Rózsa- és kenyérszenteléssel ünneplik Szent Erzsébetet az erdélyi Szombatfalván

– Honnan ered a rózsa- és kenyérszentelés szokása? Mióta gyakorlat a plébániádon? Lehetséges, hogy ez teljesen helyi jelenség?
 
– Nem tudom, honnan ered ez a szokás. Évekkel ezelőtt hallottam róla, hogy valahol Magyarországon van ilyen. Kerestem áldásszövegeket, és azokat alkalmaztam a mi közösségünkre formálva. Meghirdettem, mert jó ötletnek tartottam, hogy a férfiakat – férjeket, édesapákat és főként az udvarlókat – ösztönözzük „imába-áldásba csomagolt” kedvességre ily módon is. 2008-ban hirdettem meg először, hogy kenyér- és rózsamegáldás lesz Szent Erzsébet ünnepe kapcsán. Ünnepség keretében a gondoskodó szeretet jelképeként megáldjuk családjaink kenyerét, és az édesapák, udvarló fiatalok részére az Erzsébet-napi rózsákat, hogy átadva szeretteiknek emlékeztessenek Szent Erzsébet kosarára, kötényére, Isten szeretetének oltalmazó jelévé vált rózsáira. Bár sokszor, sokfelé beszéltem róla, a szertartást a székelyudvarhelyi Kis Szent Teréz-templomban pár éve átvették, más helyről azonban nem tudok.
 
– Hogyan fogadta a közösség ezt az ünnepet, amikor bevezettétek? Milyen hatásait látod? Milyen lelkipásztori szándék vezet ennek a szertartásnak a gyakorlásában?
 
– Közösségünk szereti ezt az ünnepet. Tele lesz a templom, s többféle módon tartjuk: van, hogy szentmise keretében, máskor Szent Erzsébet-litánia van, vagy a gyermekek, ifjak tanulnak be kis színdarabot, Szent Erzsébet életét felidézve. Ami mindig állandó: rózsával díszítjük az oltárt, majd megáldjuk és kenyeret, kalácsot szentelünk. Az áldás után ingyen elvihető azzal a feltétellel, hogy a kenyér felét valakinek tovább kell adni. Bizony, többször volt olyan, hogy az előkészített rózsamennyiség (százötven-száznyolcvan szál!) nem volt elegendő, gyorsan virágért kellett küldeni valakit… Idén kétszáz szállal készültünk. Nagy örömmel, lelkesedéssel jönnek a hívek, és többszörös visszajelzés szerint e megáldott rózsák tovább virulnak az otthonokban, mint általában szoktak…

Hogy miért van ilyen szertartásunk? Mert nagyon szeretném ráirányítani a férfiak figyelmét a kedvesség szimbolikus kifejezésének fontosságára, nem csupán az udvarlás idején, hanem a házasélet napjaiban is. Szent Erzsébet kései unokái vagyunk: figyeljünk a mellettünk élőkre. Az odavitt kenyér, kalács mindig szül két-három jó mondatot, amiből élni lehet… A gyakorlatból, a részvételből azt érzem: átmegy az üzenet.
 
– Milyen szimbolikája van – szándékod és értelmezésed szerint – a kenyér és a rózsák megáldásának?
 
– Egyszerű, hétköznapi szükségleteink megosztásából átminősült találkozás születhet, és ilyenkor születik is a visszajelzések alapján. Ehhez elég egy fél megáldott kenyér, áldáshordozó kézből elfogadva. A rózsa az ingyenes szeretet kifejeződése, szépségében, üzenetében Isten szépsége és az ingyenesség gazdagsága jelenik meg. Egyértelmű üzenet: „Fontos vagy nekem. Értékes vagy a számomra.” Hiszem: egy szentelt rózsa pár órára képes megváltoztatni az otthon fényét, melegét. Erre pedig ma nagy szüksége van családjainknak. Kétszeresen tesz jót a résztvevő: valamennyi mindig marad egy rózsa árából, annak ellenére, hogy olcsóbb, mint az üzletekben. Ezeket a kis maradékokat összerakva vesszük meg a kenyeret, amelyet megáldunk, és eljut otthonainkba, családjainkba. Az ünnep szépsége pedig sokáig él az emberek emlékezetében – erről tanúskodik a sok visszajelzés. Kegyelmi óra – örömben való találkozásokkal. S tudatosodik gyermekben, felnőttben: olykor jó „csak úgy” hálásnak lenni, azt ily módon ki is fejezni.

Forrás: Szőcs Csaba/Rómkat.ro

Fotó: Rómkat.ro

Magyar Kurír