Radikalizálódás a börtönökben – az európai börtönpasztorációs találkozó tapasztalatai

Kitekintő – 2016. június 3., péntek | 10:01

Május 30. és június 1. között katolikus, ortodox, protestáns börtönlelkészek, illetve hasonló feladatokat ellátó muszlim munkatársak tanácskoztak Strasbourgban elsősorban a börtönökben tapasztalható radikalizálódás problémájáról. Az erről kiadott közleményt adjuk közre.

Az Európai Püspöki Konferenciák Tanácsa (CCEE), a Szentszéknek az Európa Tanács melletti állandó küldöttsége és a Katolikus Börtönpasztoráció Nemzetközi Bizottsága (ICCPPC) kezdeményezésére szervezett találkozón továbbá részt vettek az Európa Tanács és más nemzetközi testületek (COMECE, FIACAT) képviselői is. Az esemény Thorbjørn Jagland, az Európa Tanács főtitkára védnökségével zajlott.

* * *

Az Európai Püspöki Konferenciák Tanácsa (CCEE) és a Katolikus Börtönpasztoráció Nemzetközi Bizottsága (ICCPC) záróközleménye a börtönlelkészek európai találkozójaról, különös tekintettel a pasztorális szempontokra

A börtönökben tapasztalható, gyakran nehéz körülmények ellenére a fogvatartottak Isten hasonlatosságára alkotott teremtmények, elidegeníthetetlen méltósággal és jogokkal. Ahogy az Emberi jogok európai egyezménye fogalmaz a 9. cikkben: „Mindenkinek joga van a gondolat-, a lelkiismeret- és vallásszabadsághoz; ez a jog magában foglalja a vallás vagy meggyőződés megváltoztatásának szabadságát, valamint a vallásnak vagy meggyőződésnek mind egyénileg, mind együttesen, mind a nyilvánosság előtt, mind a magánéletben istentisztelet, oktatás és szertartások végzése útján való kifejezésre juttatásának jogát.”

A erőszakos szélsőséges nézetek terjedésével és a börtönökben tapasztalható radikalizálódással szembesülve örömmel üdvözöljük az Európa Tanács által jóváhagyott, Irányelvek a börtönben és a feltételes szabadlábra helyezés alatti radikalizálódással és az erőszakos szélsőséges nézetek terjedésével kapcsolatban című kiadványt.

Az Irányelvek újra kifejezi, hogy tiszteletben kell tartani a szólás- és vallásszabadságot a börtönökben (2.); hangsúlyozza, hogy a fogvatartottak kulturális és vallásos tradícióit az ésszerűség határain belül tekintetbe kell venni (a táplálkozás, öltözködés, az imádság és a vallási ünnepek lehetősége) (23.); bátorítja a vallási felekezetekkel való együttműködést, hogy bizonyos számú, megfelelően képzett képviselőjük beléphessen az intézményekbe (25.); hangsúlyozza a vallások képviselőinek, az önkénteseknek, társaknak és családtagoknak jótékony hatását az elkövetők hatékony reintegrációjában (36.).

A vallásszabadság nem valósítható meg a börtönökben a vallások képviselőinek közreműködése nélkül. Ez a közreműködés elengedehetetlen ahhoz, hogy a fogvatartottak gyakorolhassák vallással kapcsolatos jogaikat. Tapasztalatunk szerint a vallásszabadság tiszteletben tartása éppolyan fontos, mint a börtönbeli életkörülmények, és az erőszakosan szélsőséges nézetek terjedése elleni küzdelemben is hatékony tényező.

A kormányoknak, börtönvezetésnek és a vallási vezetőknek tisztában kell lenniük azzal, hogy a börtönlelkészek bizonyítottan fontos garanciát jelentenek a börtönbeli bántalmazások ellen világszerte, és szükséges, hogy tevékenységük végzéséhez szabadságot, felhatalmazást és lehetőséget kapjanak. A börtönlelkész a börtön egész közösségét szolgálja, a személyzetet is, előmozdítván a börtönkörnyezeten belüli jóllétet.

