Püspöki szentmise a betegek világnapján Székesfehérváron

Az Egyház 27. alkalommal hirdette meg a betegekért való imádság napját. Székesfehérváron a főpásztor a hívekkel együtt fohászkodott azokért, akik testi betegségektől szenvednek, akik a lélek bajait hordozzák, akik a gonosz zaklatásától szenvednek vagy súlyos megpróbáltatásokat élnek meg. Közbenjártak azokért is, akik gondoskodással, imádsággal, bátorítással, egyszerű melléjük állással veszik körül a szenvedőket. Együtt kérték Istentől az imameghallgatásokat és Mária közbenjárását a betegekért, a szenvedőkért.

Álmodozhatunk olyan életről, melyben nem kell hordozni keresztet, amelyben nincs szenvedés, hogy életutunkat vidám lélekkel járjuk végig, de nem valószínű, hogy van ilyen – mondta homíliája elején Spányi Antal. – Látjuk Krisztus életét, mennyire jelen voltak az ő életében is a megpróbáltatások, az elutasítások; a keresztúton, a keresztre feszítés gyötrelmében neki is ki kellett állnia hűségben a szenvedések próbatételét. Akit pedig Boldogasszonyunknak vallunk, a Fájdalmak Anyja volt, akinek tőr járta át szívét. Mária élete sem volt szenvedések nélküli. Életünkben ott látjuk a szenvedést; azokéban is, akiket szeretünk, akiket ránk bízott Isten. Érezzük gyöngeségeinket, a fájdalmakat, az elmúlás gyötrelmét; meg nem értettséget, elutasítottságot hordozunk: megannyi sebet, melyet bűneink okoztak. De nem csak szenvedés van az életben – hangsúlyozta a főpásztor.

A nehézségekkel küzdő ember megtapasztalja Isten közelségét, a Szűzanya jelenlétét, aki anyai szeretettel gyógyítja gyermekeit. Az Egyház szentségeihez ragaszkodó ember átélheti a bennük rejlő gyógyító, erősítő valóságot – hangsúlyozta a székesfehérvári megyéspüspök. – Senkinek sem kell egyedül hordoznia az élet keresztjeit, a szenvedés nehézségeit. Velünk van Jézus, aki részt kér szenvedéseinkből, jelen van segítő jóságával. Amikor bajnak éljük meg, hogy az élet halad fölöttünk, újabb és újabb tapasztalatokat szerzünk beteg önmagunkról, tudnunk kell szenvedéseinket Krisztus keresztjével egyesíteni. Ő szeretetével megerősít minket, együtt viseli velünk fájdalmainkat. Ebben erősít meg az Oltáriszentség, Krisztus jelenlétét hozva közénk.

A szenvedés sokszor nem múlik el, hordoznunk kell. Szeretnénk szabadulni tőle, ahogy Szent Pál is a testében érzett tövis fájdalmától. „Elég neked az én kegyelmem” – mondja Jézus, és valóban minden nehézséghez erőt ad. Törekedjünk arra, hogy ne okozzunk másoknak szenvedést; vigyünk vigasztalást a másik ember életébe. Megértéssel, szeretettel, odaadással hordozzuk imádságainkban beteg embertársainkat. Az imádkozó lélek sokat tesz, fontos küldetést teljesít. Azokért is imádkozzunk, akik a betegekért szentelik életüket, akik melléjük tudnak állni, mert Krisztustól kapják az erőt a szolgálatra. Az élet e földi szakaszában jelen van a szenvedés, de ezt viselhetjük úgy is, hogy Istenhez kerülünk közelebb. Kérjük ehhez a Boldogságos Szűz Mária imádságos közbenjárását és az Úr Jézus Krisztus megváltó kegyelmét – buzdított homíliájában Spányi Antal püspök.

A szentmisében a betegek kenetének kiszolgáltatása előtt a szentség felvételére készülők megújították keresztségi fogadalmunkat, hálát adtak a betegek olaja felett, és kérték a Szentlélek kiáradását testükre-lelkükre.

Forrás: Berta Kata/Székesfehérvári Egyházmegye

Fotó: Berta Gábor

Magyar Kurír