Székely Menekültek Emléknapja Hajdúnánáson

Hazai – 2016. szeptember 20., kedd | 14:33

Az 1916-os román betörés miatt Magyarország védtelenül álló keleti vármegyéiből 20 ezer székely menekült a Hajdúság területére. A centenáriumon többnapos programsorozattal emlékeztek Hajdúnánáson az eseményre szeptember 16. és 18. között.


KÉPGALÉRIA – klikk a képre!

1916. augusztus 27–28-án a 400 ezer fős ellenséges hadsereg elől több ezer székely család kelt útra sebtében összekapkodott holmikkal annak reményében, hogy néhány nap, esetleg egy-két hét után visszatérhetnek otthonaikba. Az első világháborúban harcoló férfiak otthon maradt családtagjai gyalog vagy szekéren az ország belső területei felé igyekeztek. A hajdúk földjére és annak fővárosába, Debrecenbe 1916 szeptemberében 20 ezer menekült érkezett, onnan vezényelték tovább őket Hajdú vármegye különböző településeire. Hajdúnánás 3200 székelyt fogadott be.

Gyergyókilyénfalváról kelt útra a Jakab család, az édesanya négy kisgyermekkel három hét megpróbáltatásai után érkezett meg Hajdúnánásra. A gyermekek közül a legnagyobb, a mindössze hétéves Jakab Antal később Márton Áron utóda, gyulafehérvári megyéspüspök lett. A család másfél év elteltével, ugyanazzal a kéttehenes fogattal tért vissza szülőfalujába, amellyel érkezett.

Hajdúnánás a székelyekhez hasonlóan nehéz napokat élt azokban az időkben. Az állandó rekvirálások miatt éhezett, nélkülözött, temette korán elhalt magzatait, és siratta a harctereken hősi halált halt édesapákat. Bár élelem alig akadt, de azt is megosztották a menekülőkkel.

A befogadó szeretetre emlékezve Hajdúnánás római katolikus egyházközsége emlékművet is állított a templom kertjében, és a várossal együtt öt éve megszervezte a Székely Menekültek Emléknapját.

Hajdúnánás Város Önkormányzata, Csíkszereda Város Tanácsa és a Hajdúnánási Római Katolikus Egyházközség ebben az évben nagyszabású centenáriumi ünnepségsorozattal emlékezett meg az 1916-os székely menekülés és a menekültek befogadásának századik évfordulójáról. A háromnapos – csíkszeredai helyszíneken is zajló – ünnepségsorozat fő eseményén szeptember 18-án, Hajdúnánáson Jakubinyi György gyulafehérvári érsek ünnepi szentmisét mutatott be, amelyen többek között Palánki Ferenc debrecen-nyíregyházi megyéspüspök, Kocsis Fülöp görögkatolikus metropolita, Horváth István gyulafehérvári székesegyházi kanonok-plébános, Vencser László atya, a Jakab Antal Keresztény Kör elnöke, Derencsényi István református lelkészi főjegyző, világi elöljárók és székely, illetve szomszéd települések és a helyi egyházközség hívei is részt vettek.


Az irgalmasság testi-lelki cselekedetei a vándorok, az úton lévők befogadására is felszólítják az embert. Palánki Ferenc megyéspüspök köszöntő gondolataiban kiemelte, száz évvel ezelőtt Hajdú vármegye települései, köztük Hajdúnánás eleget tettek ennek a keresztényi kötelességüknek. A főpásztor hozzátette, a közös emlékezés a testvéri összetartozás példáját mutatja, a szeretet szálait szorosabbra fűzik a hajdúk és a székelyek, mert magyarságuk, gyökereik kötelezi őket. Ezt Illyés Gyula a következőképpen fejezi ki: „A szél kihívására a fa gyökereivel válaszol.” Mi, keresztények a világ kihívására értékeinkbe, gyökereinkbe kapaszkodva adjuk meg a szeretet válaszát – tette hozzá.


