Székely János mutatott be szentmisét Foucauld atya halálának 99. évfordulóján

Megszentelt élet – 2015. december 1., kedd | 22:52

December elsején a budapesti Gát utcai templomban Boldog Charles de Foucauld testvérre emlékeztek. A szentmisén elköteleződött a sivatag szentjének lelkiségét követő, világiakból álló Názáreti közösség.


KÉPGALÉRIA – klikk a képre!

A szentmisén részt vettek a Jézus Kistestvérei Női Szerzetesközösség, a világi testvériség tagjai, rokonaik, barátaik. A koncelebráló papok – Mustó Péter SJ, Thorday Attila, Müller György, Udvardy László – szintén a szerzetesnővérek kedves ismerősei voltak.

„Kilencvenkilenc éve halt meg Boldog Károly testvér a Szaharában, az algériai Tamanrassetben. Erőszak áldozat lett, mint oly sok ember napjainkban is” – emlékeztette a híveket az évfordulóra és napjaink erőszakos világára Mónika kistestvér, a Jézus Kistestvérei Női Szerzetesközösség tagja. Elmondta, hogy Foucauld atya – aki mint a búzaszem, a földbe hullt, elhalt és gyümölcsöt termett – halála után évek múlva jöttek csak létre a lelki útmutatását követő közösségek, köztük a világiak közössége is. A hálaadó szentmisében a már évek óta létező magyar világi közösség tagjai egy évre elkötelezik magukat.


Székely János esztergom-budapesti segédpüspök a szentmise kezdetén hálát adott Foucauld atya rejtett életéért, amelyből gyönyörű, életerős gyümölcsök fakadtak. Életét az evangéliumi mustármaghoz hasonlította, amely kicsiny ugyan, de hajtása minden más veteménynél nagyobb lesz, a madarak fészket raknak ágai között.


Homíliájában Székely János az Izajás könyvéből vett olvasmányhoz, a messiási jövendöléshez fűzte gondolatait. „Vessző kél majd Jessze törzsökéből, és hajtás sarjad gyökereiből” (Iz 11,1) – Dávid királyi házát Izajás azokhoz a szentföldi, közel-keleti olajfákhoz hasonlítja, amelyek már évek óta halottnak látszanak, de ha nedvesség éri őket, kisarjadnak. A próféta látja a messiást, aki hajtásként sarjad ki a törzsből és békét hoz a világnak. Hasonlóan termett gyümölcsöt Foucauld atya, aki csendben, egyszerűségben élt, nem látványos módon, mégis sok gyümölcsöt hozott – teremtett párhuzamot az ószövetségi képpel a püspök. – Olyan volt, mint a víz partjára ültetett fa: Isten jelenlétéből táplálkozott, egész éjjeleket imádságban töltött.


A mai világnak is nagy szüksége van arra, hogy meglássa Isten jelenlétét – tette hozzá. Fel tudjuk-e ismerni Krisztust mindenkiben, tudunk-e vele járni az életben? XVI. Benedek pápát idézte Székely János püspök: a nyugati világ embere azt hiszi, sorsa a saját kezében van, élete belső sivataggá válik, mert elvágja magát az élet forrásától. Elmondta, hogy Foucauld atya fiatal korában elvesztette hitét, de  visszatalált az élet forrásához, amikor a kegyelem forrásaként találkozott vele. Elment a francia Huvalin abbéhoz, aki beszélgetés helyett azt kérte tőle, gyónjon meg. Charles de Foucauld engedett a hívásnak, letette sok év bűneit, és amikor felállt, minden magyarázat nélkül hitt.


Ma is fontos visszatalálni a forráshoz – figyelmeztetett a püspök, és egy történettel illusztrálta a szívet betöltő hit élményét. Egy király, amikor el akarta dönteni, hogy három fia közül melyikre hagyja az országot, mindhármuknak adott egy-egy aranypénzt. Azt kérte tőlük, töltsék meg az árából a palota nagytermét. A legidősebb tollat vett belőle, de csak félig telt meg a terem; a középső szalmát hozott, de csak kétharmadig telt meg; a legkisebb egy gyertyát hozott, meggyújtotta, és az egész terem megtelt a fénnyel.


