A kalocsai származású Prokop Péter katolikus pap és festőművész életének utolsó szakaszában, a kilencvenes években adományozott közel tízezer alkotásából egy hatvan festményből álló gyűjteményt a nagyváradi egyházmegyének, az akkori megyéspüspök, Tempfli József közreműködésével. E gyűjtemény 37 alkotása tekinthető meg a nagyváradi várban nyílt kiállításon.
Az egyházmegye kulturális tevékenységéért felelős munkatársak olyan gerincet próbáltak adni a tárlatnak, amely átöleli az üdvösségtörténetet. A képeken gyakran látni Szűzanya-ábrázolásokat, de tagadó Pétereket is vagy akár Krisztus Pantokrátort, egy nem mindig egységes színvilágban, egy szinkretikus vonalviteli stílusban – fejtette ki Imre Zoltán, a házigazda múzeum kulturális igazgatója. Örömét fejezte ki, hogy a két intézmény közreműködése révén létrejöhetett a kiállítás.
Imre Zoltán szerint Modigliani hosszúnyakú múzsái inspirálták Prokop Pétert, amit ő a Madonna-ábrázolásaira alkalmazott, míg a Krisztus-ábrázolásokban Picasso vonalvezetését vélte fellelni. Kifejtette: ez egy univerzális kiállítás, melyben jelen van a nemzetközi művészettörténet egy része, amellyel Prokop római munkássága idején találkozott.
Megnyitó beszédében Böcskei László nagyváradi megyéspüspök a festészet és a fotóművészet latin nyelvű elnevezése között keresett párhuzamot. Kifejtette: mivel a fényképezés a római korban még nem létezett, a modern korszak latinistái a lucepingere kifejezést alkalmazták a fotózásra, amely nem jelent mást, mint azt, hogy fénnyel festeni. A püspök szerint ezt tette Prokop Péter is, amikor a dolgok legmélyét szerette volna megragadni, intimitásukba behatolni.
Papként is ez volt a művész fő célkitűzése, hiszen mi más lenne a pap hivatása, ha nem a fényt előhozni, a fénnyel dolgozni és a dolgok legmélyét megragadni – fogalmazott a főpásztor.
* * *
Prokop Péter száz esztendeje, 1919. január 6-án született. Hosszú és tartalmas élete során megalkotott tízezernyi festményén kísérletezve kereste az evilági és földöntúli szépet. Rajztehetségét gimnazistaként fedezték fel, de csak esztendők múlva bontakoztatta ki, hiszen középiskolai tanulmányait már a kalocsai egyházmegye szeminaristájaként fejezte be, majd 1942-ben papi pályára lépett.
Teológiai tanára, Belon Gellért ösztönzésére 1945-től három évig tanult a Magyar Képzőművészeti Főiskolán, de tanulmányait csak 1956 után, a római Accademia di Belle Artin fejezte be. Az Itáliai-félsziget színvilága megindították a festőművészt. Bibliai ihletettségű témáit a modernizmus eszközeivel új perspektívába helyezte, ahogyan azt legkedvesebb mesterétől, a kor- és sok szempontból sorstárs Aba-Novák Vilmostól vagy Paul Kleetől és Pablo Picassótól tanulta.
„Róma, ez a váratlan világ átváltoztatott! Teljesen kibillentett kocsivágányomból. Enélkül értelmetlen maradt volna minden otthoni próbálkozásom. Nem a római mesterdiploma, hanem a légkör! Az élet az utcán a Nap fényével (…) Rómában legfőképp fölfedeztem a fényt, és föllobbant színeim átalakultak és megérlelődtek” – vallotta a festőművész. Prokop Péter 1999-ben költözött vissza végleg Budapestre, hogy az európai elismertség után a szülőföldjén alkosson.
Forrás és fotó: Nagyváradi Római Katolikus Egyházmegye
Magyar Kurír
Kapcsolódó fotógaléria