Otthon ragadtatok a gyerekekkel? Imádkozhattok is együtt

A nyilvános szentmisék szüneteltetése minden katolikust érzékenyen érint, az iskola- és óvodabezárás pedig főleg a családokat. Hogy ennek az összezártságnak a gyümölcseit, áldásait is érezzük, erősíthetjük a család otthoni imaéletét, vagy ha eddig nem volt, ez legjobb alkalom belekezdeni, kitapasztalni, mely formák passzolnak leginkább a mi családunkhoz.

Évszázadokon át szorosan összekapcsolódott a kereszténység a gyönyörű templomainkkal – amelyekben rendszeresen istentiszteletet tartanak, szentmisét mutatnak be. Kezdetben azonban nem volt így. A keresztények kisebbségben éltek az első évszázadokban, és nagyjából mindenki mástól üldözést szenvedtek el. Amellett anyagi forrásaik sem lettek volna nagyszabású építkezésekhez. De őrizték a hitet, és magánházaknál gyűltek össze, ahol legfeljebb egy-egy helyiséget különítettek el külön erre a célra.

Erről tanúskodik az Apostolok cselekedetei is: „Naponta egy szívvel-lélekkel ott voltak a templomban, házanként végezték a kenyérszegést, örvendezve és a szív tisztaságával vették magukhoz az eledelt” (ApCsel 2,46).

Valószínűnek tartják, hogy azok a gyülekezetek is, akikhez Pál apostol levelei szólnak, ilyen magánházaknál egybegyűlő közösségek voltak: „Köszöntenek titeket Ázsia egyházai. Sokszor köszöntenek benneteket az Úrban Akvila és Priszcilla a házukban lévő közösséggel együtt” (1Kor 16,19).

A magánházaknál imádkozó keresztény közösség mellett a családi miniegyház imájának is helyet adhatnak otthonaink.

A Tiszteletreméltó Patrick Peyton mindig azt mondta: „Az a család, amelyik együtt imádkozik, az együtt is marad!” Ez a mondása nagyjából az egész világon elterjedt – különösen gyakran idézik családpasztorációval foglalkozó papok –, és sokan megtapasztalták, milyen ereje van a család közös imájának.

A családtagoknak most váratlanul sokkal több időt kell együtt tölteniük, mint azt megszokták, a mostani helyzethez hasonlót maximum az egész nyári szünetre a gyerekeikkel összezárt anyukák éltek át eddig. Ők azzal is tisztában vannak, hogy ez az összezártság nem lesz könnyebb az idő előrehaladtával…

A mentális jóllétünkért most különösen fontos, hogy tegyünk valamit, és ennek része lehet, ha a család együtt imádkozik.

II. János Pál pápa szintén sokat beszélt a családi ima szerepéről, Familiaris consortio kezdetű apostoli buzdításában hosszan fejtette ki erről a nézeteit:

„A családi imádságnak sajátos tulajdonságai vannak: olyan közösségi imádság, amelyet a férj és a feleség, a szülők és a gyermekek közösen mondanak. Ugyanakkor ez az imádságos közösség gyümölcse és követelménye annak a közösségnek, amelyet a keresztség és a házasság szentsége táplál. A keresztény család tagjaira egész különlegesen érvényesek azok a szavak, amelyekkel az Úr Jézus a jelenlétét ígéri: »Ismét mondom nektek: Ha ketten közületek egyetértenek a földön minden dologban, amit csak kérnek, meglesz nekik az én Atyámtól, aki a mennyekben van. Ahol ugyanis ketten vagy hárman összegyűltek az én nevemben, ott vagyok közöttük«” (150).

Amikor a család együtt imádkozik, Isten különleges módon van jelen az otthonukban. A közös imának nem kell nagyon kidolgozottnak és hosszúnak lennie, a lényeg, hogy kitartsunk benne, és hogy – ha lehet – az egész család részt vegyen benne.

Sok család a rózsafüzért mondja együtt, de lehet Bibliát olvasni, vagy valamelyik reggeli/esti imát elmondani. Az esti közös ima áhítatát a gyertyagyújtás is emeli; még mindannyian könnyen fel tudjuk idézni a legutóbbi adventet, milyen meghitt, mikor körbeüljük a koszorút, és együtt énekelünk.

A számtalan lehetőség között ne feledkezzünk meg a zsolozsmáról sem, amelyet ITT lehet legegyszerűbben követni.

Forrás: Aleteia.org

Fotó: Pexels.com

Magyar Kurír
(vn)