Napi sajtószemle

A Népszabadság (Ismét… 1.,8.o.), a Népszava (Célzott… 1.,8.o.), a Magyar Hírlap (Amerikai bombázás… 1.,6.o.) és a Magyar Nemzet (Irakot bombázza… 1.,14.o.) is beszámolnak arról, hogy légicsapást mért az amerikai légierő a Szíriában és Irakban önhatalmúlag saját kalifátusát kikiáltó Iszlám Állam (IÁ) nevű szélsőséges szunnita szervezet tüzérségére a kurd Erbil városa közelében. Az akciót Barack Obama elnök rendelte el, miután az IÁ harcosai amerikai fegyvereket zsákmányoltak a kurd régióban, illetve bevonultak a legnagyobb iraki keresztény városba, ahonnan tízezrével menekül a vallása miatt üldözött lakosság.

A Népszabadság a Reutersre hivatkozva közli, hogy már több százezer iraki keresztény, illetve más kisebbségi menekült el a „hitetlenek kiirtásával” fenyegető IÁ elől. Az iszlamisták számos foglyukat keresztre feszítették, lefejezték, és az erről készített videókat közzétették az interneten. Nyilatkozik a lapnak Jasim Husain, Irak budapesti nagykövete, aki a tragikus történtek ellenére optimista. Kijelentette: „Megbirkózunk az Iszlám Állammal.” Az iraki diplomata állítja: a dzsihadistáknak annyi közük van az iszlám valláshoz, mint David Koresh 1993-ban, Terxasban gyilkolt szektájának Jézus Krisztushoz. „A mi ellenségeink nem a kurd, a szunnita vagy bármely más nemzetiség és vallás képviselői, hanem azok, akik a gyűlöletet akarják terjeszteni. Téves, nem autentikus iszlám hagyományt követnek ezek az emberek. Az 1980-as években indultak. Harcoltak Afganisztánban, a szovjetek ellen, majd pedig Szudánban, Boszniában és más helyeken. Most Szíria északkeleti és Irak északnyugati részén próbálják rátenni kezüket az ország ivóvízforrásaira, illetve folyosóhoz jutni az olajlelőhelyekhez.”

A Népszava beszámolója emlékeztet rá: a dzsihadisták által kiűzött iraki keresztények többsége a káld népcsoporthoz tartozik, ami a katolikus Egyház része. Az Egyesült Államok vezette 2003-as invázió idején még körülbelül másfél millióan voltak, mára számuk 400 ezer körül lehet. Leginkább az északi Ninive tartományban élnek, olyan nagyobb városokban, mint Karakos, Bartella, Al-Hamdanija és Tel Kef.

A Népszava és a Magyar Nemzet bemutatja az ugyancsak üldözésnek kitett, világtól elzárkózott, titokzatos ezidek (jazidi) népcsoportot, amelynek eredetét és etnikumát a mai napig viták övezik. Kurd nyelven beszélnek, és a vallásuk több másikból merít elemeket, mint a kereszténység, az iszlám és a zoroasztrizmus. Hitük szerint Isten hét angyalra bízta a világot, akiknek vezetője Melek Taus, a „pávaangyal”, őt sok muszlim a sátánnal azonosítja – a pávaangyalnak egyik neve Sajtan, amely a Koránban az ördög neve –, így általános ellenérzéssel szemlélik őket. Világszerte körülbelül félmillióan élnek, nagyrészt Nínive tartományban.

A Magyar Hírlap összeállítása ismerteti a Külgazdasági és Külügyminisztérium közleményét, amely szerint a magyar kormányt mélységes aggodalommal tölti el, és a leghatározottabban elítéli azt „a szélsőséges ideológián alapuló esztelen erőszakot”, amely az Iszlám Állam iraki katonai előrenyomulásával az általános biztonsági helyzet romlását, valamint a vallási erőszak terjedésével a teljes közel-keleti térség biztonságát, így az iraki keresztény közösségek puszta létét veszélyezteti. Magyarország álláspontja, hogy a nemzetközi közösségnek fel kell lépnie a védelmükben. A KKM drámainak nevezi, hogy a korábban másfél milliós iraki keresztény közösség lélekszáma az iraki válság 2003-as kirobbanása óta eltelt tíz évben 400 ezerre csökkent, és a jelenlegi helyzet e közösség megmaradását veszélyezteti.

