Segítő emberség hassa át cselekedeteinket – Ötven éve szolgál Ózdon Mag Mátyás

Nézőpont – 2018. szeptember 25., kedd | 16:18

Ózd térségében sok ember ismeri Mag Mátyás atyát. A nyugalmazott római katolikus lelkipásztort 53 esztendeje szentelték pappá, lelkiismeretesen teljesített szolgálatát, segítő-prevenciós tevékenységét öt évtizede végzi az észak-borsodi városban. Józsa Zoltán írását tesszük közzé.


Mag Mátyás sokakkal beszélget egyéni sorsuk, életútjuk alakulásáról, valamint a nagyobb közösséget érintő eseményekről is. Természetesen a hit és a vallás is a beszélgetések fontos részét képezi. A nyugalmazott pap ma is aktív, kórházat és szociális otthonokat látogat rendszeresen, törekszik vigaszt, lelki erősítést adni.

„…a szomjúzóknak a forrásból hitet, lelkierőt tudjon vinni” – olvasható abban a dokumentumban, amelyet Ferenc pápa küldött Mátyás atyának 2015-ben a Vatikánvárosból ötvenéves papi jubileuma alkalmából. „Őszentsége Ferenc pápa szívből adja apostoli áldását pappá szentelésének 50. évfordulója alkalmából Főtisztelendő Mag Mátyás életére, bőséges mennyei kegyelmet kérve számára, és a Szentséges Szűz Mária anyai pártfogását, hogy növekvő hűséggel és belső örömmel folytassa Istennek és Egyházának szentelt imádságos papi hivatását.”

Mag Mátyás Egyeken született, az igaz hitre gyermekkori élményei és szülei szeretete vezették. A belső elkötelezettség erősítésének méltó helye volt az esztergomi ferences gimnázium: itt a vallásos keresztény nevelés alapul szolgált a papság felé vezető úton. Az egri teológia sokoldalú képzése tökéletesítette élete célját. Törekedett arra, hogy minél méltóbban felkészüljön a pasztorációval teli életre. 1965. június 20-án szentelték pappá Egerben. Első kápláni helye Jászapáti volt, majd Jászberény következett. Ózdra 1968-ban érkezett, s ma is aktívan végzi szolgálatát. Munkájának, szemléletének jelmondata ötven éve: „Szerettem az igazságot, gyűlöltem a hazugságot.” (VII. Gergely pápa)

Sok témával, építő gondolatokkal tud a szociális otthonokban élők, a kórház betegeinek segítségére lenni, akiket rendszeresen felkeres – számol be róla. – „Misézek nekik, és egy-egy ünnepre együtt emlékezünk. Az öregség és a tartós betegség bizony nehéz szakasza az életnek. Ekkor szükséges, hogy megbízható és szeretetet adó gondozók, ápolók legyenek a rászorultak körül. Nagyon sokan szenvednek a szeretet hiányától, ráadásul felborult a test és a lélek egyensúlya a lélek rovására. Csak az tud mást erősíteni, aki maga is erős. Senki nem herdálhatja el kapott értékeit, küldetését, hivatását, hiszen mindenkinek feladata, hogy naponta megújulva a forrásból hitet, lelkierőt tudjon vinni a szomjazóknak. Most előttem vannak azok a betegek, különösen a kórházak és a szociális otthonok betegei, akikhez rendszeresen járok, ahol a szentségeket igénylőkkel találkozom, és hitükben való erősödéssel törekszünk minél érettebb gyümölcsökké beérni a Teremtő Isten hatalmas nagy fáján. E betegekkel nagyon együtt tudok érezni, mert ismerem őket, egyéniségüket, bajaikat.

Ahol szükség van lelki orvosra, és várnak, oda megyek és ott segítek. Betegeim között járva azt tapasztalom, hogy ők őszinte keresztény egyéniségükkel Jézus útján járnak. Tegyünk minél többet és jót embertársainkért, különösen a betegekért. Megnyugvás jót tenni! Segítő emberség hassa át cselekedeteinket. Tegyünk minél több jót az irgalmasság testi-lelki cselekedeteivel, nagy türelemmel és szeretettel, mint Jézus. Ésszel, szívvel-lélekkel törekszem lelki erősítést adni igaz hivatással, széles skálán mozgó ezernyi eszközzel, amelyek lelki receptet jelentenek a testi-lelki betegek számára. Mivel az ember testből és lélekből áll, a lelket is táplálni kell, nem is akárhogyan, hiszen az hatással van a testre, az egész személyiségre, mozgatja az emberi élet értelmét: célt ad, nagyobb békét és nyugalmat biztosít, amire nagy szükség van feszült világunkban, a betegségben.

A sajóvárkonyi szociális intézménnyel huszonhét éve vagyok kapcsolatban. Szentmisét tartok, imádkozunk, énekelünk, a mise előtt beszámolok a heti élményekről, sztorikról. Próbálom odavinni a Szentlelket és az emberséget, egy kis humort, kizökkenteni őket a sors kegyetlen szomorúságából. Viszek vallásos füzeteket, könyveket, fénymásolt tartalmas dolgokat, világi kiadványokat is. A hit és a vallás erőt ad életük nehéz szakaszában, amelyet az idős kor és a betegség jelent. Kinek milyen a hite, úgy tudja viselni, kevésbé türelmesen vagy nagyobb türelemmel. Érzelmi világukat magammal viszem, sajog bennem minden ember testi-lelki baja. Mégis mindig feldobottan térek haza, hogy van Isten, van lélek. Ezt nem a könyvek mondják, hanem az én tapasztalataim, ezt sugározza az egészségkárosodott emberek és sok más bajjal élők hite. Ennyi fájdalmat kibírni, enyhíteni tablettákkal lehet, de sokáig elviselni mélységes lelkierővel és hittel” – hangsúlyozza Mag Mátyás atya.

Forrás: Józsa Zoltán

Fotó: ozdimagazin.hu

Magyar Kurír

Kapcsolódó fotógaléria