Norma Bailey: Karácsonyi reménysugár

Kultúra – 2015. december 20., vasárnap | 15:01

Norma Bailey filmje életünk tragédiáinak láttatásán keresztül beszél az újrakezdés lehetőségéről, a sokszor zsákutcának vélt utak „kitárulásáról”.

Norma Bailey filmjének kezdetén a kislányát egyedül nevelő, egy forgalmas étteremben felszolgáló Tracy gitáron játszik és énekel egy dalt, amit karácsonyi meglepetésnek szán gyermekének, Emilynek. A Tracynél néhány évvel idősebb Pat a gyermekvédelmi osztályon dolgozik, és egy lekapcsolt drogkereskedő anya négyhónapos csecsemőjét helyezi el Sandránál, aki a saját gyermekeinek nevelése mellett befogadja a vér szerinti szüleik által megtagadott babákat is.

Tracynek a lányán kívül nincs senkije, csak egy részeges öccse, akire semmiben sem számíthat. Tizenéves korában lett várandós, és amikor erről Emily apja tudomást szerzett, otthagyta őket, azóta semmi hír róla. Anya és lánya között érthetően még az átlagosnál is szorosabb érzelmi viszony alakult ki, de Emily gyakran van egyedül, a derű mellett ott bujkál tekintetében a szomorúság is. Magányosnak érzi magát, hiszen az angyaloktól a cipő mellett barátot kér. Tracy a lehetőségeihez képest igyekszik mindent megadni egyetlen gyermekének, legfőképpen a szeretetet, hite szerint Isten mindenütt jelen van, s ezt a reményt lányába is beleplántálja: „… ne feledd, nem kell félned, hogy elmegyek itthonról, mert Isten veled van.”

Anya és lánya élete tragikus fordulatot vesz, amikor Tracyt elüti egy autó és meghal. Pat az, aki közli vele a hírt, s próbálja elhelyezni valahol, de Sandránál nincs több hely, ezért otthonába viszi az árván maradt kislányt, tervei szerint csupán néhány órára, míg valahol nem sikerül neki helyet szerezni.

Pat férje, Mark pilóta, és munkájából adódóan sokszor van távol. A tragédia az ő életüket is beárnyékolja: két évvel ezelőtt elvesztették egyetlen fiukat, a tizenhét éves Seant, aki motorbaleset áldozata lett. Ezen képtelenek túltenni magukat, különösen az asszony. Pat élete a gyermekmentés, mindent megtesz annak érdekében, hogy a lehetőségekhez képest jó helyre kerüljenek a szüleik által eldobott gyermekek, de fia elvesztésébe nem tud belenyugodni, s haláláért Markot hibáztatja. A fiú ugyanis rajongott apjáért, s egy táborból a tervezettnél egy nappal korábban indult haza, csakhogy találkozhasson vele. Ekkor következett be a tragédia. A másokért élő, kitaszított gyermekekért mindenre kész Pat otthon szabadjára engedi a munkahelyén elfojtott bánatát, egyetlen kedves szava sincs a férjéhez, indulatos vele, már-már gyűlölködő, és ez komolyan veszélyezteti a házasságukat. Mark annyira reménytelennek látja kapcsolatukat, hogy el akar költözni otthonról.

Tracy tragikusan váratlan halála teljesen új helyzetet idéz elő. Az anyját és vele együtt egyetlen támaszát elvesztett kislány, Emily ártatlan és kiszolgáltatott lénye mélyen megérinti a lelkileg súlyosan sérült házaspárt. A férfi, Mark az, aki azonnal megtalálja a hangot az árván maradt gyermekkel. Pat óvatosabb, fél attól, hogy közel kerüljön érzelmileg Emilyhez, nehogy újabb megrázkódtatás érje. Kezdetben hallani sem akar arról, hogy magukhoz vegyék a kislányt, de az Emilyből sugárzó természetes kedvesség és hozzájuk való ragaszkodás végül legyőzi tartózkodását, s miután a kislány züllött életű nagybátyja lemond unokahúga neveléséről, mivel semmiféle anyagi előnye nem származik abból, magukhoz veszik Emilyt, s a karácsonyt már egy családként ünneplik. Felébred bennük a felelősség az árván maradt gyermek sorsa iránt, megpróbálnak neki új, szerető családi otthont biztosítani, felismerve, hogy ez olyan feladat a számukra, ami ha természetesen nem is feledteti el velük egyetlen gyermekük elvesztését, új értelmet ad az életüknek.

Norma Bailey filmjében mindvégig jelen van Jézus Krisztus szeretete, anélkül, hogy a Megváltó neve egyszer is elhangozna. Isten útjai valóban kifürkészhetetlenek, gyakran tragikus események révén kerülnek helyükre a dolgok, a Teremtő görbe vonalakkal ír egyenesen. A kis Emily ösztönösen érez rá a transzcendencia jelenlétére, amikor a két éve elhunyt Sean fényképét a karácsonyfa fő helyére teszi, kinevezve őrzőangyalának, visszaemlékezve rá, hogy amikor anyjára várt, nem volt egyedül, valaki fogta a kezét.

Karácsonyi reménysugár
(Amerikai film, 2009, 90 perc)

Rendező: Norma Bailey
Forgatókönyvíró: Wesley Bishop és Donna Van Liese

Főbb szereplők:
Patrícia: Madeleine Stowe
Mark: James Remar
Emily: Tory Barban
Tracy: Devon Weigel

(Kiadja és forgalmazza: Etalon Film Kft., 2015.)

Bodnár Dániel/Magyar Kurír 

Kapcsolódó fotógaléria