Székely János püspök görögkatolikus papoknak tartott lelkigyakorlatot Máriapócson

Székely János a lelkigyakorlat első napján elmondta, nagy ajándéknak tekinti, hogy a kinevezés és a kihirdetés között eltelik nyolc-tíz nap. Nehéz lett volna azonnal reagálnia a sok-sok telefonhívásra, gratulációra; interjúkat adni. Így lehetősége volt az egésznek a mélyére gondolni. Látszik, hogy „ebben is az Úristen gondviselő munkája van, például gyóntattam ― nem a Szombathelyi Egyházmegyében ― valakit, aki elmondta, ő évek óta imádkozik, hogy én legyek a szombathelyi püspök. Ekkor még senki nem tudott semmit! Volt olyan, aki meghívott a családjához, valahol Szombathelyhez egészen közel, hogy segítsek. Mondtam, hogy bizony az kicsit messze van… A kinevezés napján pedig volt egy imaestünk, amikor éppen egy Szent Márton-kép előtt ültem. A Szombathelyi Egyházmegyének ő a védőszentje. Éppen aznap, néhány órával korábban hirdették ki a kinevezésemet”.

Három témát érintettek a beszélgetések: Székely János pillanatnyi, az eddigi, és az új feladatát ― vagyis: a görögkatolikusokat, a cigánypasztorációt és Szombathelyet.

Székely Jánost korábbi élményei kötik Szombathelyhez. Mint mondta, sokat köszönhet egy, a Szombathelyi Egyházmegyéhez tartozó plébánosnak. Volt nála különböző ünnepségeken, templomszentelésen. Gyürki László személyes kapcsolatain keresztül sikerült eljutnia a Szentföldre. Volt Szombathelyen is, Zalaegerszegen is triduumon, többször hitoktatók lelkigyakorlatán. Szeretettel készül a közös munkára, hiszen „nagyon sok jó papja, hitoktatója, elkötelezett keresztény embere van annak az egyházmegyének. Magyarország egyik legvallásosabb vidéke”. Megvallotta: „Bizonyára nehéz lesz elköltözni, mert rengeteg kapcsolat fűz Budapesthez és Esztergomhoz, barátok, közösségek, keresztszülőség. Nyilván ezek részben átalakulnak. Még nem igazán tudom fölmérni.” Papi működése első szakaszában többször költözött, az utóbbi időszakban jó ideje nem. De hiszi: „az életben minden véges. Egy-egy szakaszon segítjük egymást…”

A cigánypasztoráció nem pusztán feladat, sokkal inkább hivatás Székely János életében. A kinevezett főpásztor elmondta: „Minden püspöknek van általában egy országos feladata, ifjúságpasztoráció, családpasztoráció, iskolaügy vagy egyéb. Valószínűleg a cigánypasztorációs tevékenységem megmarad. Fontos is folytatnom, továbbra is szeretnék sokat tenni a magyarországi romák felzárkózásáért, azért, hogy fogadják be az életükbe még teljesebben Isten szeretetét, és azért is, hogy a társadalmunk, az egyházunk is nyitott, testvéri szívvel forduljon cigány testvéreink felé. Természetesen kicsit át fog alakulni a cigánypasztorációs tevékenységem, hiszen Budapest és Esztergom tekintetében nagyon aktív voltam konkrét közösségekben is. Ez nyilván eltűnik, de az országos szervezés megmarad… Tudjuk, hogy az ország lakosságának 7-8 százaléka cigány. És ez fog még emelkedni. Főleg Északkelet-Magyarországon lesznek falvak, kistérségek, amelyek lakosságát teljes mértékben cigányok fogják alkotni. Ennek a térségnek a vallási hovatartozása ezekben az évtizedekben dől el talán évszázadokra! Hogy itt egy túlságosan is pusztán emberek által kitalált apró vallási közösségek vagy a történelmi egyházak jelenléte lesz erősebb, az most dől el, a mai papságon, hitoktatókon, keresztény közösségeinken múlik. Tudatosítani kellene, hogy igen sok összetevője van annak, hogy miért is vannak a cigányok olyan helyzetben, amilyenben vannak. Ez nem könnyű és nem gyorsan megoldható feladat. Nincsenek rövid idő alatt nagy eredmények. A cigány testvéreink gyakran rengeteg családban, közösségükben átélt, onnan hozott sebet hordoznak.”

