Napi sajtószemle

A Népszavában (9. o.) Rónay Tamás Törökországba megy a pápa címmel adja hírül, hogy ma érkezik a kis-ázsiai államba Ferenc pápa, két nappal azután, hogy beszédet mondott az Európai Parlamentben. A Szentatya találkozni fog Recep Tayyip Erdoğan török elnökkel. A szerző kérdése, hogy a pápa szóvá teszi-e Erdogan demokráciaellenes lépéseit? Rónay szerint ez annál is inkább érdekes kérdés, mert kedden az EP-ben elhangzott beszédében Ferenc pápa figyelmeztetett: meg kell védeni a demokráciát, a pártok sokféleségét pedig nagy értéknek nevezte. A cikk szerzője azonban rámutat: Törökországban a demokráciának egy sajátos változata működik. Erdogan hatalma megszilárdításán munkálkodik, s ő is a legnépszerűbb politikus hazájában, az igazságszolgáltatás jogköreit megnyirbálta, sakkban tartja az őt bíráló médiumokat, a közbeszerzési pályázatokat pedig a hozzá közel álló cégekre szabják.

A Heti Válaszban (Intolerancia… 30–31. o.) Anthony O’Hear filozófiaprofesszor, Margaret Thatcher és John Major egykori brit kormányfők volt tanácsadója nyilatkozik, aki a közelmúltban hazánkban járt. Azzal kapcsolatban, hogy David Cameron brit miniszterelnök még húsvét előtt keresztény országnak nevezte Nagy-Britanniát, s szavait hatalmas felzúdulás követte, a filozófiaprofesszor kifejtette: „…a mai brit társadalomról nehéz volna azt állítani, hogy komolyabb értelemben keresztény volna. Sőt ha a szellemi élet, a média és a szórakoztatóipar világát tekintjük mérvadónak, arra a következtetésre juthatunk, hogy inkább keresztényellenes. A vallástalan emberek ma már kikérik maguknak a hit megjelenését a közszféra bármely területén. Eszerint hitbeli meggyőződésnek, legyen az keresztény vagy más felekezetű, nem szabad helyet adni például az orvosi gyakorlatban. Azokat az önkéntes örökbefogadással foglalkozó ügynökségeket meg be kellene zárni, amelyek tevékenységüket heteroszexuális párokra korlátozzák. Megnőtt a nyomás az egyházi iskolák puszta léte ellen is. A szekularisták kifogásolják, hogy az állam részt vállal a fenntartásukban, és szinte ellehetetlenítik ezen iskolák vallási meggyőződés szerinti működését. Már az egyházi iskolákban is kötelező a hivatalosan elfogadott álláspont oktatása olyan kérdésekben, mint például a homoszexuálisok jogai. Egy meghatározott kör a maga álláspontját tekinti közmegegyezésnek olyan vitatott kérdésekben, mint az embrionális kutatások, a klónozás, az eutanázia, a homoszexuálisok házassága… Törvény szól a védett kisebbségekről – köztük az etnikai kisebbségekről, homoszexuálisokról –, miközben a hívők veszítenek szabadságukból. Holott a vallásos emberek ugyanúgy adófizetők, mint hit nélküli polgártársaik. Egészen addig, amíg hitük gyakorlása nem korlátoz másokat, a törvény nem csorbíthatná jogaikat. Az egyházi iskolák léte márpedig nem akadályozza meg az ateistákat abban, hogy világi iskoláik legyenek, a keresztény ügynökségek nem gördítenek akadályt a homoszexuálisok örökbefogadása elé – de a keresztények többsége sem kizárólag az evolúciót megkérdőjelező iskolákat választja, ami miatt manapság oly divatos aggódni. A tolerancia jegyében ma az intolerancia nyer teret.”

A Magyar Hírlap (Püspöki levél… 2. o.) részletesen, a Népszava (Püspöki levél… 2. o.) néhány sorban ismerteti Kocsis Fülöp hajdúdorogi megyéspüspök Mohácsi Erzsébetnek, az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnökének írt nyílt levelét, melyben a nyíregyházi Huszár-telepen működő Sólya Miklós Görögkatolikus Általános Iskola ügyéről szól. A CFCF beperelte az iskolát, mert szerintük ott szegregált oktatás folyik, és a közelmúltban jogerősen megnyerte a pert. A főpásztor levelében rámutat: „Évek óta hadakozik ellenünk azzal a hittel, hogy a nyíregyházi Huszár-telepen ártalmas dolgot művelünk az iskolánkkal, amelyet az ott élő családok gyermekei számára létesítettünk.” Pedig Mohácsi Erzsébet, elfogadva az intézmény meghívását, megtapasztalhatta, hogy a Sója Miklós-iskola különösen jó minőségű oktatást végez. A lakótelepről bármely családnak megvan a lehetősége más helyre járatni a gyermekeit, s ezt sokan meg is teszik, hiszen a fiataloknak csupán a negyede jár az egyházi tanintézménybe. Kocsis Fülöp leszögezi: „Ön ennek ellenére megvezetve a döntéshozó szerveket, álságos módon, nem a mi iskolai oktatásunkra vonatkozó kérdéseket vizsgálva, hanem egyéb általánosságokról szóló szakértői vélemények hangoztatásával azon igyekszik, hogy a pedagógiai munkánkat lehetetlenné tegye.” A püspök szerint „az a módszer, amellyel a szervezet a szegregációt jogszabályokkal megszüntetni, az integrációt erőnek erejével érvényesíteni akarja, csak tovább fokozza a társadalmi feszültségeket (…) Ez azonban sem Mohácsi Erzsébetet, sem az alapítványt nem zavarja, így erősödök a gyanú, hogy talán rejtett szándékuk, hogy így legyen.”

Bodnár Dániel/Magyar Kurír