Semmi sem helyettesítheti a közösség nagyszerűségét – A togói katolicizmus a járvány idején

A plébániák és az egyházmegyei intézmények elkezdték felélni a tartalékaikat, hogy kifizethessék az alkalmazottak bérét. Ha például az iskolákat vesszük, remek tanáraink bére azokból a díjakból jön össze, amelyeket a szülők adnak össze.

Az iskolai hozzájárulásokat évente kétszer gyűjtjük, a tanév elején és március folyamán. Az első gyűjtésből befolyt összeget javarészt a tanárok bérére fordítottuk. Márciusban viszont, amikor a második gyűjtésre szokott sor kerülni, be kellett zárnunk az iskolákat. El lehet képzelni, milyen anyagi következményekkel járt a lépés.

Az Egyház azonban sok mindent megtanult a járványból. Ki szeretném emelni, hogy a keresztények nagyfokú szolidaritásról tettek tanúbizonyságot a plébániákon, s erre a szolidaritásra továbbra is bátorítanunk kell őket.

Szintén megfigyelhettük, mennyire szomjaznak az emberek a közösségi imádságra és az Eucharisztiára.

Miközben mindenkinek módja nyílt arra, hogy új lendületet adjon személyes imaéletének, azt is felismertük, hogy semmi sem helyettesítheti annak csodálatos nagyszerűségét, amikor együtt imádkoznak a testvérek.

Forrás és fotó: Vigilia Facebook-oldala

Magyar Kurír