Nyolcvan éve rakták le a vác-deákvári templom alapkövét

Hazai – 2019. október 23., szerda | 17:55

Marton Zsolt püspök koncelebrált ünnepi szentmisét mutatott be a vác–deákvári Jézus Szíve-templomban október 20-án, vasárnap annak emlékére, hogy Hanauer Árpád István akkori megyéspüspök áldásával 1939. október 22-én tették le a templom alapkövét és állították ki az alapítólevelet.

A deákvári templom nyolcvan éve kelt alapítólevelét ma is nagy becsben tartják a Jézus Szíve-plébánián. A dokumentum kimondja a templomépítés szándékát, a munkálatok megkezdését, és kifejezi a reményt az egyházközség lelki fejlődésére.

A  templom a tervek szerint – Vác-Deákvár és egész Vác város hívei áldozatkészségének köszönhetően – egy esztendő alatt fel is épült.

„A plébániatemplom közössége ma is virágzik, és élő kovászként van jelen Deákvár életében” – fogalmazott az ünnepi szentmise elején Marton Zsolt püspök. Szentbeszédében aztán a napi evangéliumhoz kapcsolódóan a kérő imádságról elmélkedett.

Jézus példabeszédében a bíró nem féli Istent, de mivel terhére van a kitartó, szívós asszony „zaklatása”, végül teljesíti kérését – emlékeztetett a felolvasott evangéliumi szakaszra a főpásztor. – Jézus nem véletlenül meséli el a történeteit sokszor túlzással, rá akar mutatni a kitartó, hűséges ima lényegére: merjük Istent „zaklatni” a vágyainkkal, mert meg akar bennünket tanítani imádkozni.

Szüntelenül kell imádkozni, nem szabad belefáradni – hangsúlyozta a püspök, majd az imádság két fontos jellemzőjéről, az őszinteségről és a hűségről szólt: az őszinteségben önmagunkat tárjuk fel Isten előtt; hűségesek az állandó imádkozásban lehetünk, mert nem csak bajban vagy jókedvünkben kell kapcsolatot ápolnunk az Úrral.

Ha valóban úgy kérünk, mint az evangéliumi özvegy, Isten meghallgatja kéréseinket, de nem úgy teljesíti, ahogy mi akarjuk, hanem úgy, hogy a javunkra válik, mert ő tudja, mi a legjobb nekünk – mondta Marton Zsolt.

A templomról mint az egyéni és közösségi megszentelődés sajátos helyéről, az Isten igéjének és az Oltáriszentség ünneplésének helyéről elmélkedve a főpásztor leszögezte: a templomban történő közös imádság küldetést, missziót is jelent, amelyet el kell vinnünk magunkkal a templomon kívülre is. „Merjünk kérni, és folytassunk missziós tanúságtételt, amely sugárzik és bekapcsolódik az Egyház tevékenységébe” – buzdított homíliájában a püspök.

A szertartás végén Rolik Róbert esperes, plébános megköszönte a megyéspüspök szolgálatát, majd arra hívta a jelenlévőket, hogy nézzék meg a templom életének történetéről szóló diavetítést.

A fotók a deákvári plébánosokat, a templomépítés, az ünnepi szertartások, közös események, kirándulások, hittanórák és családtáborok pillanatait mutatták be.

Szöveg és kép: Bölönyi Gabriella/Váci Egyházmegye

Magyar Kurír

Kapcsolódó fotógaléria