Szalézi klinika épül a kongói gyermekmunkások számára

Kitekintő – 2017. szeptember 6., szerda | 18:03

Nincsenek jogaik, nem járnak iskolába, szegények, alultápláltak és olyan fizikai megterhelésnek is ki vannak téve, amit sok felnőtt sem bírna. Mbuji-Mayiban, Kongóban élnek a „bányák gyermekei”. Életüket a szalézi misszionáriusok ezúttal egy klinika létrehozásával próbálják jobbá tenni.

A Kongói Demokratikus Köztársaság „gyémántfővárosa” néven ismert Mbuji-Mayi nem kellemes hely a gyermekek számára. Tízből négy gyermek – ötévesnél fiatalabb lány és fiú – küzd nap mint nap a könyörtelen hőségben néhány drágakőért: a gödrökben ásva, cipelve a nehéz földdel teli zsákokat, a szitáló tálcák fölött guggolva. Sokan két dollárnál kevesebbet kapnak az egész napi munkaért.

A Kongói Demokratikus Köztársaság több ipari gyémántot termel, mint bármely más ország a világon. És bár az ország kormánya a gyermekmunka minden formáját eltűri, a „széles körben elterjedt probléma az, hogy az ágazat alig szabályozott” – magyarázza Mark Hyde atya, a Salesian Missions missziós iroda igazgatója. Az állami bányák növekvő piacot adtak a kisebb, magántulajdonban lévő vállalkozásoknak, amelyek nyilvánvalóan nem tartják be a törvényeket.

„A gyerekek értékesek azok számára, akik a bányákat üzemeltetik” – mondja Mark atya. „Mivel fizikailag kisebbek, a kislányokat és kisfiúkat könnyebben le lehet ereszteni, és könnyebben mozoghatnak a szűk alagutakban, ahol a gyémántok találhatók. A szülők pedig nagyrészt szívesen küldik fiaikat és lányaikat munkába. Ha átlagosan hat vagy hét szájat kell táplálni, szükségük van minden olyan pluszpénzre, amellyel a családjuk alapvető szükségleteit kielégíthetik” – indokolja a kialakult helyzetet.

Végső soron azok a gyerekek sem járnak jobban, akik „elég szerencsések” ahhoz, hogy elkerüljék az ilyen fárasztó munkát. Valójában szinte mindegyikük az ipar áldozata: azok, akiket otthon hagytak, hogy a fiatalabb testvérekről gondoskodjanak, míg szüleik a bányákban dolgoznak; azok, akik babot, kukoricát, vizet vagy akár élvezeteket árulnak a külvárosban némi extra aprópénzért; azok, akiket örökre csapdába ejtett egy boldogabb jövővel kecsegtető hamis érzés, amely soha nem valósul meg.

„Megtesznek mindent, amit tudnak, a túlélésért – mondja Mark atya. – De nincs áram, nincs hozzáférésük a biztonságos ivóvízhez és a korlátozott élelmiszerforrásokhoz. Mbuji-Mayiban a Muudet Don Boscóban dolgozó kollégáim azt mondják, hogy a gyermekek akár 40 százaléka is olyan beteg, hogy napi orvosi ellátást igényelne.”

Ezért döntöttek úgy a szalézi misszionáriusok, hogy új egészségügyi intézményt építenek a fiatalok számára a rend által fenntartott komplexumban, amely  általános iskolát, középiskolát, szakképző központot és az utcagyerekek éjszakai menedékét foglalja magában jelenleg. A klinika naponta több száz gyermek egészségét segít majd megóvni. Hozzáférhetnek az egészségügyi szűrésekhez, a megelőzéshez, és kezelést kaphatnak a szegénység leggyakoribb betegségeire, amelyektől sokan szenvednek: többek közt a maláriára, a tbc-re, a tífuszos lázra, a vérhasra. Mivel a vizsgálatok elvégzése miatt a gyerekek belépnek az egyetemi kampuszra, azt is saját szemükkel láthatják, hogy milyen oktatási lehetőségek állnak rendelkezésükre, amelyek segíthetnek nekik kijutni a bányákból, és fenntartható, jól fizető munkát kapni.

Forrás és fotó: Szaléziak.hu

Magyar Kurír

Kapcsolódó fotógaléria