Pákozdi István köszönti a hatvanéves Écsy Gábort

Nagybajcson született, dolgos, szigetközi családban nevelkedett, bencés diák volt, 1984-ben szentelték pappá Esztergomban. Csupán három lelkipásztori helyen működött eddig, de mindenütt nagy megbecsüléssel: Szentendrén egy évtizeden át, és a város díszpolgára lett szociális alapításai miatt; Békásmegyer-Ófaluban; valamint szervező lelkészként majd plébánosként az 1996-ban felszentelt budai Magyar Szentek templomában.

Már a szemináriumban kitűnt alázatos, szolgálatra kész, csendes egyénisége. Mindig voltak mellette jó barátok, akik segítették: Szilas Ákos „mindenese”, paptársa, Hollai Antal albertfalvi plébános, Tolonits Gyula nyomdász – mindhármójuktól idő előtt el kellett búcsúznia. Ezeket az elválásokat mindig nehéz szívvel, befelé szenvedve viselte.

Mint karitászigazgató azonnal segítő Kárpátalján, árvíz, iszapkár és sokféle szükség idején. Hatékonyan fogja össze az ország különböző egyházmegyéinek karitászvezetőit. Mindig jól megtalálta a hangot a gyerekekkel, a munkásokkal, az idősekkel. Címzetes apáti és püspöki helynöki kinevezéseit szerényen fogadta el, soha sem „tüntetett” ezekkel, nem élt a külsőségekkel, inkább méltatlanságát hangoztatta. Kerek születésnapján köszönti őt a plébániája, a Katolikus Karitász és a budapesti egyetemi lelkészség, amely a plébánia területén működik. Isten éltesse sokáig!

Fotó: Egri László

Magyar Kurír