Ökumenikus imaórát tartottak Szatmárnémetiben

Az imaest elején Schönberger Jenő püspök köszöntötte a jelenlévőket, megköszönte a Szent Egyed (Sant’Egidio) közösségnek az ökumenikus imaórák sokéves szervezését, majd átadta a szót a közösség római titkárának.

Alberto Quattrucci elmondta, hetvennyolc országban vannak jelen a világon, és mindenhol a szegényekért dolgoznak, és megtesznek minden tőlük telhetőt a békéért és az egységért. Beszélt arról is, hogy ma újra háborúk dúlnak, terjed az erőszak, és ezzel együtt eluralkodik az emberek szívében a reménytelenség. A keresztények egysége viszont kincs, erő, amely békességhez, kiengesztelődéshez vezethet a világban.

Az elmélkedések sorát Szűcs Sándor baptista lelkipásztor nyitotta meg. „Valóban egységben az erő, jó, ha a jó cél érdekében összefogunk, s legfőképp az imádságban kell, hogy egyek legyünk. (...) Örülök, hogy együtt imádkozhatunk azért, hogy Isten áldja meg Szatmár lakosait, hogy ellen tudjunk állni a rossznak. Összefoghatunk ebben, és az összefogásban nagy erő, áldás van. Bátorítani egymást, imádkozni egymásért, ott lenni egymás mellett...” – emelte ki a baptista lelkipásztor.

Kovács Sándor református esperes Ezékiel próféta könyvéből olvasott fel (Ez 37,1–14), majd hangsúlyozta: Isten kezében van a hatalom, az erő, a megújulás, a feltámadás. „A próféta nagyon jól látja, hogy az egyház léte Isten szívügye, s a száraz csontoknak, a mai világ közömbös emberének, a hitetlen ténfergőknek, neked és nekem Ezekiel prófétához hasonlóan kell szólnunk, az Istennek igéjét prófétálni, hogy a csontok, a hitetlen lelkek, a közömbös emberek felébredjenek új életre. Ez a mi feladatunk, és nem is kevés – a testté lett Igét, Jézus Krisztust kell hirdetnünk!”

Pallai Béla görögkatolikus parókus a szamariai asszony történetéhez fűzte gondolatait: „Amikor évente összegyűlünk itt, hogy a Krisztus-hívők egységéért imádkozzunk, akkor azt akarjuk kifejezni, hogy egész évben együtt élünk, együtt vagyunk Krisztussal. Ugyanazzal a Krisztussal éljük az életünket, aki örök életet kínál nekünk, és azt kéri tőlünk, hogy egyek legyünk. Ilyenkor elhozzuk ide imádságainkat, énekeinket – sokszínűségünk legjavát. Eljövünk egy helyre, és Krisztus már itt vár ránk. Ahogy a szamariai asszonnyal történt, amikor kiment a kúthoz vizet meríteni... Jézus már ott volt.”

Dumitru Roman görögkatolikus esperes emlékeztetett arra, hogy a bűn beavatkozott az isteni tervbe, és Ádám ahelyett, hogy egy egységes, az Istennel békében élő nép feje lett volna, egy gyűlölködéssel és féltékenységgel megosztott világ atyja lett. Elbújt a Teremtő szeme elől, egyik fia megölte a másikat, mert Ádám a vétkével elveszítette az élet értelmét. Isten azonban végtelen jóságával az időkön keresztül készítette a bűn által szétszóródott fiainak újraegyesülését. Jézus halála az élet forrásánál gyűjt minket össze: a Szentléleknél.

Utolsóként Schönberger Jenő püspök szólt a jelenlevőkhöz: „Átimádkoztuk ebben az órában a múltat, a jelent, és engedtük magunkat elragadtatni a jövőbe. A világ teremtése és a világ újjáteremtése között élünk. (...) Minél közelebb kerül valaki Istenhez, annál közelebb kerül embertársaihoz is. Itt valamennyien Isten szavát engedtük magunkon keresztül hangozni, most viszont el kell indulnunk ennek a szónak a nyomán Isten felé, hogy elérjük egymás kezét. (...) Ha valaki el tud indulni az egység felé, és legalább kérni Istentől az egység ajándékát, az megtalálja a saját lelke békéjét, és ő maga is békehírnök lesz a környezete számára.”

Fotó: Szatmári Római Katolikus Egyházmegye

Magyar Kurír