A régi és az új feladat találkozásánál a püspök három napot Máriapócson töltött, hogy görögkatolikus papoknak tartson lelkigyakorlatot. Kapcsolata a rítussal régre nyúlik vissza, katonatársai között is voltak görögkatolikusok, a központi szemináriumban is járt Szent Liturgiákra. Szereti a görögkatolikus szertartásokat, szövegeket, a lendületes, többszólamú éneklést. „Nagyon sok értéke van a görögkatolikusságnak, többek között a rengeteg nagycsalád. Az is példamutató, amit a cigányokért tesz a görögkatolikusság. Úttörő, ami Hodászon elkezdődött és azóta is folytatódik” ― méltatta a közösséget a kinevezett főpásztor.

Nem volt kérdés számára, hogy az életében bekövetkező változás ellenére ― vagy mellette ― megtartja a máriapócsi lelkigyakorlatot. „Papoknak lelkigyakorlatot tartani rendkívül fontos és szép küldetés. Egyházunk nagy kincsei a papjaink. Rendkívül sok múlik azon, hogy milyen lelkületű pap szolgál az adott parókián, hogyan éli meg házasságát, hitét, lelki életét.” Hogy tulajdonképpen mit jelent ez a három nap? „A lelkigyakorlat találkozás Istennel, önmagunkkal, egymással. A lelkigyakorlat a forráshoz való visszatérés. Sok olyan dolog vesz körül, ami elbizonytalanít. Jó, ha tisztaságot teremtünk a gondolatainkban, önmagunkban, de ennél sokkal mélyebb dolgok is történnek. Az atyák számára maga Máriapócs is hatalmas kegyelmi forrás. Sokat voltak itt kispapként, lelkigyakorlatokon, zarándoklatokon; sokukat itt szentelték pappá. Itt ezeket a megrendítő és meghatározó eseményeket újraélik. Nekem is teljesen más egy kegyhelyen lelkigyakorlatot tartani. Óriási élmény nyolcvan pap énekével a liturgia. Nemcsak szépen énekelnek, de a szívük is benne van. Régóta kötődöm Máriapócshoz. A pápalátogatáskor féléves pap voltam, egy busznyi hívővel jöttünk, ők népviseletben… Azóta is erőt adó élményként gondolok vissza erre. Sok atyát ismerek, be-bejövögetnek, életükből részleteket megosztanak velem, gyónnak is. Van, aki itt és most kezd élete hullámvölgyéből kikapaszkodni. Jó érzés, ha tudok ebben segíteni” ― fogalmazott Székely János.

A görögkatolikus lelkipásztorok élete más, mint a római katolikus papoké, hiszen legtöbbjük házas. Székely János kiemelte a papnék szerepének fontosságát is. Vörösmartytól idézett: „Kezedben a gyermeknek álmai, tündérvilága lelkes ifjúnak, a férfi boldogsága: játszani, ily drága kincsek nem adattanak.” A főpásztor szerint arról is szólnak ezek a sorok, hogy „a feleség, az édesanya kezében milyen hatalom, milyen lehetőség van, hogy a gyereke élete hogyan alakul, a férjnek az élete kiteljesedik-e. A férfi papságának megélése is nagyon nagy mértékben múlik a papfeleségen. Ha egy nő szeretettel, irgalommal, bölcsen tud a férje mellett lenni, az óriási kincs. A hangulat, amit a feleség teremt, majdnem olyan fontos, mint amit a pap prédikál. Lehet, hogy a parókia ettől működik. Bátorítom a papfeleségeket, hogy hivatásként tekintsék papnéságukat. Nagy és szép küldetés ez. Azzal a gondolattal szeressék a férjüket, hogy rendkívül fontos szerepük van abban, hogy férjük jobb pap legyen”.

Forrás és fotó: Nyíregyházi Egyházmegye

Magyar Kurír