Szaléziak tettek szerzetesi fogadalmat Szombathelyen

Ábrahám Béla tartományfőnök prédikációjában kitért a templom két újonnan megáldott Don Bosco-festményére, és megemlítette, hogy 25 éve Andrásfalvy Jánossal és Csány Péterrel együtt ő maga is az újraindulás első novíciusai között volt, Szombathelyen kezdték a fölkészülést a szerzetesi életre.

Kovács Sándor Ferenc ideiglenes fogadalmas szerzetes 1984-ben született, és bár alföldi származású, már meg sem lepődik azon, hogy sokan Szombathelyhez kötik. Főiskolai tanulmányai miatt került a vasi megyeszékhelyre, mivel már gyermekkora óta tanárnak készült. Az állami kollégiumban nem volt már férőhely, így 2002 szeptemberében – talán gondviselésszerűen – az akkor még működő szalézi kollégium lakója lett. Itt ismerte meg Don Boscót, a szaléziakat és egy befogadó közösséget, amely segítette személyes fejlődésében. A szaléziaknak köszönheti, hogy megismerte Istent, felkészítették a szentségekre, és segítségükkel 2005. augusztus 24-én Isten gyermeke lett.

A szaléziak segítették abban is, hogy rátaláljon hivatására, hiszen példájukkal vonzóvá tették számára a szalézi elkötelezett életet. Kovács Sándor Ferenc hosszú elmélkedés után 2012 húsvétján beszélt Csány Péterrel, a szombathelyi szalézi rendház akkori igazgatójával, és elmondta neki, hogy szalézi szerzetes szeretne lenni. Sok bátorítást és segítséget kapott tőle, mint ahogy a többi rendtárstól is.

Kovács Sándor Ferenc 2013 szeptemberében kezdte meg a noviciátust Genzano di Romában, és ugyanott 2014. szeptember 8-án tette le első fogadalmát, hogy két évig engedelmesen, szegényen és tisztán él, a szalézi alapszabályokban megjelölt evangéliumi útnak megfelelően. Ezután két évet Rómában, a Szent Tarzíciuszról elnevezett rendházban élt, miközben a Pápai Szalézi Egyetemen filozófiát tanult.

Most újabb két évre megújította fogadalmát Szombathelyen, azon a helyen és abban a közösségben, ahol hivatása született. Gyakorlati idejét Nyergesújfalun, az oratóriumban fogja tölteni.

Kővári László Károly 1955-ben született Kaposváron. Mérnöktanárként szakmunkástanuló fiatalokat oktatott harminc évig, tizenöt évig igazgató is volt, előbb Újpesten, a Páli Szent Vince Katolikus Szakiskolában, majd 2008-tól a kazincbarcikai Don Bosco-iskolában.

Négygyermekes családapaként élt 2012-ig, amikor felesége rövid betegség után váratlanul elhunyt. Fia már házas, januárban gyermeke született, így László nagyapa is. Három lánya is önálló már.

Húsz éve találkozott Don Bosco életpéldájával, a plébánosa hívta fel rá a figyelmét. Miután különböző kiadványokból megismerte pedagógiai módszerét és életét, Don Bosco lett a példaképe, igyekezett igazgatóként is az ő szellemében foglalkozni a fiatalokkal.

Felesége halála után úgy érezte, Jézus arra hívja, hogy nagyobb elkötelezettséggel kövesse. Zafféry Károly példája, aki hatvanévesen lett szalézi novícius, és hatvanegy évesen tett első fogadalmat, megerősítette abban, hogy idősebb korban is el lehet kezdeni a szerzetesi életet. Az iránta való tiszteletből vette fel első fogadalma alkalmával a Károly nevet. Védőszentje, Szent II. János Pál pápa a keresztségben szintén ezt a nevet kapta.

A jelöltidőt (prenoviciátust) még igazgatóként Kazincbarcikán töltötte. A noviciátus ideje alatt a szombathelyi rendházban lakott 2016. szeptember 1-jéig, első fogadalma letételéig. Az óbudai rendház lakójaként folytatja majd felkészülését a szalézi életre.

Forrás és fotó: Szaléziak.hu

Magyar Kurír