Szabadegyetem Pécsen – az imádság és a meditáció

„A meditáció szó a mai keresztény gyakorlatban és a magyar katolikus szóhasználatban is sajátos kettősséget hordoz. Egyesekben félelmet kelt, mert sok olyan szellemi irányzathoz, spirituális technikához kötődik, amelyek nem feltétlenül egyeztethetők össze a keresztény imádsággal; mások számára viszont szinonimája a belső, szemlélődő imádságnak, istenkapcsolatuk éltető gyakorlatának, annak az imamódnak, amelyet főleg a szemlélődő lelkigyakorlatokon lehet elsajátítani” – kezdte előadását Baán Izsák bencés szerzetes. Kitért arra, hogy a meditáció kifejezés milyen tartalommal bírt a kereszténység korábbi századaiban.

„A keresztény hagyománytól nem idegen »technika« a meditáció. A »mantra-jellegű«, ismételgetéssel és adott testhelyzettel összekapcsolódó meditáció azonban attól lesz igazán kereszténnyé, ha célja nem a személytelen léttel vagy legbelsőbb önmagunkkal való találkozás, hanem az életünkben is cselekvő Szentháromság megismerése” – összegezte gondolatait Baán Izsák.

„Az imádság lényege az istenfigyelés. Ez nem az ember cselekedete, hanem Isten műve bennünk – fogalmazott Bognár Attila András mohácsi plébános. – Ez nagyon egyszerű folyamat, olyan, mint az élet, a lét. Ha nagyon összpontosítunk rá, talán bele is bonyolódunk. Ha észrevétlenül tesszük, akkor életünk részévé válik. Ahogyan Isten fia megtestesült ebben a világban, és mindent megszentelt, úgy szentelődik meg az ember is, aki bekapcsolódik ebbe az isteni vérkeringésbe” – tette hozzá.

A harmadik előadó, Nacsinák Gergely András ortodox lelkész, vallástörténész így fogalmazott: „Az imát és meditációt, mint ahogy a cím is sugallja, manapság nemcsak elkülöníteni szokás, de időnként szembeállítani is: azonban a hagyományos keresztény lelkiségben – ahogy a keleti kereszténységben mindmáig – e két fogalom nem pontosan megkülönböztethető tartalmakat, nem kétféle belső aktivitást jelöl, hanem ugyanazon lelki mozdulat, az Isten felé fordulás színét és visszáját. Mi az imát inkább szóbeli, míg a meditációt inkább nem verbális tevékenységnek szoktuk gondolni, afféle elcsöndesülésnek, holott a keresztény hagyományban nagy múltra tekint vissza mind a szóbeli meditáció, mind a szavak nélkül végzett imádság gyakorlata.” Nacsinák Gergely András előadása a két fogalmat járta körül korai, illetve keleti keresztény aszketikus-lelkiségi szövegekre támaszkodva.

Forrás: Pécsi Egyházmegye

Fotó: Loósz Róbert

Magyar Kurír