Papszentelés Székesfehérváron és Kaposváron

KÉPGALÉRIA – klikk a képre!

Spányi Antal megyéspüspök Bak Ádám és Visnyei László akolitusokat diakónussá, Tóth András diakónust áldozópappá szentelte június 24-én a székesfehérvári bazilikában. Az ünnepre nagy számban érkeztek az egyházmegye hívei, rokonok és barátok, hogy együtt imádkozzanak a szentelendőkért, valamint az egyházmegye papjai, akik ezen a napon ünneplik szentelésük évfordulóját és ilyenkor közösen újítják meg ígéreteiket, melyeket felszentelésükkor tettek. 

A főpásztor beszédében Keresztelő Szent Jánost állította példaképül a szentelendők elé, akiről az Úr Jézus azt mondta: „az asszonyok szülöttei között nem született nagyobb” (Mt 11,11) nála. „Az Úr előfutára mindig Isten szavára hallgatott, nem törődve a világi hangokkal. Istentől kapott feladata volt, hogy előkészítse a Megváltó útját és tanúságot tegyen Krisztusról a választott népnek. A papnak is ezt az utat kell járnia, meghallva Isten szavát, erről a szóról tanúságot kell tennie. Ez mindnyájunknak küldetése, amelyre csak az imádkozó lélek képes” – mondta a megyéspüspök, majd hozzátette: „A pap tanítói hivatása, hogy hirdesse Isten Igéjét, amelyet személyes életében is elfogad, és az Ő törvényein elmélkedve követi azt. Ez a tanítás, amelyet szóval és példamutatással átad, lelki táplálék a híveknek, építi Isten egyházát. Átadni a hitet annyi, mint fölfedni, hirdetni és elmélyíteni a keresztény hivatástudatot, az üdvözülés titkát. Ebben a felelősségteljes szolgálatban a pap szoros kapcsolatban püspökével hirdeti az evangéliumot, vezeti Isten népét, gondja van az istentiszteletre, elsősorban Urunk áldozatának vasárnapi megünneplésére” – fogalmazott Spányi Antal.

A homília után a püspök kezét a szentelendők fejére helyezte, majd elmondta a felszentelő imát. A felszenteltek megbízatást kaptak az áldozópapi, illetve a szerpapi szolgálatra, hogy a Szentlélek erejében élve dolgozzanak az egyházban, a világ üdvössége javára. A felszentelt új diakónusokat beöltöztették liturgikus ruháikba, megkapták szolgálatuk eszközét, az evangéliumoskönyvet. A papság áldása után a felszentelt új papra ráadták a stólát és a miseruhát, és a püspök megkente kezét krizmával. Átadta szolgálatának eszközeit, az ostyát a paténán és a borral megtöltött kelyhet.

Spányi Antal püspök a szentmise végén köszönetet mondott mindazoknak, akik a felszenteltek útját segítették, a családoknak megköszönte, hogy felnevelték, szerették őket, akiket most az egyháznak ajándékoznak, és kérte a Prohászka Imaszövetség tagjait, hogy továbbra is imádkozzanak új papi hivatások születéséért.

Spányi Antal az egyházmegye papsága és a hívek nevében köszöntötte a jubiláns papokat is: a rubinmisés Takács Nándor püspököt és Schrőder Gyulát, a gyémántmisés Milcsinszki Alajost, az aranymisés Németh Jánost és az ezüstmisés Nobilis Márió, Szabó István és Ugrits Tamás atyát.

* * *

Június 25-én rekollekcióval egybekötött papszentelés volt a kaposvári Nagyboldogasszony-székesegyházban. A papság számára a püspökségen Szűcs Imre, a nagykanizsai Jézus Szíve-templom plébánosa tartotta az előadást, amelyen a lelkipásztori szolgálat lényegéről szólt. Elmondta, hogy számára a papi hivatás az önmagával, Istennel és a hívekkel való találkozásokat jelenti. Előadásában 29 éves papi pályájának tapasztalatait is megosztotta a jelenlévőkkel.

A rekollekciós előadás után a székesegyházban Balás Béla kaposvári megyéspüspök áldozópappá szentelte Vörös Péter balatonboglári diakónust. A szentelési szentmise homíliáját Szűcs Imre mondta. Az evangéliumi szegénységről szólt, ami nem a nincstelenséget jelenti, hanem az anyagi javakhoz való helyes ragaszkodást.

A szentmise végén Balás Béla püspök megköszönte Nagy Vendel gazdasági helynök munkáját a katolikus iskolában, az egyházmegyei nyugdíjasotthon létesítése érdekében végzett erőfeszítéseit, amiért murakeresztúri címzetes apáti címmel tüntette ki.

A szentmisén adták át a kaposvári kántorképző iskola végzős oklevelét is, melyet Németh Ildikó vehetett át.

Az újmisés Vörös Péter Kaposváron született 1989. július 10-én. Balatonbogláron élt szüleivel és öccsével. Bogláron járt általános iskolába, és ott volt elsőáldozó és bérmálkozó is Szőllősi Ferenc vezetése alatt.

Családjában nem részesült kimondottan vallásos nevelésben. „Tudtam, hogy van Isten, de nagyon távolinak éreztem őt magamtól, az életemtől. Változás akkor következett be a hitéletemben, amikor felvettek a kaposvári katolikus gimnáziumba” – mondja Vörös Péter. Itt a nagyszerű tanárok, a közösség és az atyák révén egyre jobban megismerte az egyházat és a Jóistent. Hite alakulásában és istenkapcsolata elmélyítésében sokat segített a Szent Imre Kollégium közössége, de legfőképpen a nevelőtanárok tanúságtétele hiteles keresztény életükkel. A székesegyház karnagya révén közel került hozzá az egyházzene és a liturgia is.

Ahogy teltek a gimnáziumi évek, egyre inkább erősödött Péterben a gondolat, hogy Isten a papi hivatást szánta neki, de amikor elérkezett az egyetemre való jelentkezés ideje, nem mert még igent mondani az Úr hívására. Így került a Pécsi Tudományegyetem Természettudományi Karára, és lett földrajz szakos hallgató. Az egyetemen csak egy évet töltött, majd jelentkezett Balás Béla püspöknél a szemináriumba. A megyéspüspök felvette, és Esztergomba küldte teológiai tanulmányainak elvégzésére. „Az Esztergomban töltött öt év alatt nagyon sokat tanultam a tanároktól és a kispaptársaimtól. Isten áldjon mindenkit, akik segítenek a készületemben!” – fogalmazott Vörös Péter.

„A diakónusi gyakorlati évet Bárdudvarnokon töltöttem, ahol másik öt falu lelkipásztori ellátásában segíthettem a plébánosnak. Sokat tanultam ez idő alatt, leginkább olyan dolgokat, amire a szeminárium talán nem is tud megtanítani.

Papi jelmondatnak a Genezáreti-tó partján történt párbeszédet vettem alapul Jézus és Péter között, így született meg az a vallomás, felkiáltás bennem, amelyre az egész életemet szeretném feltenni: »Szeretlek, Uram!«” (vö. Jn 21,16)

Forrás és fotó: Székesfehérvári Egyházmegye; Kaposvári Egyházmegye

Videó: Székesfehérvári Egyházmegye

Magyar Kurír