Ravasi bíboros Ennio Morriconéról: A „szent” teljes életművén végigvonult

„Számára a zene nem csupán esztétikai, hanem etikai kifejezésmód is volt” – mondta róla Gianfranco Ravasi bíboros, a Kultúra Pápai Tanácsának elnöke. Ő ismertette meg a neves zeneszerzővel az ókori római államférfi – később szerzetes és a Calabriában létrehozott első keresztény egyetem alapítója – mondását. Ravasi bíboros a zeneszerzővel az elmúlt években kölcsönös tiszteleten alapuló baráti viszonyt ápolt. Számos alkalommal találkoztak, és sokszor beszélgettek a zenéről, amelynek a bíboros nagy pártfogója. Ravasi bíborosnak számos karmester, zenész ismerőse van, Morriconéval is sokszor beszélgettek a hitről. „Embersége azonnal megnyilvánult, szeretett meghallgatni és szeretett kihívások elé állítani. Az utóbbi időben különösen érdekelte az eszkatológia, valószínűleg érezte, hogy az utolsó évei ezek” – idézte fel a bíboros az olasz La Stampa/Vatican Insider oldalnak adott hosszabb interjúban.

Ravasi bíboros nyújtotta át 2019. április 15-én, nagyhéten Ferenc pápa nevében azt az aranyérmét, melyet nem csupán a kultúra, hanem a hit mellett tett tanúbizonyságáért kapott Ennio Morricone. A kitüntetést Ferenc pápától kapta, akit a zeneszerző annyira tisztelt, hogy egy új művet, Ferenc pápa miséjét írta a tiszteletére. A művet a jezsuiták felkérésére szerezte 2015-ben, a rend visszaállításának kétszázadik évfordulójára, amit a római Il Gesù-templomban ünnepeltek. „Azt akarta, hogy művét a Szent Péter-bazilikában is előadják – mondta Ravasi bíboros. – Nem sikerült: azonkívül, hogy nagyon hosszú mise, különleges környezetet kívánt meg, nem szigorúan a liturgiáét. Kissé szomorú volt emiatt.”

Ennio Morriconénak volt alkalma személyesen találkozni Ferenc pápával, s megmutatta neki a partitúrát. Azt mesélte, hogy akkor a pápával együtt ejtett is pár könnyet.

A Missa Papae Francisci című zenemű volt az egyetlen mise, melyet a sokoldalú lángelme írt, aki Oscar-díjat is kapott, és aki több mint négyszáz filmzenét  komponált (több filmtípusra is). A „szent” teljes életművén végigvonul, felismerhető rajta az a lelki dimenzió, amely beleivódott az életébe, minden művébe. „Vallásos témában minden kétséget kizáróan elmondható, hogy a legismertebb műve a Misszió című film zenéje, Roland Joffé 1986-os alkotása. A film zenéje, alaptémája sokak fülében visszacseng ma is. Nagyon érezte azt a filmet” – mondta Ravasi bíboros, említve azt is, mekkora szenvedély vezette Morriconét mindenben, amit tett.

A lengyelországi Kielcében kapott egy olyan kitüntetést, amelyet a Szentszék a kultúra képviselőinek ad. Ott, „az Auditoriumban egy oratóriumot vezényelt II. János Pál pápának, akihez közel érezte magát. Olyan energiával vezényelt, hogy meghatódtam.”

„A maga módján Morricone hívő volt. Hívő és kreatív – mondja a bíboros. – Hagyományos vallásos nevelésben részesült, de nem tradicionalistában. A liturgia iránt különös érzéke volt, ragaszkodott hozzá, egyes papok különösen megérintették a lelkét. Mindezekkel együtt megvoltak a maga kételyei, szerette, ha bizonyos kérdésekkel szembenéz a személyes beszélgetései alatt. Az utóbbi időben a kereszténységen túl az életről alkotott felfogásáról beszélgettünk. Legutóbbi éveiben Istent vonatkoztatási pontként élte meg, feleségével, Mariával együtt, aki nagyon hívő asszony.”

Ravasi bíboros egyszer meghívta Ennio Morriconét, hogy a Kultúra Pápai Tanácsának egyik plenáris ülésén szólaljon fel. „A világ minden részéről jelen voltak jeles személyiségek. Mindenki ismerte, a jelen lévő püspökök és a tanácsadók is, akiknek nem volt direkt zenei kötődésük, azok is. Képes volt arra, hogy olyan zenét komponáljon, ami igényes, de nem túlbonyolított. Úgy emlékszem vissza felszólalására, mint amely ragyogó, átható volt, és együtt gondolkodásra késztetett. A látás és a hallgatás közötti kapcsolatról beszélt. Számára a zene a látás és a hallás összefonódása volt. Ebben az értelemben zenéje a belső lelkiség mély kifejeződése.”

Forrás: RomKat.ro

Fotó: Vatican News

Magyar Kurír