Az emberi szívet nem lehet birtokolható javakkal, élvezetekkel megtölteni, csak ez a fentről jövő fény képes erre – vonta le a következtetést Székely János, majd hangsúlyozta, hogy ezt követően Foucauld atyát ez a hit töltötte be és egész lényével ezt akarta továbbadni. Az elköteleződő Názáreti közösségnek is azt kívánta, egész lényükkel sugározzák Krisztust.

Ezt követően a püspök megáldotta a kereszteket amelyeket a világi közösség tagjai elköteleződésük jeleként kaptak. Isten áldását kérte rájuk, fohászkodott, hogy töltse be szívüket fényességével, hogy e fényt hordozhassák a világban.


A jelen lévő tizenegy világi testvér együtt mondta el az elköteleződés szövegét: kinyilvánították, hogy együtt akarják járni az egyszerű élet és a hűség útját. Megköszönték a közösséget, amelynek részei lettek és kérték az Urat, fogadja el őket. Végül azért fohászkodtak, hogy minden ember találjon rá az Isten szeretetéből fakadó egységre. 

* * * 


A Charles de Foucauld lelkiségét követő világi testvériségek jelenleg a világ ötvenkét országában hatezer tagot számlálnak, Európában tizenkét országban vannak jelen. 1952-ben nyert jóváhagyást a világiakból álló mozgalom, amely a katolikus egyházban jött létre, de nyitva áll mindazok számára, akik magukévá teszik Károly testvér üzenetét. A világi testvériség tagjának lenni azt jelenti, befogadni Jézust, állandóan keresni Őt, megkísérelni „egész életükkel kiáltani az evangéliumot”, szolidárisnak lenni a legszegényebbekkel és egyetemes barátságban lenni a különböző vallásokkal és a föld minden népével.


A kistestvérek női közössége 1972 óta van jelen Magyarországon. Férfiág látható módon nem volt ugyan, de a közelmúltban elhunyt Hagyó József atya a hatvanas évekbeli börtönévek után kapcsolatba került a renddel, majd papként kistestvér lett. A kilencvenes évek után ő lett a férfiág képviselője, de nem alakult férfiközösség.

A budapest-farkasréti plébánián évekkel ezelőtt világiakból alakult egy kis csoport, akik a női szerzetesközösség barátai lettek, havonta Budapesten vagy a vasadi templomban lelkinapot tartanak. Idén nyáron ellátogatott közéjük az európai világi testvériségek felelőse: ennek a találkozásnak a hatására döntött úgy a Názáreti közösség, hogy a hálaadó szentmisében tagjai elköteleződnek a lelkiség mellett. Az elköteleződés egy évre szól, évente megújítják.


Charles de Foucauld francia származású szerzetes, pap, földrajztudós, nyelvész, a Jézus Kistestvérei szerzetesközösség alapítója. 1858. szeptember 15-én született Strasbourgban. Mozgalmas, katonai szolgálattal, afrikai felfedezőutakkal töltött évek után 1890-ben belépett egy szigorú trappista szerzetesközösségbe. 1901-ben pappá szentelték és Szaharába ment, megpróbált egyszerűen barátja és testvére lenni a sivatagi nomádoknak. Nem téríteni akart, hanem szeretni. Egész életével akarta „kiáltani az evangéliumot”. 1916. december 1-jén egy mohamedán szektához tartozó tuareg csapat, francia ügynöknek vélve, megtámadta és meggyilkolta.

Már 1901-ben megfogalmazta elképzelését egy új szerzetesrendről, a Jézus Szent Szívének Kistestvéreiről, de életében nem talált követőkre. Tizenhét évvel halála után, 1933-ban azonban megalakult az általa megálmodott szerzetesrend férfi ága, és 1939-ben létrejött a női ág is. 1968 óta mint Jézus Kistestvérei Közösség működnek.

Charles de Foucauld boldoggá avatási eljárása 1978-ban kezdődött el. 2005. november 13-án avatták boldoggá.

Fotó: Lambert Attila

Thullner Zsuzsanna/Magyar Kurír

Kapcsolódó fotógaléria