Raniero Cantalamessa, a Pápai Ház szónoka második nagyböjti elmélkedése

Kitekintő – 2020. március 30., hétfő | 14:10

Raniero Cantalamessa, a Pápai Ház szónoka március 27-én, pénteken folytatta nagyböjti elmélkedését, melyben Mária nyomdokain halad előre Jézus titkának megértésében. Rámutatott: életünk minden napján Jézus keresztje mellett kell állnunk, mint ahogy Mária és a szeretett tanítvány tette.

Cantalamessa atya elmélkedését a János evangéliumából vett szakaszhoz fűzte, amely Jézus végső rendelkezését beszéli el (Jn 19,25–27). „Jézus keresztje mellett ott állt anyja, anyjának nővére Mária, aki Kleofás felesége volt, és Mária Magdolna. Mikor Jézus látta, hogy ott áll anyja és szeretett tanítványa, így szólt anyjához: »Asszony, nézd, ő a te fiad!« Aztán a tanítványhoz fordult: »Nézd, ő a te anyád!« Attól az órától fogva házába fogadta őt a tanítvány.” A Pápai Ház szónoka a szakasznak csak az első sorait elemezte, követve Máriát, ez alkalommal a Kálvárián betöltött szerepéről elmélkedve.

Ha a Kálvárián, Jézus keresztje mellett ott volt Anyja, akkor ez azt jelenti, hogy Mária Jeruzsálemben volt azokban a napokban és jelen volt minden eseményen: ott volt, amikor azt kiáltozták, hogy „Barabást, ne ezt!”, jelen volt az „Ecce homo” kijelentésnél, látta, amint a húsából való húst megkorbácsolták, amint vérzett Fia teste, amikor töviskoszorút helyeztek rá, látta őt félmeztelenül a tömeg előtt, látta haláltusáját a kereszten. Hallotta a kalapácsütéseket és a gyalázásokat, látta, amikor a katonák elosztották Jézus ruháit és köpenyét, amelyet talán éppen ő, az Anyja szőtt. Jézus keresztje mellett volt anyjának nővére, Mária, aki Kleofás felesége volt és Mária Magdolna is, tehát Mária nem volt egyedül, de ő Jézus anyja, és ez teljesen más helyzet elé állította a többi asszonyhoz képest. Tőle az Úr valami nagyon nehezet kért, mégpedig azt, hogy bocsásson meg. Amikor hallotta, hogy Fia fölkiáltott: „Atyám, bocsáss meg nekik, mert nem tudják mit tesznek” (Lk 23,34), megértette, hogy mit várt tőle a mennyei Atya – hogy ő is ezt mondja szívében, ugyanezekkel a szavakkal. És Mária megbocsátott.

Ha Máriát is érhette kísértés, mint Jézust a pusztában, akkor ez a kereszt tövében történhetett meg. Mélységes és fájdalmas kísértés volt, éppen Jézus miatt. Mária hitt az ígéreteknek, hitte, hogy Jézus volt a Messiás, Isten Fia; tudta, hogy ha Jézus kérte volna, akkor az Atya rögtön „több, mint tíz légió angyalt” bocsátott volna rendelkezésére (vö. Mt 26,53). De Mária látja, hogy Jézus nem tesz semmit. Ha megszabadítaná magát a keresztről, akkor Máriát is megszabadítaná a rettenetes fájdalomtól. Mária azonban nem kiáltja, hogy „szállj le a keresztről; szabadítsd meg magad és engem!”, vagy: „Fiam, te, aki olyan sok embert megmentettél, most miért nem mented meg magad?”. Emberileg minden oka meglenne Máriának, hogy ezt kiáltsa Istennek, Jeremiás prófétához hasonlóan: „Rászedtél, Uram! S én hagytam, hogy rászedj” (vö. Jer 20,7) és elmeneküljön. Mária azonban ott maradt a keresztnél, csöndben állva, és ezáltal egészen különleges módon a hit vértanújává, Fia révén az Istenbe vetett bizalom legmagasabb rendű tanújává vált.

Mária tehát nem pusztán fizikai értelemben állt Jézus keresztje mellett, hanem spirituális értelemben is. Egyesült Jézus keresztjével, vele együtt szenvedett, mint minden anya. Jézus ember is volt; és mint ember, ebben a pillanatban mindenki számára egy fiú, akit az anyja jelenlétében végeztek ki. Jézus már nem mondja azt, amit a kánai menyegzőn mondott: „Még nem jött el az én órám” (Jn 2,4). Most már elérkezett az „órája”. Ezekben a végzetes pillanatokban, amelyekben az Atya is titokzatos módon elfordítja tekintetét, Jézus csak az Anya tekintetében kereshet menedéket és vigaszt.

Mária az Egyház tükörképe, előképe és példaképe. Ezért fel kell tennünk a kérdést: mit akart az Egyháznak mondani a Szentlélek, amikor elrendelte, hogy az Írásokban rögzítve legyen Mária jelenléte Krisztus keresztje mellett? Ebben az esetben is, maga Isten Szava az, amely kijelöli a Máriától az Egyházhoz vezető átmenetet és megmondja, hogy mit kell tennie minden hívőnek, hogy kövesse példáját: „Jézus keresztje mellett állt anyja, Mária és mellette a szeretett tanítvány.” A hírben benne van a buzdítás (parenesi) is. Ami azon a napon történt, megszabja azt, aminek minden nap meg kell történnie: Mária mellett kell állnunk Jézus keresztje tövében, mint ahogy ezt a szeretett tanítvány tette. Két dolog rejtőzik ebben a mondatban: az első, hogy a kereszt mellett kell állnunk, és a második, hogy Jézus keresztje mellett kell állnunk. Két különböző, de egymástól elválaszthatatlan dologról van szó – magyarázta a Pápai Ház szónoka.

Az elmélkedést teljes terjedelmében ITT olvashatják.

Forrás: Vatikáni Rádió

Fotó: Vatican News

Magyar Kurír

Kapcsolódó fotógaléria