Otthonná vált Isten háza, nem klubbá – 25 éves a kecskeméti Szentcsalád Plébánia

Hazai – 2019. szeptember 8., vasárnap | 16:33

Kezdettől fogva közösségek otthonának képzelték el a kecskeméti mamutlakótelep – a harminchétezres Széchenyiváros – lakossága számára 1994-ben alapított plébániát és a később nekik épült templomot. A Szentcsalád Plébánia színes, élményekben gazdag, sokrétű életébe tekinthettük be a szeptember 7-én ünnepelt jubileumukon.

Római katolikus plébánia és közösségi ház – hirdeti a felirat a bejáraton. Az épületegyüttes központja a közösségi tér, mely hol a liturgiának, hol az ide járók színes programjainak a helyszíne. Kisebb-nagyobb termei befogadják a különböző életkorok és életállapotok, lelkiségi irányzatok alapján létrejött közösségeket. Ezúttal jubileumot ünnepelnek: 25 éves a plébánia. Már reggeltől zajlanak a programok, sokan gyűltek össze. Ahogy közlekednek az épületben, az is mutatja, otthon vannak itt.

A ráhangolódást segítő énekes imádság, rövidfilm a plébániáról, közösségek bemutatkozása, agapé, családi ügyességi vetélkedő, születésnapi torta, befejezésül hálaadó szentmise várta az egybegyűlteket. A közösséggel és Hatházi Róbert plébánossal együtt ünnepelni eljött az előd, Menyhárt Sándor atya, a megszólalását köszöntő taps mutatta, milyen sokan örülnek neki.

„A múltra emlékezünk, de reményünk a jövőbe tekint. Magát az Egyházat ünnepeljük, azt, hogy ebben a kis széchenyivárosi szeletben is megmutatkozik, Krisztus Egyháza ma is élő valóság – hangzott el Hatházi Róbert köszöntőjében. – Ma is kész embereket megszólítani, növekedni, életet adni. Ünnepeljük a felfoghatatlan mennyiségű ajándékot, amit ez az építkezés hozott a világba. Összefogást, jószándékot, összetartozást, közösségeket és Isten kiáradó kegyelmét.” Majd elgondolkodásra indító kérdést tett fel a plébános: Képesek vagyunk-e ma is összefogni, rámosolyogni a betérőkre, megszólítani, meghívni őket és otthonná tenni számukra a plébániánkat?; és rámutatott: ez az a kihívás, ami a mai közösség előtt áll.

A kilencvenes években ugyanis sok tényező erősítette a közösségépítést. A közös életüket a Széchenyivárosban elkezdő, pályájuk elején járó házaspárok összefogását lelkesítette, hogy együtt valami nagyot tudnak létrehozni, hogy egymás számára támaszt tudnak nyújtani a mindennapokban, hogy együtt élhetik meg elkötelezettségüket Krisztusban. Felépült a templom, gyerekek sokasága született. Azok, akik egykor középiskolásként az alapítók gyerekeire vigyáztak, átadták a stafétabotot gyerekeiknek: ők az alapítók unokáira vigyáznak. Egy közösség hozta létre 25 évvel ezelőtt a plébániát, mely mára valóban közösségek közössége, „szent család”. Ez a közösség most is keresi a jövő útját. Bár az egykori terület, a hetvenes évek mamutlakótelepének lakásai inkább ugródeszkák a fiatalok számára, a Széchenyiváros ma is dinamikusan növekszik. Ahogy a jubileumot megtisztelő polgármester, Szemereyné Pataki Klaudia fogalmazott, és amint a plébánia körüli építkezések is mutatják, ez az egyik legkedveltebb városrész ma Kecskeméten. Van tehát kit megszólítani, nem kis feladat vár a plébánosra, munkatársaira és a közösségekre.

A jubileum programját is úgy alakították ki a szervezők, hogy bemutatva plébániai életüket, felkeltsék a figyelmet, meghívják közösségükbe az érdeklődőket. A Shoeshine rövidfilmje képet adott a múltról, megszólaltatva az alapítókat. Mindegyiküket az indította el, mit tudnak tenni ezért a közösségért, és ma is az vezeti, hogyan tudják másoknak átadni, élettel megtölteni azt az otthont, ami nekik olyan fontos. Az otthont, ami számukra hitük közös megélésének helyszíne és a közösséget, melyet a hétköznapokban egymás mellett álló, egymásra figyelő emberek alkotnak. Láttuk a filmben a színes jelent, és meghallgattuk az aktív tagok jövőbe mutató üzenetét: „Imádságos lélekkel nincs lehetetlen, legyünk jelen Isten szeretetének jeleként a városban!”

