Rédly Elemér: Isten kegyelméből

Rédly Elemér 1934-ben született egy hatgyermekes értelmiségi család ötödik gyermekeként. Korán megismerkedett az élet tragikus oldalával: a II. világháború idején, Budapest ostromakor nővére és egyik bátyja is meghalt. A papi hivatás iránti vágy már kisgyermekként felébredt benne.

A papi szemináriumból 1959-ben mondvacsinált politikai okokból másokkal együtt kizárták, 1960-ban titokban szentelték őket pappá. Évekig dolgozott segédmunkásként. Közben koncepciós perben három év hat hónapra ítélték. A vád ellene – és a vele együtt szintén elítélt papok ellen – az volt, hogy összefogták a szemináriumból kizárt kispapokat, tanították őket, s megszervezték a pappá szentelésüket. Ez nem volt törvényellenes, de az állampárt olyan koncepciót kreált az ügyekhez, ami alapján már el lehetett ítélni őket. A kihallgatási jegyzőkönyvekből kimaradtak lényeges részek. A dokumentumok tartalmazták azt, hogy egymás között beszéltek a háború lehetőségéről – mint oly sokan az ötvenes években, a nagyhatalmak közötti ellenséges viszony miatt –, de az már nem került bele, hogy a kispapok egyáltalán nem akartak háborút. Benne maradt viszont az, hogy „imperialista győzelem” esetén Rédly Elemér szerint rendszerváltozásra kerül sor. Ezekből a momentumokból pedig már kikerekedett az a vád, hogy a kispapok egy háborúval kapcsolatos rendszerváltozásban gondolkodnak, tevékenyen részt vesznek a Népköztársaság megdöntésére irányuló szervezkedésben. Ilyen címen pedig bárkit el lehetett ítélni. Rédly Elemér 22 hónapot töltött börtönben. Az általános amnesztia idején, 1963 márciusában szabadult.

A szerző papi szolgálatának jelentős részét teszi ki a hitoktatásban vállalt kiemelkedő szerepe, évekig volt az Országos Hitoktatási Bizottság titkára. A különböző próbálkozásokkal szemben vallja, hogy a hitoktatást Jézus Krisztussal kell kezdeni, a felnőtt Jézussal, „aki tanít és gyógyít, aki szeret minket. Ő az, akit a gyerek el tud képzelni, akiről nyugodtan állíthatunk emberi tulajdonságokat, hogy ő velünk örül, és fáj neki, ha rosszat teszünk…” A prelátus-kanonok emlékeztet rá, hogy ez volt az apostolok igehirdetési gyakorlata is. A tanítást mindig Jézussal kezdték, aki meghirdette Isten országának örömhírét, beszélt a mennyei Atyáról, életünk értelméről, az örök életről. A gyermekek számára is ez a járható út, hiszen Jézust, az embert, aki tanított, és mindenkihez jó volt, könnyen el tudják képzelni. „Jézus által jut el a gyermek az istenfogalom alapjainak ismeretére, amikor a Mennyei Atyáról szóló tanítást hallgatjuk.”

Annak illusztrálására, hogy mennyire fontos, hogy a gyermekek megfelelő hittankönyvhöz jussanak, hiszen a nem pontos fogalmazás súlyos károkat okozhat a lelkükben, elfordíthatja őket Istentől, Rédly Elemér idéz egy régi, évekig használt hittankönyvből: „Isten nemcsak megteremtette a világot, hanem most is gondoskodik a világról. Ő ad erőt a növényeknek, eledelt az állatoknak, fönntartja a csillagokat, és kormányozza őket, hogy össze ne ütközzenek.” A prelátus-kanonok megjegyzi: ha ezt jelenti az isteni gondviselés, akkor ő nem hisz. „Mert Afrikában a sivatag terjed, emberek, állatok milliói éhen pusztulnak, a csillagok meg időnként összeütköznek. Hol van ebben a hittankönyvben a gondviselésnek az a szerepe, hogy Isten mindent megad, ami az üdvösséghez szükséges? Egy szó sincs erről.”

Rédly Elemér elsőáldozóknak szóló hittankönyve 1986-ban jelent meg először, azóta többször is kiadták, változatlan formában 2002-ig. Ezt követően a Szent István Társulat két kötetben adja ki a kétéves anyagot. Az első kötet címe: Megismerkedünk Jézussal, a másodiké: Találkozásra készülünk Jézussal. A köteteket azóta is folyamatosan újranyomják.

Felidézi a prelátus-kanonok azt is, hogy 2011-ben megkapta a Parma fidei (A hit pajzsa) elnevezésű díjat, amellyel minden évben azokat az egyházi személyeket ismerik el, akik a kommunista diktatúra évtizedei alatt is mindvégig hűségesek maradtak hitükhöz, magyarságukhoz. Rédly Elemér a díjátadón jövedelméből felajánlott egymillió forintot Magyarország adósságállományának csökkentésére – ennyi ugyanis az egy főre jutó államadósság összege. Nem tagadja, hogy a sok elismerés mellett lekicsinylő bírálatokat is kapott, de erkölcsi kötelességének érezte, hogy megtegye ezt a felajánlást, ami sajnos nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, de erről legkevésbé a prelátus-kanonok tehet.

A rendszerváltozás óta eltelt negyedszázad alatt sokat olvashattunk olyan egyházi személyekről, akik megmérettek és könnyűnek találtattak a kommunista diktatúra négy évtizedének megpróbáltatásai idején. A történelmi igazsághoz azonban az is hozzátartozik, hogy szép számmal voltak olyan példás életű lelkipásztorok is, akik krisztusi lelkülettel végezték fentről kapott küldetésüket, s akik Szent Pállal elmondhatják: „A jó harcot megharcoltam, a pályát végigfutottam, a hitet megtartottam. Készen vár rám az igazságosság koszorúja, melyet azon a napon megad nekem az Úr, az igazságos bíró, sőt nemcsak nekem, hanem mindazoknak, akik sóvárogva várják az ő eljövetelét” (Tim2 4,7-8). Közéjük tartozik e kötet szerzője is.

(Rédly Elemér: Isten kegyelméből. Szent István Társulat, 2014)

Bodnár Dániel/Magyar Kurír