Őrsy László SJ: Életerős zsinat

Kultúra – 2017. szeptember 17., vasárnap | 13:37

A washingtoni jezsuita Georgetown Egyetem professzorának tanulmánykötete 2009-ben már megjelent az Egyesült Államokban angolul. A mostani magyar kiadást a Jezsuita Kiadó gondozta. A könyv jelentős részét Sólyom László egykori államfő fordította, a tizenegyedik fejezetet kivéve, amit Lukács Józsefné.

A könyv címéről P. Őrsy László kifejti: az „életerős” mindazt jelenti, amit az „élet” szó tartalmaz. A halál mozgását kizárja, mert az élet mozgás, belső forrásból, amit minden élőlény birtokol. Minden mozgás energia kiadása, amely átalakító hatással van a környezetre. Az „életerős zsinat” kifejezés tehát hangsúlyozni akarja, hogy a II. vatikáni zsinat „maradandóan életadó és életfenntartó az Egyházban.” Életadása kétféle formában történik: egyrészt szavakkal, a zsinati határozatok kihirdetésén keresztül, azaz a zsinat tanításának és rendeleteinek a közlésével, amelyeket a keresztény hívő hall és olvas, amelyekről beszél és beszélget. Ebben a folyamatban Jézus ígérete válik valóra: „Amikor pedig eljön az igazság Lelke, ő elvezet majd titeket a teljes igazságra” (Jn 16,13). A II. vatikáni zsinat által az Igazság Lelke vezet minket a teljes igazság felé. Másrészt energiával történik az életadás, amikor a Szentlélek vezet, Isten ereje járja át a gyülekezetet. A zsinati indítások megvalósításához energia kell, „amit se hallani, se tapintani nem lehet, de a megváltás műve mozgatja.” Az isteni energiák első nagy „kirobbanása” az Újszövetségben a jeruzsálemi pünkösdön történt, látható jelekkel. Az erőadás folytatódik a jelen és a jövő időkben is, mert a Megváltó uralmának az angyali üdvözlet ígérete szerint nem lesz vége (Lk 1,33).

Őrsy László kiemeli a communio jelentőségét, és külön fejezetekben tárgyalja a világi hívők szerepét, az ökumenizmus jelenét és jövőjét, egyházjogi kérdéseket, azt, hogy miként jelenik meg az igazságosság az Egyházban, s hogy mi az állandóság és a fejlődés az egyházjogban. Eszményképe a Szentlélekkel együttműködő egyházjogász. A szerző gondolkodásában elsődleges szerepe van az Istentől belénk ültetett lelkiismeretnek, mindenféle merev jogszabállyal, előírással szemben. Rendkívül fontos gondolat az is, hogy Isten népébe mindenki beletartozik, kivétel nélkül, egyháziak és világiak egyaránt. A Szentlélek működik „mind az egyházi rend által felszenteltekben, mind pedig a nem úgy felszenteltekben.”

Őrsy atya számára egyértelmű, hogy a zsinat a megváltás munkájához tartozik. Állítja: a zsinat szándékait sem a Magyar Katolikus Egyház, sem más egyházak nem tudják valóra váltani anélkül, hogy Isten egész népe, a laikusoktól a püspökökig el ne sajátítaná a zsinati gondolkodásmódot. Például: a szinodalitás, a kollegialitás külső szervezés révén és közös munkában nyilatkozik meg. Ahhoz azonban, hogy ilyen közösségi élet megvalósuljon, szükséges, hogy egyesek vallják és értsék, hogy az Egyház „egy test, amit egy Lélek jár át; hogy Isten az egész közösségnek adja ajándékait – amelyekben minden tagnak részesülnie kell.” Az ilyen szolidáris gondolkodásmód kifejlesztése lassan megy, egyik nemzedék adja át haladását egy másiknak. Ahhoz, hogy a zsinatot megismerjük és megértsük, szükséges, hogy emberi erővel kutassuk, ameddig csak lehetséges. A „megérzések” lehetnek hasznosak, de félre is vezethetnek. Szükségünk van történelmi adatokra is. Ám a hit fénye nélkül „senki nem tudja felfogni a zsinat teljes jelentőségét, vagy egész szívvel elfogadni a döntéseit.” A további fejlődéshez az szükséges, hogy a szinodális gondolkodás magasabb fokon fejlődjön ki az Egyházban. Addig nem lesz szervezeti változás, ameddig ez át nem járja az egész Egyházat.

Könyvében Őrsy László atya kiemeli a zsinatot összehívó XXIII. János pápa „óriási” alakját – il papa buono, a jó pápa, ahogy a világon ismertté vált –, aki főszereplője volt a II. vatikáni zsinatnak, s bizonyos, hogy alakja egyre nagyobbá válik majd. Amikor összehívta a zsinatot, a központosítás kilencszáz éves hagyományával szakított. Megvallotta, hogy „inspiráció”, azaz sugalmazás, ihlet hatására cselekedett. Egyedül döntött, ellenkező, „bölcs tanácsokkal” szembemenve. Tanulni akart, az egyetemes zsinatot hívta segítségül, és a püspökök eljöttek a világ minden tájáról. Először összezavarodtak, de aztán megértették a pápa szándékát, és végül megfeleltek hivatásuknak, „kaput nyitottak az energiák új áradásának.”

P. Őrsy véleménye, hogy a zsinat magvetés volt, amely belehullott a következő évtizedekbe, évszázadokba. A mag gyümölcsöket fog hozni. A Szentlélek ugyanúgy segíti a mai nemzedéket, mint ahogy annak idején a zsinatot. A mi időnk a zsinat befogadásának – megértésének és tettekre fordításának – ideje. Nem kevesebbet követel tőlünk, mint hogy belépjünk a zsinat lendületébe, és megtérésünk által új felismerésekhez és új gyakorlathoz jussunk. „A mi időnk a mi ajándékunk. Kedvező idő: igen. Nehéz idő: bizonyosan. Gyümölcsöt termő idő: ez a reményünk, együtt dolgozva a Lélekkel.” A zsinat előkészítésében az egész Egyház részt vett, „a Szentlélek öntött vágyakat a hívekbe. Hasonlóképpen ma az egész Egyház részt vesz a zsinat beteljesedésében – a Lélek él és dolgozik, új látásra és cselekvésmódra vezetve a népet” (Jezsuita Kiadó 2017).

Bodnár Dániel/Magyar Kurír

Kapcsolódó fotógaléria