen minket papokat, milyen ’nyelven’ kellene prédikálnunk… papjaink között is vannak, akik szinte menekülnek vissza az intézményesség bástyái mögé. Sok vallásos emberben él a kísértés, hogy a paragrafusok védelme mögé bújjon, mondván, csak fel kell ütni az egyházi törvénykönyvet, abban mindenre ott a válasz. Pedig az igazán komoly kérdésekre nincs recept. Amikor például egy válófélben lévő párral találkozom, először meg kell hallgatnom őket, és csak utána, a megoldáskeresés kínlódását is vállalva próbálhatok meg segíteni neki.” Azzal kapcsolatban, hogy Ferenc pápa ebben az évben püspöki szinódust hirdetett meg a családról, és ez az egyik témája a két éve tartó váci egyházmegyei zsinatnak is, a Szentatya kérdőívekben tudakolta a hívők véleményét, Beer püspök így válaszolt: „Pápánk a kérdőívben keményen szembesít azzal, hogy törődünk-e a fiatalokkal, segítünk-e nekik a párválasztásban, foglalkozunk-e a családokkal. Örömteli visszajelzés, hogy egyházmegyénkben egymás után alakulnak családközösségek; egyre többen ráébrednek, hogy segíteni kell a fiatal családokat a világ kihívásai közepette. Nem elméleti kereszténységet kell képviselnünk, hanem mintát adni. Megszólítani másokat is, s meghívni – teszem azt – egy derűs, kacagós hétvégére, mondván: jöjjetek el közénk, nézzétek meg, hogyan élünk. A legjobb prédikáció ugyanis a jó példa.” A főpásztor elmondta azt is: „Amikor a válás tragédiájával szembesülünk, az eddiginél nagyobb irgalmat és megértést kell gyakorolnunk. Szerintem a megoldás felé mutat a Ferenc pápa apostoli buzdításában olvasható gondolat, miszerint az oltáriszentség nem kizárólagos jutalom a tökéleteseknek, hanem gyógyír és táplálék a gyengék számára. Nem elítélnünk kell őket, hanem Jézus nyomán azt mondani: ’Menj, de többet ne vétkezzél!’ Ezt várom a püspöki szinódustól és az egyházmegyei zsinatunktól is. Ez persze jottányit sem csorbítja a házasság szentségi eszményét, az viszont lényeges, hogy felfogásunkban a házasság ne ’szerződés’ legyen két ember között, hanem szeretetszövetség.”

A Magyar Hírlap (Webnővér… 4.o.) közli, hogy jól áttekinthető és egyszerűen használható weboldalt készített a Magyar Máltai Szeretetszolgálat azoknak, akik hozzátartozóikat otthon ápolják. Az ingyenesen elérhető Webnovwr.hu tudásanyagát összeállító szakértők útmutatást adnak az idős és beteg emberek körüli gyakorlati feladatokhoz, diétával kapcsolatos, valamint jogi és lelki problémák esetére is. Hírt ad az MH arról is, hogy az idén és jövőre is folytatódik 150 millió forintos kerettel a Magyar Máltai Szeretetszolgálat és az EDF Démász közös hátralékkezelő programja, amelynek segítségével tavaly kétezer fogyasztó szabadult meg tartozásától.

