Rokay Zoltán: Jézus Krisztus, az Eljövendő

A tudós szerző kiemeli: az Úr imájában Isten országának eljövetelét kérjük, amely Jézus Krisztusban eljött közénk, s amint az Ő és a tanítványok küldetésének példája bizonyítja, megtöri a gonosz hatalmát. A Miatyánk utolsó kérése – „szabadíts meg a gonosztól” – Isten országa eljövetelének kérésével „átöleli” az egész Miatyánkot. Jézus beszélhetett jelen időben, hiszen megkísértésének története is a sátán fölötti győzelmét bizonyítja, „mi Ővele és Őbenne győzhetjük le a gonoszt.” Isten Országa, amelynek eljövetelét a Mennyei Atyától, Üdvözítőnk parancsára és isteni tanítása szerint kérjük, titok, „érzékeink számára elrejtett valóság”, amely azonban növekszik, amint azt Jézus Krisztus hasonlatai tanúsítják, főleg pedig „Őbenne és Ővele elközelgett Isten Országa.” Ennek a közelségnek, eljövetelnek jele és előzménye a gonosz lélek kudarca Jézus megkísértésekor. Ugyanígy feltétele és következménye Isten nevének megszentelődése, „azt szánkra hiába ne vegyük, mindig kellő tisztelettel illessük, és minden imádságunkat és tevékenységünket az Ő nevében és nevével kezdjük.” A tanítványok örvendeznek, hogy Jézus nevére még a gonosz lelkek is engedelmeskednek. Jézus nevének, mint magának Krisztusnak, hatalma és ereje van. Ez a név azonos Istennel. Jézus arra tanít bennünket, hogy bármit kérünk az Atyától, azt az Ő nevében kell kérnünk: „Bármit kértek majd nevemben az Atyától, megteszem nektek, hogy az Atya megdicsőüljön a Fiúban. Ha pedig tőlem kértek valamit nevemben, azt is meg fogom tenni” (Jn 14,12-14). Jézus arra is rávezet bennünket, hogy az irgalmasságot az Ő nevében gyakoroljuk: „Nem marad jutalom nélkül, aki (nevemben) egy pohár vizet ad nektek, mivel Krisztuséi vagytok” (Mk 9,41).

Rokay Zoltán rámutat: Jézus Krisztus azért jött, hogy megkeresse az elveszettet, hogy meghívja a bűnösöket. A Miatyánkban, amikor az Atya országának eljövetelét kérjük, arra tanít, kérjük Tőle bűneink bocsánatát, aminek feltétele, hogy mi is megbocsássunk az ellenünk vétkezőknek. A hegyi beszédben pedig azt olvassuk: „Mert ha az embereknek megbocsátjátok vétkeiteket, nektek is megbocsát mennyei Atyátok. Ha pedig nem bocsátotok meg az embereknek, Atyátok sem bocsátja meg a ti vétkeiteket” (Mt 6,14). A kötet szerzője hangsúlyozza: azt, hogy nekünk is meg kell bocsátanunk, többek között azért értjük meg olyan nehezen, mert gyakran úgy gondoljuk: megbocsátani annyi, mint a rosszat jóváhagyni. Ezt azonban Jézus Krisztus sem kéri tőlünk, ezért a megbocsátást kérhetjük és kérnünk is kell a Mennyei Atyától, „mert ez az Ő országa eljövetelének hatása, jele és feltétele, azt azonban ne kívánjuk se Istentől, se embertársainktól, hogy bűneinket jóváhagyják.”

Azzal a kérdéssel kapcsolatban, hogy mikor jön el másodszor közénk Jézus Krisztus, Rokay professzor idéz többek között Lukács evangéliumából: „Ti is legyetek készen, mert abban az órában jön el az Emberfia, amikor nem is gondoljátok” (12,39). Krisztus tehát nem csak akkor „jöhet”, amikor nem is gondoljuk, hanem akkor „jön” el. A krisztusi, keresztény élet nem vár a rendkívüli jelekre és az időpontok meghatározására, „azt állandóan az Emberfia hamaros érkezésének meggyőződése határozza meg. Egyébként még inkább halogatnánk megtérésünket; krisztusi életünk viszont nem csak öncél, az örök boldogság nem magánboldogság, azzal embertársainknak is javára kell lennünk.”

Az irgalmas szamaritánusról szóló példabeszédet (Lk 10,25-37) elemezve Rokay Zoltán megállapítja: az irgalmas szamaritánust Jézus nem csak követendő példaként állítja elénk. Az irgalmas szamaritánus maga Jézus Krisztus, „a megvetett idegen, akinek valójában semmi köze a félholtra vert (a bűn által), kifosztott emberhez, olajat és bort önt sebére, bekötözi azokat – bennünket is gyógyít sebeinkből, akiket kifosztott, félholtra vert a bűn.” Elvisz minket a vendéglőshöz, megtéríti a gondoskodást, majd így szól: „Viseld gondját. Amivel többet költesz rá, megadom neked, amikor visszatérek.”

A szerző igaz tanúnak nevezi az értünk kereszthalált szenvedett, majd harmadnapon feltámadt és negyven nap múlva a mennybe emelkedett Jézus Krisztust, aki tanúskodik mindarról, amit a Jelenések könyve tartalmaz: az Ő közeli eljövetelét. Ezért erősíti meg utoljára: „Igen, hamarosan eljövök” (22,20).

Rokay Zoltán kiemeli, hogy a szentmisében, az Eucharisztia megünneplésében Krisztus halálát hirdetjük, hittel valljuk feltámadását, amíg el nem jön. Ez pedig „arra az életre kötelez, amire bennünket Jézus Krisztus és megbízásából az egyház felszólít… Egész életünknek, így keresztény (krisztusi) életünknek is csak a Krisztus eljövetelébe vetett hit adhat értelmet”.

(Lux Color Printing és Szulik Alapítvány, Óbecse, 2015.) 

Fotó: Lambert Attila

Bodnár Dániel/Magyar Kurír