A különböző vallású lelkészek együttműködésükkel előmozdíthatják a fogvatartottak emberi méltóságának tiszteletben tartását és a kölcsönös bizalom légkörét, a kölcsönösség etikájára – az „aranyszabályra” – támaszkodva: „Azt tedd másoknak, amit magadnak is megtennél”. Fontos eszközei lehetnek a más vallású emberek tiszteletben tartására való tanításnak. A valódi spiritualitás mindig a békéhez és a másik tiszteletéhez vezet.

A találkozón elhangzott tanúságtételek azt bizonyítják, hogy az ilyesfajta együttműködés lehetséges, és számos helyen már működő realitás. Ezt akarjuk tovább erősíteni, tudván, hogy sokat jelent a harmonikusabb és befogadóbb társadalom felé vezető úton.

Ismét megerősítjük elkötelezettségünket a börtönben élők lelki jóllétének szolgálata iránt, és aziránt, hogy a béke, tolerancia és kölcsönös megértés lelkületét támogassuk a különböző vallású, illetve vallástalan emberek között.

A börtönlelkészek bizonyított jó hatásának tudatában, és az erőszakosan szélsőséges nézetek börtönökbeli terjedésével szembesülve, azzal összhangban, ami az Irányelvekben található a megfelelő képzést illetően (13. 24.) javasoljuk a börtönpasztorációban részt vevő lelkészek tevékenységi körének bővítését a rizikófaktorok, illetve az érintett csoportok szükségletei ismeretében. Hasznosnak látjuk a rövidtávú kockázatértékelésen alapuló megközelítést, és örömmel vesszük a konferencián résztvevők szakértő hozzájárulását.

Ugyanakkor, mint az Irányelvek is jelzi, „azoknak, akik az elítéltek rehabilitációjáért dolgoznak, megfelelő önállósággal kell működniük, függetlenül azoktól, akik a szélsőségesekről gyűjtenek információkat. A rehabilitáció sikere erősen függ a bizalomtól, ami ebből az önállóságból származik” (5.).

A lelkészek és a fogvatartottak közötti személyes kapcsolat célja egy biztonságos és szabad zóna kialakítása, amelyet meg kell őrizni minden áron, és amely lehetőséget ad a bizalmon és kölcsönös tiszteleten alapuló nyílt beszélgetésre.

Elengedhetetlen a az együttműködés a hatóságok és a vallási felekezetek között a képzett munkaerő, a jól képzett pasztorális munkatársak biztosításában.

Valamennyi európai ország katolikus egyháza számára el szeretnénk juttatni ezeknek a megbeszéléseknek az eredményeit, hogy megerősítsük a katolikusok elkötelezettségét abban, hogy segítsünk minden embernek megtalálni a maga útját és valóban kiteljesedett emberré és békeszerzővé válni.

A többi keresztény közösséggel és más felekezetekkel együtt reméljük, sikerül hozzjárulni a lekészek képzéséhez, hogy olyan jelenlétté válhassanak, amely minden börtönben élőnek vagy dolgozónak javára válik. Biztosak vagyunk abban, hogy az igazság és szeretet oda vezethet el, ahova mindenki vágyik, és hiszünk abban, hogy Jézus Krisztus békeszerzőként és hídépítőként küld minket, azért, hogy előmozdítsuk a kiengesztelődést.

Ferenc pápa szüntelenül emlékeztet minket Urunk örökérvényű szavaira: „Börtönben voltam és meglátogattatok”, valamint különleges helyet jelölt ki a fogvatartottak számára az irgalmasság szentévében. A fogvatartottak jubileuma, melyet november 6-án tartanak Rómában, különleges alkalom lesz arra, hogy kifejezzük, elítélt testvéreinket is szívében hordozza az egyház, és megújítsuk elkötelezettségünket irántuk.

Forrás: CCEE

Fotó: News.va

Magyar Kurír
(vn)

Kapcsolódó fotógaléria