Püspöki szentmisével ünnepelték a nagyváradi Szent Márton Idősek Otthona kápolnájának búcsúját

Örömmel ünnepeljük Tours-i Szent Márton püspököt, bizalommal emlékezünk rá, a segítségét és közbenjárását kérjük, hogy hozzá hasonlóan mi is mindig nyitottak tudjunk maradni Isten üzenetének befogadására – mondta bevezetőjében Böcskei László. – Szent Márton megtapasztalta a saját életében, hogy Isten utat mutat, célt állít elénk, és vezet bennünket. A haladás Isten útján nem mindig a rendkívüli tettekben és eseményekben valósul meg, hanem a mindennapokban is, amikor nem zárkózunk el, hanem megnyílunk előtte, átadjuk magunkat, mindenünket az ő gondoskodó és gondviselő jóságának.

Prédikációjában a főpásztor egy német nyelvű újság érdekes beszámolóját idézte, mely arról szólt, hogy egy többgyermekes család kirándulást szervezett, és csomagolni kezdett. Mindenki összeszedte azt, amire szüksége volt a pár napos útra. Amikor minden megvolt, elindultak az állomásra, ahol emberekkel találkoztak, olyanokkal is, akikről lerítt, hogy messziről, a bizonytalanságból jönnek, és nem igazán tudják, merrefelé tartanak. Menekültekkel, akik egy kis szatyorral a kezükben, egy jobb és boldogabb élet reményében indultak útnak. A váróterem sarkában egy olyan férfi is meghúzódott kis csomagjával, aki nem vonatra várt, hanem csak azt akarta, hogy hagyják őt békén, mert ő nem utazó volt, hanem hajléktalan.

Különböző emberek, különféle utak, utazások, csomagok… Felvetődik a kérdés, mire van szükségünk valójában a mindennapi élethez. Sok pénzre, összefogásra (ezekre is biztosan), de leginkább arra, hogy szeretettel és érzékenyen elfogadjuk egymást; hogy el tudjunk indulni a rászorultak felé, azért, hogy biztosítsuk számukra a gyógyulás lehetőségét, hogy ők is felismerhessék Isten csodálatos világának szépségét, az élet kiválóságát, értékét – mondta Böcskei László püspök. Hozzátette: minden embersorsban fel lehet fedezni, mi az, ami a legfontosabb az adott pillanatban, hogy a rászoruló élete nyugodt, békés és boldog legyen.

Tours-i Szent Márton élete nagyszerű lecke számunkra ilyen megközelítésből is – hangsúlyozta a nagyváradi megyéspüspök. – Az ismert történetekből tudjuk: engedte, hogy Isten megváltoztassa őt, és ez magával hozta azt a sok szép gesztust, melyek gyakorlásával már nem önmagának élt, hanem másokkal is megosztotta az életét és mindazt, ami a rendelkezésére állt. A császár katonájából Krisztus harcosává lett, aki szabadulást vitt a gyengéknek és a rászorultaknak. Együttérzett, kockáztatott és vállalta az adott helyzetet. Nem a kibúvókat kereste, hanem annak lehetőségét, hogy segíthessen. Engedte tehát, hogy magával ragadja őt az emberi közelség – fogalmazott Böcskei László.

Forrás: Erdély Online

Fotó: Nagyváradi Római Katolikus Egyházmegye

Magyar Kurír