Pablo Fajardo, a földművesből lett ügyvéd, aki Amazóniáért harcol: A tét a jövő nemzedékek élete

A szegénység elleni küzdelem és az e küzdelem mellett való elköteleződés meghatározója a latin-amerikai történelemnek: sok férfi és nő hitt benne és adta életét azért, hogy megvalósítsa hazájában vagy a helyi közösségben. Pablo Fajardo is közéjük tartozik. Népe és szülőföldje iránti szeretete vitte arra, hogy ügyvéd legyen, és megvédje az amazóniai őserdő harmincezer lakóját egy környezetszennyezéssel vádolt óriási kőolajvállalattal szemben. 2011-ben a Texaco-Chevron amerikai vállalatot 9 milliárd dollár fizetésére kötelezték az általa okozott társadalmi és környezeti károkért.

Az Ecuadorban, egy mélyszegénységben élő földműves családba született Pablo kilenc testvérével és szüleivel együtt otthonától távol, az amazonasi régióban keresett megélhetést. Itt találkozott először az őserdő hangjaival, illataival, ízeivel, élettel teli melegségével. De itt szembesült a környezetszennyezés következményeivel is. Pénz híján egyik testvére sem tanulhatott, Pablo azonban a helyi lakosok és a kapucinus papok támogatásának köszönhetően beülhetett az iskolapadba.

Az ország északi részén kapott munkát. Tizennégy esztendősen előbb pálmaültetvényen, majd egy olajvállalatnál dolgozott. Szabadidejében a kapucinus plébániára járt. Ő is, mint sokan mások, sokat dolgozott és keveset keresett. „Ott tapasztaltam meg a sok igazságtalanságot, kizsákmányolást” – mondja. Két évvel később, Amazóniába érve a plébánia és a lakosság támogatásával bizottságot hozott létre az emberi jogok védelmében. Addig ugyanis az őslakosok, a nők, a földművesek és a fekete bőrű lakosság nem tudott kihez segítségért fordulni az őket ért sorozatos jogsértések miatt.

Amazóniai jogvédő aktivisták

Tizenhat évesen a bizottság elnökeként faluról falura járt a kapucinusokkal, hogy tanúvallomásokat gyűjtsön az elszenvedett sérelmekről. Amikor azonban a hatóságnál feljelentést akartak tenni, mindig ugyanazt a választ kapták: keressenek maguknak ügyvédet. „Az az igazság, hogy abban az időben nem voltak segítőkész ügyvédek. Egy nap azt mondtam magamnak: ügyvéd leszek.” A tanuláshoz szükséges összeget ezúttal is a közösség adta össze. Pablo lediplomázott, és ügyvéd lett, de még sok akadályt kellett legyőznie.

2004-ben, miután sorozatosan üldözték és megfenyegették, egyik fivérét kegyetlenül halálra kínozták. Pablo családját biztonságos helyre menekítették, ő maga pedig hónapokig minden este máshol hajtotta álomra a fejét. Valójában a bérgyilkosok célt tévesztettek, mert Pablót akarták megölni. A fenyegetések nem szűntek meg azóta sem. „Minden este köszönetet mondok Istennek, amiért egy nappal tovább élhettem. Reggel így imádkozom: »Uram, óvj meg, hogy tovább élhessek!«”

Történetét egy francia képregény is feldolgozza

„Harminc év elteltével rá kell jönnöm, hogy tanultam és folyamatosan tanulok az őslakosoktól. Sokat adnak az emberiségnek” – vallja Pablo. „Az Amazonas-medence bennszülöttei két lábon járó könyvtárak” – teszi hozzá mosolyogva. 2003-ban, amikor elkezdődött a Texaco-Chevron olajvállalat elleni per Ecuadorban, az emberek mindennap tüntettek. Az időseken soha nem volt cipő. Egy fiatal amerikai, aki a perre érkezett, megdöbbent ennyi mezítlábas ember láttán. Hat hónap alatt összegyűjtött ötezer pár cipőt, és elküldte az indiánoknak, akik azonban továbbra sem hordták. Hogy miért? Nem azért nem jártak cipőben, mert szegények voltak, hanem azért, mert a cipő megszakítja az ember és a föld közötti köteléket.

A perben az őslakosok ügyvédjükön keresztül bizonyítékokat szolgáltattak a föld és a víz szennyezésére, és bemutatták a nyersolaj-kitermelés maradványait. A szennyezés halakat pusztított el, az őserdő állatait, az őslakos törzseket sújtotta. A helybeliek védtelenek voltak a környezeti katasztrófával szemben, mert nem tudták, hogyan szálljanak szembe az óriásvállalattal. Még az állam sem tudta megvédeni az őslakosok jogait, sem tájékoztatni őket a negatív következményekről. A Texaco-Chevron-ügyben kiderült, hogy mennyire nem ismerik és nem tisztelik az őslakos törzseket. Ugyanakkor az is napvilágra került, hogy milyen keményen küzdenek jogaikért. Sok őslakos nem olyan szerencsés, hogy tanulhasson. Pablo apjához hasonlóan sokan nem tudnak írni-olvasni. Nem bíznak az írott dokumentumokban, az adott szónak tulajdonítanak igazi értéket. Amikor Pablo kicsi volt, az apjuk mindig azt mondta nekik: „A papírt szét lehet tépni. A szót nem.” Mára minden megváltozott, mindent le kell írni, dokumentálni, aláírni, lepecsételni. Hivatalos okmány nélkül a szó nem érvényes. Az őslakosok védelmében Pablo híd volt az indiánoknak adott szava és az olajvállalatot elmarasztaló írásos ítélet között, amelyet a bírósági aulákban ért el.

A képregény angol és spanyol nyelvű változata is készül

Amazóniában ma a népek és a jövő nemzedékek élete forog kockán. „Talán sokan az Egyesült Államokban vagy Európában nem fogják föl, hogy Amazónia mit jelent a világnak, a bolygónak. Az eljövendő generációk élete a tét.” Pablo Fajardo, a földművesből lett ügyvéd ezzel a felhívással zárja a Vatican Newsnak adott nyilatkozatot: „A világ hallgasson meg minket!”

Forrás: Vatikáni Rádió

Fotó: Vatican News

Magyar Kurír