Péter az első, Pál az utolsó – a Pécsi Egyházmegye főünnepe

Az apostolfejedelmek emléknapja a Pécsi Egyházmegye főünnepe. A középkori alapokon álló pécsi székesegyházat 1882 után átépítették, és 1891. június 22-én az újraszenteléskor Szent Péter és Pál apostoloknak dedikálták. 

A Szent István által alapított püspökség első középkori székesegyházát védőszentje, Péter apostol tiszteletére építtette Orseolo Péter.

A Képes krónika szerint Péter királyt később „Pécsett temették el abban a székesegyházban, melyet ő alapított Szent Péter apostol tiszteletére, második uralkodása harmadik évében”. Bár a székesegyházat eleinte csak Péter apostolnak dedikálták, és ez évszázadokon keresztül így is maradt, a két apostolfejedelem együttes kultuszának a térségben már igen korai nyomait ismerjük. Az 1782-ben megtalált ókeresztény sírkamra északi falán Péter és Pál apostol a feltámadt Krisztust jelképező, koszorúval és füzérdísszel övezett krisztogramra mutatnak. Pécsett sajátos értelemben is igaz, hogy Péter az első, és Pál az utolsó apostol.

„Péter az első, Pál az utolsó apostol. Az első és az utolsó egyazon napon szenvedett, mert Krisztust követték, az elsőt és utolsót. Figyeljetek az alfára és az ómegára! Az Úr világosan kijelenti a Jelenések könyvében: Én vagyok az alfa és az ómega: az első, aki előtt senki nincs, és az utolsó, aki után senki nincs. A mindent megelőző és a mindent bevégző (Jel 1,8 és 17). Kíváncsi vagy az elsőre? Minden általa lett (Jn 1,3). Az utolsót keresed? Krisztus a törvény végcélja, hogy megigazuljon mindenki, aki hisz (10,4). Hogy élj, a Teremtőtől kaptad, hogy mindig élj, a Megváltó ajándéka. Tekintsünk, kedveseim, az elsőre a boldog apostolok között, Péterre, aki ezt mondja levelében: Értünk szenvedett Krisztus, példát adva nekünk, hogy a nyomában járjunk (1Pét 2,21). ... Lépjen elénk a boldog Pál is! Ő a legkisebbnek és legutolsónak mondta magát. Én vagyok a legkisebb az apostolok között. Ő mondta ezt. Én vagyok az utolsó az apostolok között. Ő maga mondta. ... Mondd meg hát, mintegy telve a kegyelemmel, mint választott edény (Csel 9,15), mint aki azzá lettél, amire méltatlan voltál, mondd, írd meg Timóteusnak, és hirdesd ezt a napot: Engem ugyanis már feláldoznak!” (Szent Ágoston: Sermo 299B 1, 4, 5.)

Forrás és fotó: Pécsi Egyházmegye

Magyar Kurír