Óvoda- és tornacsarnok-megáldás Jászberényben

KÉPGALÉRIA – klikk a képre!

Az ünneplés tízkor, az egykori huszárkaszárnya korábban romos épületéből kialakított Angyalkert óvodában kezdődött, amelyet az utolsó pillanatig díszítettek az óvónők. Az új intézmény egy hete nyílt meg, lett hetvenöt gyermek második otthona. A nagycsoportosok már verssel is készültek mára. „Olyan ez az óvoda, mint egy mesepalota” – szavalták lelkesen, és mindenki igazat adott nekik. Belül ugyanis csupa szín az új óvoda, akkora játszótere van, hogy egy egész kisváros gyermekei elég elfoglaltságot találnának benne, és még sószobája is lesz.

Az ötletgazda Kasza Lajos vállalkozó elmesélte, hogyan született az ötlet, a családi napközitől hogyan jutottak el az óvoda alapításáig, az épület és az intézmény működtetésének az egri érsekségre bízásáig. Ternyák Csaba, miután átvette az óvoda kulcsát Kasza Lajostól, egy fontos és a nap folyamán még többször előkerülő gondolatot fogalmazott meg. Amikor a város első katolikus óvodája megnyílik, annak a reménye születik meg vele, hogy ha már a legkisebbek nevelése is keresztény szellemben folyhat, és a gyerekek ebben az intézményben olyan spirituális útravalót kaphatnak, amit a szüleiktől manapság már egyre ritkábban, abban lehet bízni, hogy boldogabb emberek lesznek, mint ha ez elmaradna. Kérdés azonban – mint később egyik-másik beszédben felvetődött –, mit lehet tenni annak érdekében, hogy a „kétfelé nevelést”, a gyerekek összezavarodását elkerüljék.

Százharminc éve, hogy a katolikus iskola megnyitotta kapuit Jászberényben, és huszonöt évvel ezelőtt került újra egyházi fenntartásba. Az új óvodával együtt most már közel ezerhatszáz gyermeket nevel-oktat a három épületben működő, mintegy négyszáz munkatársat foglalkoztató intézmény – mondta el a közeli főplébánia-templomban, az évnyitó mise kezdetén Novák István főigazgató-plébános.

Az érsek pedig a diákokhoz fordult prédikációjában, és kiváltságos helyzetükre próbálta felhívni a figyelmüket. Az ember Istenre fogékony lelkéről beszélt nekik, amelyet egy keresztény oktatási intézmény nyitogatni próbál, annak érdekében, hogy diákjai felismerjék, mi végre vannak a világon. Egy katolikus iskola nemcsak tanít, hanem Istennel is megpróbálja a tanulóit összekötni. „Ha ez sikerül, csodákra nyílhat rá a szemünk” – bíztatta ifjú hallgatóságát.

A nap következő, leghosszabbra nyúlt programpontja az általános iskola új kosárlabdacsarnokának átadása volt. Soltész Miklós egyházi, nemzetiségi és civil társadalmi kapcsolatokért felelős államtitkár, Kozmann György sportért felelős helyettes államtitkár, Pócs János parlamenti képviselő, Szabó Tamás, Jászberény polgármestere, Szalay Ferenc, Szolnok polgármestere és a Magyar Kosárlabdázók Szövetségének elnöke, Dobos Róbert, a járási hivatal elnöke, a főigazgató-plébános és Vechta, Jászberény testvérvárosának küldötte is beszédet mondott az átadón. A plébános felidézte az elmúlt évek legfontosabb iskolafejlesztési lépéseit, és köszönetet mondott a helyi vállalkozóknak meg a főegyházmegyének, hogy segítettek a megújulásban.

Az alkalmat a csarnok megáldása előtt az érsek szavai zárták. „Korábban gyakran lehetett hallani, hogy az Istent a templomban kell imádni – mondta. – Ám az iránta való tiszteletünket nem korlátozhatjuk a lelkünkre, hiszen az egész embernek kell Isten felé fordulnia, nemcsak a lelkének. Ezért tartsuk szem előtt Szent-Györgyi Albert mondatát, hogy »a sport a test útján nyitja meg a lelket«, és bízzunk benne, hogy egy sportcsarnok is lehet a lélek megújulásának, sajátos istentiszteleteknek a helyszíne.”

Fotó: Lambert Attila

Kiss Péter/Magyar Kurír