A maszol.ro Vérüket adták, hogy a hajléktalanoknak teljen húsvéti ebédre, a szekelyhon.ro Minden hajléktalannak két vasárnapi ebéd címekkel tudósítanak arról, hogy a Sepsiszentgyörgyi Máltai Segélyszolgálat ifjúsági osztálya első alkalommal szervezte meg a húsvéti véradási akcióját április 16-án, a Városi Vérközpont együttműködésével. A véradásért cserébe mindenki 7 darab 9, 35 lejes ételjegyet kapott, amelyből felajánlhatott lehetősége szerint bármennyit. A felajánlásokat a Városi Hajléktalanszállón meghúzódó otthontalanok húsvéti étkeztetésére szánják a máltaiak.
Szerdán 18-an nyújtottak segítséget, így 70 darab ételjegyet gyűjtöttek össze, 654 lej értékben. Az összeg egy személy pénzbeli hozzájárulásának köszönhetően tovább gyarapodott. Székely Róbert, a hajléktalanszálló vezetője elmondta: az adományból két alkalommal tudnak biztosítani ünnepi ebédet 30 éhező számára, amelyért nagy köszönet jár azoknak, akik idejüket áldozták és vérüket adták mindezért. Bajcsi István, a fiatalok vezetője közölte: a segélyszervezet jövőbeli tervei között szerepel még ehhez hasonló megmozdulás. A véradási akciónak lesz folytatása a nyár folyamán.

Az erdon.ro Látogatóban a biharpüspöki nyomortelepen című tudósítása szerint kedden délután Nagyváradon a volt szeméttelepen élő hajléktalanokhoz látogattak ki Böcskei László megyéspüspök vezetésével a Caritas Catolica munkatársai. Velük tartott Fechete Mihai atya, a görögkatolikus Don Orione Alapítvány vezetője is, aki jól ismeri az ottaniak helyzetét. Tavaly karácsony óta ez volt a hatodik jótékonysági akció a két szervezet részéről. Fechete Mihai atya évek óta rendszeres időközönként vissza-visszatér a Biharpüspökiben levő egykori szeméttelepre, ahol tizenöt család, vagyis körülbelül negyvenöt személy él a civilizációhoz és a 21. századi körülményekhez hozzászokott emberek számára leírhatatlan közegben. Közülük a legtöbben beletörődtek a sorsukba, a tisztelendőt pedig celebként fogadják mindig, nagy csatakiáltások közepette, és még viccelődni is leállnak vele. Míg az előző alkalmakkor a Szent László Teológiai Líceum bentlakásos diákjai működtek közre a csomagok szétosztásánál, ezúttal a Caritas alkalmazottai, mint önkéntesek (élükön Hegedűs Ilonával és Kiss Károllyal), A tizenöt élelmiszercsomag tartalmának összeállítását (cukor, rizs, olaj, pástétom, hús, keksz, levespor, folyékony sajt) a passaui Caritas Verband támogatta, és ruhaféleségeket is kapnak a hajléktalanok, akik ha úgy vesszük, a szó szoros értelmében nem is azok, hiszen mindegyik család rendelkezik valamilyen viskóval, „az előkelőbbek” pedig téglaépítménnyel is büszkélkedhetnek, ami ebben a „faluban” valóságos kúriának számít. Vannak köztük olyanok, akik 15-20 éve élik így az életüket, egyik napról a másikra tengődve, úgy, hogy a napszámos munkával nehezen megszerzett pénzét a férfiak zöme kenyérre és ennek folyékony változatára költi. A hírportál megjegyzi: nem tudni miért, de az egyik leggyakoribb név errefelé az István, az viszont már egyáltalán nem meghökkentő, hogy igen magas a népszaporulat, mindenkinek több testvére van, az sem ritka, hogy tízen mondhatják el magukról azt, hogy ugyanazok a szüleik. Ugyanakkor többé-kevésbé barátságban élnek egymással emberek és kutyák, utóbbiak közül egyesek csontsoványak. Egy-két macska is feltűnik imitt-amott, és az abszurditás határát súrolja, hogy miközben körös-körül szeméthegyek, különféle limlomok hevernek, a cirmosok az ebekkel és a látvánnyal mit sem törődve, nyugodtan tisztogatják a bundájukat. A hírportál munkatársa még egy lóval is találkozott, egy szekeret húzott éppen, gazdái a szerencsésebb lakók közé tartoznak. Az egyik sátor előtt éppen tyúkhúsleves főtt egy tűzrakáson, egy nagy fazékban. A szakács bevallotta: a szárnyast egy kukából szerezte.

Magyar Kurír