Regöly-Mérei Andrea: A mesék kertje

Kultúra – 2016. július 17., vasárnap | 15:00

Regöly-Mérei Andrea és férje évekkel ezelőtt újra megművelték, életre keltették újonnan vásárolt balatoni házuknak a korábbi tulajdonos által elhanyagolt, pusztulásnak indult kertjét. A megelevenedett kertben az írónő délutánonként a nyugágyban ülve gyönyörködik a fákban, növényekben, állatokban...

Regöly-Mérei Andrea tudja: „A szívünkkel megérezni a másikat az egyik legnagyobb, legfontosabb dolog a világon.” Könyvében összegyűjtötte és leírta mindazt, amit „kis barátai” elmeséltek neki, hogyan telik az idő tavasztól télig kertjében, „a szívek kertjében.” Így megelevenednek a kert lakói, a fák, a növények, az állatok, feltárulnak előttünk tulajdonságaik, egymáshoz való kapcsolatuk. A virágok királynőjére, a rózsára sokan irigykednek, mint akiben együtt van meg mindaz a szépség, ami a többi virágban csak külön-külön. (A középkori misztika a rózsát, a virágok királynőjét a mennyek királynéjára, vagyis Szűz Máriára vonatkoztatta – B.D.) A levendula „gyönyörű virágszőnyegként” öleli körül a rózsát, testőrként óvja a tetvektől, a hangyáktól, a kártevőktől. A citromfű a kert gyógyszere, megvédi az embert a szúnyogok rohamától, s egyéb káros hatásoktól. A nyír kevés beszédű, komoly fa, olyan hatalmas, hogy szinte nem is látni a tetejét. Olykor szívesen elmondaná véleményét ő is a dolgokról, de alázatosan tudomásul veszi, hogy a többiek nem kíváncsiak rá.

Az állatok közül a rigó különlegessége, hogy szépségével kiragyog a többiek közül, „csillogó fekete tollú, sárga csőrű.” A szarka pedig az egyik legokosabb madár a világon, szinte mindent tud. „Szépsége, tollazata van, és hatalmas étvágya, mindent megeszik, a másét is.” A fülemüle – vagy másik nevén a csalogány – az énekeskirály, Istenhez száll lágy fohásza: „Ó, milyen szép ez a világ! Száll a dalom, Uram, Hozzád! Köszönöm, köszönöm!”

A fák, növények, állatok ugyanúgy beszélgetnek, vitáznak, gúnyolódnak egymással, ellenségeskednek, haragszanak, megbocsátanak, védik valós vagy képzelt érdekeiket, örülnek a gyermekáldásnak, meggyászolják veszteségeiket, mint az emberek, s akkor érzik legjobban magukat, ha betölti szívüket a szeretet.

Megtudhatjuk a könyvből azt is, hogy a szomorúfűz ágai miért hajolnak a földre. Egy Benedek Elek által is feldolgozott székely népmese szerint kétezer évvel ezelőtt Krisztus Urunkat gonosz emberek üldözték. „Ahogy menekült, nagyon elfáradt. Az út mentén állt egy fűz, ég felé nyújtóztak az ágai, éppen úgy, mint a többi fának. Krisztus Urunk megállt a fűzfa mellett, nekidőlt a törzsének, és akkor a fák ágai lehajoltak, gyengéden letörölték arcáról a verejtéket, aztán még mélyebbre hajoltak, le egészen a földig, hogy eltakarják, védelmet, árnyékot nyújtsanak. Jézus Krisztus megpihent egy kicsit, majd továbbment, de az árnyak örökké lehajolva maradtak, büszkeségükben, annak emlékére, hogy a Megváltó, Isten Fia őalattuk pihent meg.”

Csodálatosan sokszínű, változatosan gazdag világ a kert angyalok által őrzött világa, amelyben minden fának, növénynek, állatnak megvan a maga helye, rendeltetése, „a természetben mindennek megvan az oka, a célja, minden élőlénynek megvan a feladata.” Így a mályvacserjéből (hibiszkuszból) gyógyhatású tea készül, rokona, a mályvasövény a kertet őrzi, míg más növény a szemet gyönyörködteti: „Mindennek megvan a rendje. Isten ezt így alkotta meg.”

A kötetet színesíti a minden egyes növényhez, fához, állathoz kapcsolódó rajz, ismeretünket pedig gazdagítja az őket részletesen, szakszerűen bemutató függelék.

(Kairosz Kiadó, 2016.)

Bodnár Dániel/Magyar Kurír

Kapcsolódó fotógaléria