Napi sajtószemle

A Népszava (8. o.) Provokálna Wilder című tudósítása szerint a holland parlament épületében rendezne Mohamed prófétáról karikatúrakiállítást a szélsőjobboldali holland politikus, Gert Wilder, akinek pártja 15 képviselővel van jelen a 150 fős törvényhozásban. Ugyanazokat a műveket állítaná ki, amelyek a texasi Garlandban rendezett kiállításon is szerepeltek, amelyre két fegyveres támadt rá. A merényletet szerdán az Iszlám Állam vállalta, de egyelőre nincs bizonyíték arra vonatkozóan, hogy bármiféle kapcsolat lett volna a közel-keleti terrorszervezet és az egyesült államokbeli merénylők között. Wilder azzal indokolta a holland parlamenthez benyújtott ötletét, hogy „meg kell mutatnunk, nem lehet minket megfélemlíteni”.

A Magyar Nemzet (Hűvös maradt… 15. o.) beszámolva Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter és román kollégája, Bogdan Aurescu tegnapi, budapesti megbeszéléséről megemlíti, hogy a lap kérdésére a bukaresti tárcavezető cáfolta, hogy lelassult volna a romániai restitúciós folyamat, s ezen belül az erdélyi magyar egyházak ingatlanjainak visszaszolgáltatása. Közölte: sok ügy még folyamatban van, számos esetben hiányos a visszaigénylési dosszié, de a hiánypótlás után meg fognak születni a megfelelő határozatok. Szijjártó Péter hozzáfűzte: jó lenne, ha felgyorsulna a visszaszolgáltatási folyamat.

Ugyancsak a Magyar Nemzet (Filmes mustra… 10. o.) közli, hogy tegnap kezdődött és holnap ér véget a 2. Pázmány Filmfesztivál, melyen a világ minden tájáról érkezett 15-20 perces alkotásokat mutatnak be, három kategóriában: hagyományok, társadalom és kultúra; animációs rövidfilm; illetve dokumentumfilm szekciókban. A fesztivál három helyszíne a Budapesti Olasz Kultúrintézet, a piliscsabai campus és a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Mikszáth téri épülete.

A Magyar Hírlapban (7. o.) Kő András Térhajtásaink címmel arról ír: a térdhajtás, a térdeplés a legszebb emberi gesztusok közé tartozik, lelki magatartást jelöl. „Imával felérő. A mozdulat halandóságunkat fejezi ki.” A cikkíró szerint az első keresztények minden bizonnyal az imádás valódi megnyilvánulását ismerték föl (Mt 8,2) a leprás magatartásában, aki „térdre borul” (Mk 1,40) vagy arcra borul. Az Ószövetségben pedig arról olvashatunk, hogy Dániel emeleti szobájában, egyedül, „naponként háromszor térdre borult, és imádkozott és magasztalta Istenét, úgy, amint azelőtt is tenni szokta” (Dán 6,11).

Az Erdon.ro A büszke emberrel nincs mit kezdjen az Isten című tudósítása szerint a Festum Varadinum rendezvénysorozat keretében tartottak ünnepi istentiszteletet szerdán a nagyváradi evangélikus templomban. Igét hirdetett Szabó Szilárd dombóvári evangélikus lelkész, előadást tartott Balczó András többszörös olimpiai és világbajnok.

Igehirdetésében Szabó Szilárd Lukács evangéliumának második fejezetéből idézte azt a részt, amikor a gyermek Jézus anyjával, Máriával és földi nevelőapjával, Józseffel Jeruzsálembe zarándokol a húsvéti ünnepekre. Jézus eltűnik, szülei kétségbeesetten keresik, míg a zsinagógában rá nem találnak, amint az írástudókat tanítja. A lelkész hangsúlyozta: a Bibliában ez az egyetlen történet, ami Jézus gyerekkoráról szól, de ez az egy történet is fontos üzenettel bír, hiszen Jézus ott volt, ahol lennie kellett, vagyis az Atya házában. „Mi hol vagyunk, jó helyen vagyunk a világban?” – tette fel a kérdést, majd kifejtette, hogy egyre inkább értéke vesztett világunkban minden a pillanatnyi helyzettől függ és szédületes sebességgel változik körülöttünk, nincsenek igazodási pontok, ezért nehéz megtalálnunk igazi helyünket benne. „Ha tudni akarom, hogy hol a helyem a világban, akkor kell találnom egy viszonyítási pontot, és ez a viszonyítási pont az Isten, aki Jézus képében mutat utat nekünk. Mert az a nagy baj, hogy sok ember nincs a helyén, és ha nem tudom, kicsoda Isten, azt sem tudom, én ki vagyok.”

Balczó András előadásában beszélt ifjúságáról, a sport területén elért eredményeiről, de lelki vívódásairól is. Amíg nem hitt Istenben, azt gondolta, hogy az életnek nincs semmi értelme. Elárulta azt is: apja halálának napján döbbent rá arra, hogy van Isten. Felidézte: sporttársai, edzői azt gondolták róla, hogy azért vannak kiemelkedő eredményei, mert hatalmas akaratereje van, de Balczó András nyomatékosította: „az akarás Isten ajándéka”. Prohászka Ottokár egykori székesfehérvári püspököt idézte, aki szerint az akaraterő titok, éppen ezért nem kell büszkének lennünk rá. Az olimpiai bajnok sportoló szerint azok közül a lehetőségek közül kell választanunk, amiben örömünk van, és lenne rá akaratunk. Kijelentette: „Ha azt csináljuk, amire az Isten szánt minket, minden a helyére kerül. Ha valaki valamit a teljesség igényével csinál, nagyobb tapasztalatokat nyer, mint az, aki csak kilencvenkilenc százalékban teljesít.” Balczó András az alázat fontosságáról is beszélt. Figyelmeztetett: „A büszkeség szigetelőanyag Isten és ember között. A büszke emberrel nincs mit kezdjen az Isten… Az ember nem büszkeségében, hanem összeomlása után talál rá Istenre.”

Bodnár Dániel/Magyar Kurír