Németh Norbert: Hol találod Istent?

Előadásaiban a címben feltett kérdést próbálja megválaszolni az evangéliumok és az arra épülő katolikus teológia alapján.

Németh Norbert rámutat, hogy a mai korban Jézus Krisztus küldetésének értelmezése sajátos problémákat vet fel. Napjainkban és az uralkodó életszemléletben nem magától értetődő igazság a krisztusi megváltás szükségessége. Nem fontosak a végső kérdések, csak a jelen pillanat. Ahol viszont Krisztus feltűnik, ott a végső kérdések aktuálisak lesznek, az embernek ott az egészre kell odafigyelnie. A lelkipásztor szerző a krisztológia leglényegesebb pontjának nevezi annak kimondását, hogy Jézus Krisztus megismeréséhez hit szükséges. „A kereszténység legbelső magja tehát a megtestesült Istenbe vetett, önmagát végérvényesen elkötelező hit – hit a Jézusban jelenvaló Istenben.” A krisztológia feladata tehát az, hogy hitelesen kifejezze: Isten kinyilatkoztatta magát Krisztusban. Megváltó halálával Krisztus az emberiséget a bűntől objektív értelemben megszabadította és visszaszerezte számára az összes kegyelmet. Jézus Krisztus igaz Isten és igaz ember, így olyan közvetítő, aki „személyének egységében összekapcsolja Istent az emberrel, ez hivatása, melyet az Atyától kapott.”

Németh Norbert leszögezi: az emberiség bármely korára érvényes állítás, hogy az Ádám bűne utáni kibékülés Istennel Jézus Krisztus által történt. „Krisztus megtestesülése óta ez a szerepe tökéletes, vagyis attól kezdve tökéletes Isten és ember kapcsolata. A megtestesült Ige az emberiség első és fő közvetítője Isten felé.”

A szerző emlékeztet rá, hogy Krisztus szabadon elvállalta a bűn következményeit, a halandóságot és a halált, és szabadon teljesített szolgálatot Isten iránti szeretetből. Ez a szolgálat konkrétan Isten és a felebarát szeretete volt, feltétlen engedelmesség az Atya iránt. „Erényes cselekedetek, melyeket Krisztus élete folyamán gyakorolt azzal a szándékkal, hogy Istennek az emberiség érdekében elégtételt nyújtson. Ezt pedig az Atya az egész emberiség javára elfogadta Krisztustól.” Az üdvösség kérdését illetően a szerző figyelmeztet: a bűnt az ember helyett magára véve Krisztus nem az üdvösség automatikus, az emberi szabadságtól független elnyerésének folyamatát indítja el. Éppen hogy ellenkezőleg: Krisztus üdvözítő tette csak akkor hatékony, ha a bűnös kifejezetten elfogadja és elismeri azt. Szent Ágoston így fogalmazta ezt meg: „Isten megteremtett téged a te beleegyezésed nélkül, de nem fog üdvözíteni a te közreműködésed nélkül.”

Németh Norbert állítja: Jézus Krisztus elégtétele végtelen, mert jósága soha nem merül ki, semmilyen határok közé nem lehet beszorítani. Az egyház a Szentírás alapján tanítja Krisztus áldozatának túláradó mértékét, mely elegendő a világ összes bűnének eltörlésére. Ennek alapján az egyház a bűnbánat szentségében minden bűnt megbocsáthat.
Könyvében bemutatja  Jézus „nagy” művét, az egyházat is, kiemelve, hogy az Anyaszentegyház beszédes elnevezése annak a közösségnek, amelyet Krisztus alapított. „Nem hibátlan. Talán pont úgy vagyunk vele, mint édesanyánkkal – látjuk és tapasztaljuk gyengeségét is, de sokkal erősebb a szeretet, ami összeköt vele.” Az egyház „nem valami porosodó tradíció”, hanem a bennünk tovább élő Krisztus, ahogy azt Szent Pál írja a Korintusiakhoz írt első levelében (12,27). Az egyház lényege abban áll, hogy „a feltámadt és megdicsőült Krisztus folytatója itt a földön (...) egyszerre szent és bűnös.” Szent az alapítója és forrása, Jézus Krisztus miatt, aki egyedül volt igaz és bűn nélkül közöttünk. Ő maga, bár nem követett el bűnt, bűnné lett értünk, vagyis magára vette bűneinket, hogy megszabadítson azoktól minket. Az egyháznak vannak életszentségre törekvő tagjai is, de sajnos olyanok is, akik eltorzítják annak szent arcvonásait. „Mindnyájan csak törekszünk az életszentségre, de még sok küzdelmet kell vállalnunk a bűn elleni harcban. Akár papról, akár világi hívőről legyen is szó, az életszentség mindnyájunknak adott feladat és elérendő cél.” Az egyház Isten népe, és ez mindenekelőtt azt jelenti, hogy az Úr nem tartozik sajátos módon egyetlen néphez sem, ő szólít meg, ő hív, hogy legyünk része az ő népének. Ez a felhívás mindenkihez szól, kivétel nélkül, mert Isten irgalmassága „mindenki üdvösségét akarja” (1Tim 2,4).

A szerző összeválogatta Ferenc pápa szerdai napokon megtartott, egyházról szóló katekéziseit, kiemelve a Szentatya következő szavait: „Egy olyan egyházat szeretnék, amelyik nem zárkózik be, hanem képes arra, hogy kilépjen önmagából, képes a mozgásra még kockázat árán is, hogy elvigye Krisztust mindenkihez. Ekkor mindenkire gondolok, magamra, rád, minden keresztényre! Mindnyájan részesülünk az egyház anyaságában, hogy Krisztus fénye eljusson a Föld legvégső határáig”.

(Ecclesia Szövetkezet, 2016.)

Bodnár Dániel/Magyar Kurír