Szabó Ferenc SJ: „Örömben éltem, köszönöm!”

Naplójegyzeteiből, elmélkedéseiből képet kaphatunk arról, hogyan lett a Zala megyei Kálócfán cseléd apától (első ember báró Perényi Bertalan földbirtokosnál) és kisparaszti származású anyától született gyermek világot járt, több nyelven beszélő, minden tevékenységében Krisztus tanítását hirdető, továbbadó evangelizátor.

Szabó Ferencet már egészen kisgyermekkorától kezdve foglalkoztatta a „lenni vagy nem lenni” alapkérdése. Egész élete „értelemkeresés = istenkeresés.” Ezzel vívódott, erről írt filozófiai és teológiai tanulmányaiban, a modern írók, konvertiták – elsősorban francia írók, Bergson, Claudel, Gide, Mauriac, Jammes, Rilke – istenkeresését tanulmányozva, keresve a keresőkkel, párbeszédet folytatva a nem hívőkkel is. „Isten nekünk örök jövő” – írta Szabó Ferenc Rilke sírfeliratától ihletett Tiszta ellentmondás című versében. „Nemcsak olyan értelemben, hogy ő lesz az abszolút Jövő, amikor meglátjuk úgy, ahogy van, hanem állandóan jön. Jelenléte elsősorban eljövetelében van, illetve a mi vágyunkban, Isten-keresésünk lendületében.” A pap költő figyelmeztet: ha már azt hisszük, hogy megragadtuk, „nem Ő az”, ha azt hisszük, hogy látjuk, mint egy konkrét dolgot, az nem Isten. Ha azt hisszük, hogy megértettük, nem Istent értettük meg, hanem egy bálványt, a magunk alkotta istent. Szabó Ferencet a szentek kísértései nem ábrándítják ki, sőt, példaképül szolgálnak számára, így Lisieux-i Kis Szent Teréz halála előtti hitellenes kétségei, megpróbáltatásai. Az önéletrajzát olvasva érti meg: „Ha hiszek, ha elfogadom a misztériumot, sok mindent megértek. A teljes fény, a látás odaát következik. Itt csak »tükör által homályosan« látunk, rejtelmekben mozgunk. Majd odaát meglátjuk Istent, amint van.” Bár létezik egy természetes istenismeret, de Pascalnak igaza van: „Istent, az életet és a halált csak Jézus Krisztus által ismerjük meg.” Szent Ágoston pedig így magyarázza János evangelistát: A szeretet az a szem, amellyel „meglátjuk” Istent. Szabó Ferenc hozzáteszi: a földi szeretet (és szerelem) élménye segít ahhoz, hogy rányissak Isten misztériumára, ami a Szeretet. Minden attól függ, milyen szeretetem minősége. „Az igazi szeretet a Lélek ajándéka” – írja a költő teológus, idézve az újszövetségi kinyilatkoztatás csúcsát: „Mindaz, aki szeret, Istentől született és ismeri az Istent. Aki nem szeret, nem ismeri az Istent, mert Isten szeretet” (1Jn 4,7-8). Ám mindig megvan a veszélye annak, hogy csak úgy általában szeretünk, ezért fontos, hogy a szeretet öltsön konkrét formát, „arcot.”

Szabó Ferenc jezsuita szerzetesként sem titkolja, hogy szorong a haláltól. „A bizonytalanul biztos előtt szorong az ember… a lélek kész lehet, de a test erőtlen” – írja, s egyúttal emlékeztet rá: Jézus is szorongott a Getszemáni-kertben a szenvedések éjszakáján. Ugyanakkor elismeri: „… bizonyára azért szorongok annyira a halál gondolatára, mivel nem tudok szeretni, nem tudok kilépni kis önző világomból, nem tudom odaadni az életemet.” A gyarlóságaival tisztában lévő, de szüntelenül a lelke nemesítésén fáradozó páter azonban jól tudja, hogy bármi történhet vele, még ma éjjel „számon kérik a lelkemet.” Ezért mindennap készen kell lennie. Ám hite szerint Isten „nem olyan kegyetlen Szörny, aki azt várja, hogy készületlen legyek, és akkor visz el, hogy kárhozatra taszítson.” Ugyanígy hisz abban, hogy Isten megadja a kegyelmét, „de mindig a jelenben adja, és a jelenben kell vele együttműködnöm… itt és most, naponta meg kell tennem Isten akaratát, együttműködve a kegyelemmel, és akkor már a megkezdett örök életet élem… Az Irgalomra hagyatkozom bizalommal, de óvakodom a vakmerő bizakodástól.”

Visszatekintését Szabó Ferenc kettős vallomásnak szánta, ágostoni értelemben: „confessio misericodiae: Először Isten irgalmas szeretetének megvallása: hálaadás mindazért a természetes és természetfeletti talentumokért, amelyeket Istentől kaptam, és amelyeket kamatoztathattam, továbbadhattam. Másodszer: confessio miseriae: gyarlóságaim, bűneim bevallása. Persze nem életgyónás! Életünk visszáját egyedül Isten ismerheti.”

Lelki és szellemi fejlődésének bemutatása mellett a könyv kordokumentum is, hiszen Szabó Ferenc a Vatikáni Rádió magyar adásának vezetőjeként többször tolmácsolt VI. Pál és II. János Pál pápák mellett, így jelen volt, amikor magyar állami vezetőket fogadtak, a lengyel pápát pedig ő készítette fel mindkét magyarországi apostoli útjára.

(Jezsuita Könyvek, 2016.)

Fotó: Merényi Zita

Bodnár Dániel/Magyar Kurír