Rendhagyó szentmise a lillafüredi Limpiászi keresztnél

Lillafüred hangulatos sétákra invitáló parkjaitól nem messze, rövid erdei ösvényen közelíthetjük meg azt a tisztást, amelynek egyik oldalában száz évvel ezelőtt szabadtéri oltárt építettek elődeink. Ezen oltár fölött magasodik az ég felé mutatva az a kereszt a korpusszal, amely a spanyolországi Limpiás nevű faluban található. Lourdes-hoz hasonlóan a spanyol kegyhelyen is csodás gyógyulások történtek. A Bükknek ezen a szabadtéren lévő oltáránál az 1930-as években minden vasárnap tartottak szentmisét.

Hosszú idő után Kalna Zsolt, a miskolci Nagyboldogasszony-templom egykori plébánosa folytatta a hagyományt. Évente kétszer – tavasszal az Isteni Irgalmasság vasárnapját követően, valamint októberben a Magyarok Nagyasszonya ünnepén  – mutatott be szentmisét itt a szabadtéri oltár és a fölé magasodó feszület előtt.

Az idén október 10-én délután négy órakor szép ősz időben gyülekeztek a hívek a tisztáson, hogy részt vegyenek azon a szentmisén, amelyet Marosi Balázs, a diósgyőri Mária-templom fiatal káplánja (akit az idén szenteltek pappá Egerben) mutatott be. A szentmise rendhagyónak volt mondható, mert az áldozatbemutatás a szép, régi terméskövekből épített oltáron, a régi hagyományokhoz híven történt.

Az újmisés pap szentbeszédében megemlítette, hogy ez a hely azért is felemelő, mert Jézus keresztje gondolatilag szorosan összeköthető a sétányon pár méterre lejjebb lévő, Mária-emlékhellyel, a Patrona Hungariae-val. Szólt arról a szomorú tényről, hogy a fiatalok és a fiatal felnőttek nagy többségének életéből hiányzik a hit, a lelkiség, melynél fontosabbnak tartják azt az ókori életfelfogást, hogy „kenyeret és cirkuszt a népnek”, tehát mindennél fontosabb a „buli” és a „jóllakás”. A lelki táplálék igénye háttérbe szorult. Ennek is eredménye, hogy világ- és Európa-szerte keresztény templomokat zárnak be.

Kép és szöveg: Fojtán László

Magyar Kurír