Önkéntesek, innovatív oktatás, gyógyítás – Velkey György a Bethesda Gyermekkórház kríziskezeléséről

– Miben változott meg a kórház mindennapi élete a vészhelyzet kihirdetése óta?

– Szinte teljes mértékben átalakult a kórházunk élete. Az első pillanattól kezdve minden 65 év feletti munkatársat hazaküldtünk, hogy ezzel védjük egészségüket. Hozzájuk csatlakoztattuk a krónikusan beteg munkatársainkat, a fiatalabbakat is, akiknek olyan betegségük van, ami jelentősen ronthat a koronavírus-betegség kimenetelén. Felajánlottuk ezt a lehetőségét a 60 év feletti munkatársainknak is, ők otthonról tudják segíteni a munkánkat. Így a munkatársaink ötöde esett ki a munkából. Nyugdíjas orvosok, ápolók, működésünket segítő munkatársak, mint portások, takarítók, sofőrök. Sokan estek ki ezekből a tipikusan nyugdíj mellet végzett munkákból. Pótlásukra jól működő rendszert hoztunk létre, ami bár nagy energiát igényelt, de nagyon jól indul.

Nagy számban vettünk fel önkénteseket. Orvostanhallgatókat, akik dolgoznak asszisztensi munkakörökben, intenzív szakápolásban. Gyors és kemény betanításban vettek és vesznek részt. Jelentősen megerősítik az ápolók munkáját.

Önkénteseket toboroztunk a többi kiesett feladatra is. Sok fiatal – egyetemisták és friss diplomások – jelentkeztek. Beálltak a kieső nyugdíjasok helyére, szépen illeszkednek a közösségünkbe. A kórház szerkezete is átalakult. Két épületünk van. Az egyikben a leginkább védendő betegeink vannak, ahova semmiféle fertőzött nem kerülhet be. Azok a súlyos betegek, akik olyan kezeléseket kapnak, ami az immunrendszerüket gyengíti, vagy krónikus betegek, epilepsziások, rehabilitációra szorulók. Az Ilka utcai részlegünkben minden fertőzéstől elzártan biztos helyük van. A főépületünkben teljesen elkülönített helye van a koronavírus-gyanús betegeknek. Felvételüket a megfelelő védőeszközökkel ellátott helyen végezzük.

– Hétfőtől katonai irányítás alá került ötvenegy egészségügyi intézmény, köztük a Bethesda Gyermekkórház. Miben változott a kórházvezetés a kórházparancsnokok jelenlétével?

– A kórházparancsnokoknak alapvetően a készletgazdálkodás, a védőfelszerelésekkel kapcsolatos információk, az ezzel kapcsolatos vagyonvédelem, ellenőrzés a feladatuk. Folyamatos és közvetlen kapcsolatot biztosítanak az Operatív Törzs és a kórházak között. Ez számunkra feltétlenül segítséget jelent. Adatszolgáltatásaink logikai rendjét egyeztetjük, az eseti adatkéréseken kívül most már naponta öt-hat adatot kell minden kórháznak eljuttatnia. Sokrétűvé vált az adatszolgáltatás, fontos, hogy a szempontokat egyformán értsük. A kórházparancsnok ezekben tehermentesíti a kórházvezetést, de a napi munka, a szakmai és az egyéb menedzsmenttevékenység, a gazdasági irányítás a főigazgató, a gazdasági igazgató, az orvosigazgató és az ápolási igazgató kezében maradt.

– A Bethesdában elsőként szervezték meg a munkatársak gyermekeinek oktatását...

– Igen. Mi ezt az első pillanattól így alakítottuk. Most, a harmadik héten nagyon jól működik ez a rendszerünk. Körülbelül húsz gyerekünk van mindennap, munkatársaink, az ápolók és az orvosok gyerekei. Ők munkába járnak, nem tudnak otthon maradni a gyerekekkel. Ezért a kórháztól elkülönített épületben néhány fős csoportokban, korosztály szerint bontva foglalkozunk velük. A higiénés szabályok szigorú betartásával, orvosi ellenőrzéssel kezdődik a nap.

Pedagógus munkatársaink, szociális munkásaink, pszichológusaink segítségével biztosítjuk az optimális gyermekmegőrzést, az oktatást, a nevelést, játékos alkalmakat is biztosítva a gyerekeknek.

Tudunk mindenkivel egyénileg is foglalkozni. Ebben nagy segítséget kapunk a már működő KórházSuli elnevezésű programtól, melyben középiskolás és egyetemista fiatalok segítik a tartósan beteg gyerekeket a tanulásban. A hosszú ideig kórházban fekvő beteg gyerekek online egyéni oktatást kapnak. Most ez a rendszer aktivizálódott, kiterjed az egészségügyi dolgozók gyermekeire is.

– Honnan érkeznek a fiatal önkéntesek?