Bemutatkoztak a plébánián életállapot, életkor, valamint érdeklődési kör szerint szerveződő csoportok, hogy bárki megtalálhassa a helyét, aki közösséget keres.

A több mint húsz éve működő Szent Ágoston-kört férfiak alkotják. Névadójuk művei és magyar szentek élete adják az összejövetelek lelkiségi tartalmát, de élnek a közösségépítés világi eszközeivel is, mint például a főzés és a borkóstoló.

A ’90-es években alakult Agapé csoport a szeretetvendégségek koordinálásából fejlődött ima- és szeretetközösséggé.

A Nyolc Boldogság Közösség a szemlélődés, apostolkodás, liturgia útján segíti tagjai önátadásának fejlődését.

A baba-mama klubban a kisgyerekes édesanyák az ének, ima, mondókázás mellett lelkiségi témákat is feldolgoznak, és közös szentségimádást szerveznek.

23 évnyi múlttal rendelkezik a Bárka házascsoport. „Testvéreket kaptunk egymásban, becsüljük egymás barátságát és dicsérjük a Jóistent” – fogalmazzák meg bemutatkozásukban.

Az Élővíz imacsoport életének középpontjában az Eucharisztia előtt végzett imádság s az ebből fakadó megosztás áll.

A 2018-ban alakult Forrás csoportban elváltak és egyedülállók segítik egymást.

Az 1996 óta aktív karitászcsoport nemcsak a plébánia területén, a városban is részt vállal a szociális segítségnyújtásból.

A Kairosz csoport életében az Istennek szentelt idő kapja a fő hangsúlyt. Ők másként a „szent asszonyok, a Szent Ágostonnék”, vagyis a férfikör tagjainak feleségei. „Amíg a férjeink főznek, mi imádkozunk” – mondják.

A Kéfás közösség a karizmatikus megújuláshoz tartozik. Minden korosztály jelen van köztük, arra szövetkeznek, hogy Isten országát tegyék jelenvalóvá a mindennapokban.

Aktív a nyugdíjasklub, szeretetteljes, egymásra figyelő, vidám és tartalmas közösségként írják le magukat.

Az alapító plébánosnak, Jávorka Lajos atyának köszönhetően a kezdetektől jelen van a plébánián a Fokoláré közösség.

A Bartimeus közösség négy házascsoportot fog össze, köztük a legfiatalabb házasok Szikra csoportját.

A Szent József-igekör a Bartimeus férfiköre, ahol a férjek és édesapák osztják meg egymással gondjaikat és örömeiket.

A legifjabbak közössége a ministránskör, ahol a liturgia szolgálata mellett fontos a közösségi szál erősítése, a megosztás és az élményt adó programok által.

Ahogy a jeles napon haladt az idő, egyre többen lettünk a plébánián. Az érseki szentmisére megtelt a templom. Bábel Balázs érsek mellett több paptestvér koncelebrált.

A főpásztor arról tanított, milyen felelősséget jelent közösséget alkotni. „Élhető, a másik javát kereső és szolgáló összetartást kell kialakítanunk. Az egymásra figyelés megmaradásunk záloga, így válik valósággá, amit a zsoltáros hirdet: otthonná vált számomra Isten háza. Nem klub vagyunk, ahol pusztán csak jól érezzük magunkat. Van célunk, az üdvösség, Isten országának építése, közösségünk erősítése Isten dicsőségére és az emberek boldogságára.”

Nagyon „szentcsaládos” ez a szentmise. Igényes az Emmánuel és a Nyolc Boldogság Közösség ének- és zenekincséből összeválogatott énekcsokor, melyet áthat a két közösségre annyira jellemző szépségre törekvés, segítve a lélek imádságos elmélyülését. A könyörgések az ide járókért szólnak. Név szerint könyörögnek a jegyben járókért, a gyermeket várókért, a most született babákért. Hangzik el könyörgés a párkeresőkért, a gyermekáldásra várókért, a betegekért, a családokért.

Erős, támogató, a mindennapokat szebbé tevő életről tettek tanúbizonyságot a kecskeméti Szentcsalád Plébániához tartozók a jubileumon. 

Fotó: Lambert Attila

Trauttwein Éva/Magyar Kurír

Kapcsolódó fotógaléria