Newman bíboros életszentségének aktualitása – a budapesti Newman Központ vezetője szemével

„Lelkem testvérre talált.” Így mondta Júlia Verhaeghe Anya (1910–1997), a Krisztus Ügye Lelki Családunk alapítója, miután az 1960-as években elolvasott egy Newman-antológiát, és John Henry Newman (1801–1890) alakja megérintette szívét. E lelki rokonság alapján szervezte közösségünk 1975-ben az első Newman-szimpóziumot Rómában. Ezután jöttek létre Newman-központjaink Rómában, Oxford/Littlemore-ban, Bregenzben és Budapesten. Ezekben a központokban azon fáradozunk, hogy megismertessük Newman bíborost, támogassuk írásainak tanulmányozását és terjesszük tiszteletét a hívők között.

A nemzetközi Newman-központok számára különösen is nagy örömhír, hogy Boldog John Henry Newman bíborost 2019. október 13-án Rómában, a Szent Péter téren szentté avatják.

Feljegyezték Newmanről, hogy amikor a fülébe jutott, hogy néhányan szentnek nevezték őt, akkor száraz humorral a következőt mondta:

„Nem vagyok alkalmas szentnek – nagy baj ilyet mondani. A szentek nem tollnokok, ők nem szeretik a klasszikusokat, nem írnak történeteket. Megelégszem azzal, hogy a szentek cipőjét suvikszoljam, amennyiben Néri Szent Fülöp használ cipőpasztát a mennyországban.”

Az 1950-es években, XII. Piusz pápaságának végén nyitották meg a szenttéavatási eljárását. Meglepő, hogy az újkor pápái mennyire világosan kifejezték az angol bíboros iránti nagyrabecsülésüket és mennyire kihangsúlyozták prófétai jelentőségét. Amikor Dominic Barberi passzionista atyát – aki 1845-ben felvette az anglikán Newmant a Katolikus Egyházba – boldoggá avatták 1963. október 27-én, VI. Pál pápa ezt mondta vele kapcsolatban: „az igazság szeretetétől és a Krisztus iránti hűségtől vezetve olyan vándorutat járt végig, amely... végül eljutott a bölcsesség és béke teljességéhez”.

Az 1979. április 7-ére, Newman bíborossá kreálásának 100. évfordulójára fogalmazott írásában II. János Pál pápa megállapítja: „Newman majdnem prófétai látással volt meggyőződve arról, hogy a vallás és az Egyház megvédéséért és megerősítéséért nemcsak a maga korában, hanem azok jövőjét tekintve is dolgozott és szenvedett. Ösztönző befolyása a hit tanítójaként és lelki vezetőként napjainkban egyre inkább felismerhető.”

XVI. Benedek pápa, aki 2010. szeptember 19-én Birminghamben boldoggá avatta Newman bíborost, 2010. december 20-án a Római Kúriához intézett beszédében mondta a következőket: „Miért avattuk Newmant boldoggá? Mit akart ő nekünk mondani? … Newman – korának embereihez és a mai emberekhez hasonlóan – úgy gondolta, hogy Isten létezése nem zárható ki, de az valami bizonytalannak tekinthető, ami a saját életünkben nem játszik jelentős szerepet. A tulajdonképpeni realitásnak maga a tapasztalat, az anyagilag megragadható tűnt számára. Ez az a »realitás«, amihez az ember igazodhat. A »reális« a megragadható, ezek a dolgok, amelyek kiszámíthatók és kézbe vehetők. Megtérése során Newman felismerte, hogy a valóságban ez pont fordítva van: Isten és a lélek, az ember lelki értelemben vett öntudata a tulajdonképpeni lényeges valóság. Hogy ezek sokkal valóságosabbak, mint a megfogható tárgyak. Ez az »első megtérés« (1816) egy kopernikuszi fordulatot jelent. Ami eddig nem létezőnek és lényegtelennek tűnt, az bizonyul most tulajdonképpen döntőnek. Ahol ilyen megtérés történik, ott nem egy elmélet változik meg, hanem az élet alapállása lesz más. Ilyen megtérésre van mindnyájunknak szüksége, ekkor haladunk a helyes úton.”

Ferenc pápa is megfogalmazta Newman iránti rokonszenvét az Evangélium öröme kezdetű alapvető művében, ahol idéz Newman egyik leveléből: „Nyilvánvaló, hogy egyes helyeken spirituális »elsivatagosodás« játszódott le azoknak a társadalmi projekteknek az eredményeként, melyeket Isten nélkül akarnak felépíteni, vagy amelyek szétrombolják keresztény gyökereiket. Ott a »keresztény világ terméketlenné válik, kiürül, mint a kizsákmányolt föld, mely homokká válik«.” Ezen a helyen Ferenc pápa Newman szavaival szól egy sajnos gyakran az Egyházon belül is megtalálható Isten nélküli élet és tevékenység sterilitásáról. Minél inkább kapcsolatban élünk az élő Istennel és szolgáljuk az ő terveit, annál termékenyebb lesz szolgálatunk.

A Newman-barátok körlevelének (Róma, 2019. július 1.) fenti rövid részleteiből is világosan kiderül számunkra, hogy Newman az újkor egyháztanítója, a lelkiismeret apostola, útkeresése sokak számára példaadó lehet. Művei szívhez szólóak, ez bíborosi mottójában is visszaköszön: Cor ad cor loquitur (Szív szól a szívhez). Érdemes nekünk is figyelni rá, hiszen életpéldája és tanítása a mai kor számára is aktuális marad.

* * *

Beatrix Van den Borre FSO, a Krisztus Ügye Lelki Család szerzetesnője a budapesti Newman Központ (1125 Budapest, Városkúti út 1/a., tel.: 275-5827) vezetője. A négy európai központból álló szervezet honlapja: www.newmanfriendsinternational.org

Fotó: Birmingham Oratory/CNS

Magyar Kurír