– A református egyház kórháza vagyunk. Sok kapcsolatunk van egyházi csoportokkal, iskolákkal és a Károli Gáspár Református Egyetemmel. Toborzáskor elsősorban a hozzánk már kötődő fiatalokat kerestük meg. Nagy segítő szándékkal jönnek. Ők is otthon vannak, ugyanakkor aktívak, tudnak mozogni, és szeretnének hasznos munkát végezni.

– Az otthonról dolgozó munkatársaknak mi a feladatuk?

– Munkaviszonyuk folyamatos, kapják a fizetésüket. A kórházban egy külön team ellátja őket munkával, és kaptak eszközöket az internetes és a telefonos kapcsolattartáshoz is.

Sokat segítenek. Online tudnak segítséget nyújtani, erre sok esetben van lehetőség.

Folyamatos internetes kapcsolatban vannak a betegekkel, és sok tanácsot adnak a kollégáknak, köztük azoknak a házi gyermekorvosoknak, akik egy-egy speciális betegséggel most nem tudják a kórházba küldeni a pácienseket. Minden területről van otthon szakorvos munkatársunk. Többen különböző honlapokat, szakmai portálokat – magyart, németet, olaszt, angolt, franciát – tanulmányoznak, és tájékoztatnak a koronavírussal kapcsolatban megjelenő cikkekről. Rövid összefoglalóikat szétküldjük a kollégáknak, a legfontosabbakat ismertetjük az orvosi megbeszéléseken. De ugyanígy követik a hatósági honlapokat, és rengeteg adminisztrációs munkában segítenek.

– Orvosként hogyan értékeli a helyzetet?

– Több országban – Olaszországban, Spanyolországban, Franciaországban, az Egyesült Államokban – kritikus a helyzet. Közvetlen kapcsolataink révén is kapunk információkat. Mindenütt túlzsúfolt az intenzív ellátás. Sok helyen küszködnek a lélegeztetési szakértelem vagy lélegeztetőgép hiányával. Az elhangzó számadatok nagyon különbözőek az egyes országokban. Más a tesztelési gyakorlat, a vizsgált betegek száma, és így az eredmények is óvatosan értékelendők. Ahol több embert tesztelnek, ott nagyobb a szám, így a halálozási-túlélési adatok is jelentősen különböznek. Egyre több cikk jelenik meg lehetséges gyógymódokról, pontosabban a gyógyítást segítő gyógyszerekről, és kialakultak gyakorlatok is bizonyos gyógyszerek adására. Bár ezek tudományosan nem tekinthetők bizonyítottnak, de

szorosan követjük a kutatásokat, szeretnénk a legfrissebb kutatási adatok birtokában is meghatározni a terápiánkat.

Látjuk, hogy a fertőzés rendkívül gyorsan szét tud terjedni. Nem merek messzemenő következtetéseket levonni a számokból. Nekünk a helyi tanulságokat érdemes levonni. Magyarországon is szükséges, hogy a tesztelés minél nagyobb számban megtörténjen.

– Mivel tud minket biztatni?

– Ugyanazzal, amit naponta hallunk. Egyszerűnek tűnő szabályok ezek, amit mindenkinek komolyan kell vennie. Az otthonmaradás, védőeszközök, kézmosás, a vásárlásban való elkülönülés, de

nehogy azt gondolják az idősek, hogy ők járkálhatnak vásárolni a nekik kiszabott 9-től 12-ig tartó időszakban. Nagyon fontos, hogy a fiatalok segítsék őket.

Fontosak a védőeszközök, bár ellentmondásosak ezzel kapcsolatban az utasítások, de mindenkit biztatok, amikor a lakásából kijön, használja a maszkot, ha van. Az egészségügyi rendszerben erős készület van. Minden kórház felkészült arra, hogy egy nagy krízisben is helyt tudjon állni. Folyamatosan vannak teendők, de kialakult egy gyors reagálású módszertan, ami naprakésszé tudja tenni az ellátórendszerünket. Mi a Bethesdában is igyekszünk ennek megfelelni. Sohasem lehetünk teljesen elégedettek magunkkal. Ami még javítható a felkészülésben, azt folyamatosan el kell végeznünk, mert sok honfitársunk élete ezen a felkészülésen fog múlni. Nagyon fontos a fegyelem, az egyetértés és a szolidaritás, egymás segítése.

Miközben védjük magunkat, aközben mindig előre, oldalra és hátra is kell tekintenünk. Ki az, aki rászorul jótanácsra, fizikai és egyre inkább pszichés segítségre.

Az izoláltság veszélyes, főként az idősek esetében. Minél inkább bátorítsuk, figyelmeztessük egymást, ha szükség van rá. Nekünk igen jólesik, hogy a kórház, részint az önkéntesek révén is, annyi segítséget kap. Nagyon sokan fejezik ki a legkülönbözőbb módon a szolidaritásukat. Ez erőt ad az egészségügyben dolgozóknak. Erre az erőre szüksége van mindenkinek, azoknak is, akik otthonukban várják, mi fog történni.

Fotó: Merényi Zita (archívum)

Trauttwein Éva/Magyar Kurír