A Magyar Nemzet (26.o.) Megjelölve címmel megállapítja: Jézus követőinek üldözése kezdi elérni a nyugati világ ingerküszöbét: Franciaország kezdeményezésére csütörtök este összehívták az ENSZ Biztonsági Tanácsát. Nyilatkozik a lapnak André Stiefenhofer, a Kirche in Not (Veszélyben az Egyház) nevű nemzetközi, pápai jogú segélyszervezet németországi egységének sajtófelelőse, aki elmondta: legalább százmillió keresztény él olyan országban, amelyekben korlátozott a vallásszabadság, diszkriminálják vagy üldözik őket. A keresztényüldöző országokba beletartoznak olyan országok, mint Észak-Korea, „ahol a keresztény hitet munkatáborral, rosszabb esetben halállal büntetik, vagy Egyiptom, ahol a keresztények ’csak’ bizonyos állami funkciókat nem tölthetnek be, illetve ahol a keresztény nőket rendszeresen érik utcai támadások a hitük miatt. Épp ezért ’általános keresztényüldözésről’ csak olyan alapon beszélhetünk, ahogyan az almát hasonlítjuk össze a körtével.” Azzal kapcsolatban, hogy Európa és a nyugati világ mintha nem törődne kiemelten a keresztények helyzetével, Stienhofer úgy véli: a helyzet némileg javult. „Néhány éve még szembetűnő volt a nyugati média közönye a Szíriában vagy épp Irakban zajló eseményekkel kapcsolatban, ma már azonban egyre több helyen jelennek meg hírek a keresztények üldöztetéséről, és olyan politikus is akad, aki hajlandó küzdeni a vallásszabadságért. Az ugyanakkor továbbra is jellemző, hogy a közel-keleti és afrikai konfliktusokat leginkább egy aspektusból tálalják. Tudniillik, hogy azok mennyiben veszélyeztetik Európa érdekeit. ’Drágább az olaj?’ ’Ettől majd több menekült áramlik ide?’ ’Hogyan védhetnénk meg magunkat?’ Közel-Keleti keresztények gyakran vetik Európa szemére: ahelyett, hogy valódi megoldásokat keresnénk a valódi problémákra, mindig csak olyan mértékben lépünk közbe, amely a saját érdekeinknek megfelel. És ebben sajnos nagyon sok igazság van.” Ám a lap arra is kitér, hogy Európa is egyre inkább missziós területté válik. Intolerance against Christians (Keresztényekkel szembeni intolerancia) címmel külön weboldal lajstromozza az európai katolikusokat, reformátusokat érő atrocitásokat, s bár ezek túlnyomórészt verbálisak, „Krisztus követőinek helyzete errefelé sem fenékig tejfel.” Az oldal fenntartója, Gudrun Kugler leszögezte: „Európában jelenleg antropológiai forradalom zajlik. Emberképünk a Krisztus-alapúból mára individuálissá vált. Ám a kényszeres vágy: szabadulni minden kötöttségtől – házastársunktól, gyerekeinktől, a vallástól, nemünktől és folytathatnám –, nem tette szabadabbá az embert. Ellenkezőleg: a divatok, a konzumőrület és a pártok játékszerévé tette. Ebben az őrületben csak a keresztény közösségek, elsősorban a katolikus Egyház nem vesz részt, ami sokak szemében szálka. A ’toleránsak’ intoleráns mottója így hangzik: semmi tolerancia az ’intoleránsaknak’!” Kugler közölte azt is, hogy a brit keresztények körében végzett felmérés szerint az ottani Krisztus-követők több mint hatvan százaléka érzi a kormányzat keresztényellenességét, 61 százalékuk a munkahelyén, 68 százalékuk a köztereken, 71 százalékuk pedig a médiában tapasztalt hasonlót. Franciaországban 2010-ben a vandál bűnesetek 84 százaléka keresztény intézmények ellen irányult. Gudrun Kugler azonban arra is emlékeztet, hogy Joseph Ratzinger bíboros még 2004-ben azt mondta az olasz szenátus előtt, hogy a kereszténységnek Európában rendkívüli személyiségekre és kreatív kisebbségekre van szüksége. „Biztos vagyok abban, hogy Európa keresztényei egyre bátrabbak lesznek, és még jobban megszervezik önmagukat” – mondta a Keresztényekkel szembeni intolerancia weboldal működtetője.

A Frissújság.ro Segélycsomagokat osztottak címmel közli, hogy a Máltai Segélyszolgálat szatmári fiókszervezete Nagyboldogasszony ünnepének közeledtével élelmiszereket és tisztítószereket tartalmazó segélycsomagokkal ajándékozta meg a rászorulókat. A pénteki akció voltaképpen az a kéthavonként esedékes segítségnyújtás, amivel a civil szervezet a szegény családokat támogatja. Az önkéntesek tegnap a nyilvántartásban szereplő 63 családnak juttattak el támogatást a szervezet mikrobuszával, s további 53 család kapott ún. gyorssegélyt (ők nem állandó támogatottjai a nonprofit szervezetnek, de olyan élethelyzetbe kerültek, hogy sürgős segítségre volt szükségük). A segélycsomagban kristálycukor, napraforgóolaj, rizs, búzaliszt, makaróni, margarin, zöldborsókonzerv, kukoricaliszt, gríz, paradicsompüré, húskonzerv és tisztítószerek voltak. A csomagok értéke mindig attól függ, hogy egyedülálló, családos vagy nagycsaládos kapja-e a támogatást. Az adományokat az önkéntes máltai tagok s a szervezet munkájában résztvevő fiatalok hordták ki a kedvezményezetteknek. A többség Szatmárnémetiben él, de a megyeközponthoz tartozó Nagyréten és Lázáriban, Pusztadarócon, Vetésben, Nagypeleskén is vannak támogatottak. A családokhoz rendszerint az az önkéntes viszi ki a csomagot, aki amúgy is rendszeresen látogatja őket, beszélget velük, érdeklődik mindennapjaik iránt, felméri a család szükségleteit, s továbbítja az információt az illetékeseknek, akik a lehetőségek függvényében segítenek a rászorulókon.

Bodnár Dániel/Magyar Kurír