Ezután Varga Gabriella újságíró, a Jakab Antal Keresztény Kör alapító elnöke, a néhai Jakab Antal püspök unokahúga üdvözölte a jelenlévőket, majd elmondta, a püspök emlékét őrző szervezetet hat évvel ezelőtt alapították meg Vencser László atyával, aki a gyulafehérvári hittudományi főiskola tanáraként, rektorhelyetteseként másfél évtizeden keresztül dolgozott Jakab Antal közvetlen közelében. Amióta megtudták, hogy a püspök menekült gyermekként Hajdúnánáson otthonra lelt, azóta szoros kapcsolatot ápolnak a helyiekkel, tudván azt is, hogy a székelyek a település katolikus templomában nagyon sokszor fohászkodtak a csíksomlyói Szűzanyához. A Jakab Antal Keresztény Kör a befogadó szeretetért hálából a csíksomlyói kegyszobor másolatával ajándékozta meg a hajdúnánási római katolikus egyházközséget.

Jakubinyi György gyulafehérvári érsek a szentmise homíliájában először a Mózes öt könyvében található 613 parancsolatra utalt, amelyek között 365 – az év napjainak számának megfelelő – tilalom és – az emberi testrészek számával egyenértékű – 248 pozitív előírás van. Az Úr Jézus ezek közül a szeretet parancsát emelte ki: „Szeresd Uradat, Istenedet, teljes szívedből, teljes lelkedből, teljes erődből és teljes elmédből, felebarátodat pedig, mint saját magadat” (Lk 10,27). A főpásztor kiemelte, Jézus két szempontból is megújította ezt a két parancsot: az Isten és ember iránti szeretetet egyenlő rangra helyezi, valamint azonosítja magát felebarátainkkal.


„A szeretet Isten” (1Jn 4,16), ezért aki be akarja bizonyítani, hogy szereti az Istent, úgy teheti, ha gyakorolja a felebaráti szeretetet, az irgalmasság testi-lelki cselekedeteit, mert „Senki sem szeret jobban, mint az, aki életét adja barátaiért” (1Jn 15,13). Jézus életét adta értünk. A szeretet nagyságát mindig az igazolja, hogy mennyi áldozatot hozunk érte – tette hozzá a szónok. Amikor száz évvel ezelőtt Hajdúnánás 3200 székely menekültet befogadott több mint egy évre, gyakorolta a szeretet nagy parancsát, és a közös sors, nemzeti tudat, keresztény hitvallás felekezettől függetlenül összetartotta az embereket – hangsúlyozta Jakubinyi György.


A szentmise után a köszöntők sorát Kocsis Fülöp metropolita kezdte, aki a centenáriumi ünnepség üzenetére, a befogadók és a menekülők emberséges keresztény lelkületére irányította a figyelmet. Kifejtette, amikor jót teszünk, azzal Istent dicsőítjük, ha hálát adunk, ezt föl is ismerjük. Fontos a hálaadó lelkület, hogy fölismerjük a saját életünkben, mi minden jót tesz rajtunk keresztül az Isten. A száz évvel ezelőtti tettekre mi is képesek vagyunk Isten jóságából, hiszen ő súlyos csapások között, a mai vészterhesnek tűnő feszült történelmi helyzetben is velünk van – mutatott rá a görögkatolikus érsek.


Derencsényi István lelkészi főjegyző a Tiszántúli Református Egyházkerület 416 gyülekezete tiszteletét tolmácsolta.  Beszédében az emlékezést emelte ki, amely először is Isten képessége, az és istenképűségünkből adódóan a mi lehetőségünk is. Az ószövetségi nép számára az emlékezés a megmaradás, a túlélés kulcsszava volt. A kereszténység az emlékezést mint a Krisztus-hitben fundamentális jelentőségű feladatot átvette és gyakorolja. Ez nem nosztalgia vagy érdeklődés, kíváncsiskodás, hanem egy esemény megjelenítése, ami a teljes felejtés mélységéből a felszínre kerül, és perspektívát nyit a jövőre. A jelen értéke az emlékezés minőségétől függ. Csak ez tudja megtartani a népet, a nemzetet, a keresztény egyházat a jövő számára. Ez megőriz az elembertelenedéstől és attól, hogy ellentétes kultúrák olcsó zsákmányává, könnyelmű áldozatává váljunk – hangoztatta a református egyház képviselője.

Szólláth Tibor, Hajdúnánás város polgármestere hálát adott a próbatételért, az elődök helytállásáért, a templom megújulásáért, amely a város büszkesége, és azért, hogy az Isten eszközként használta akkor is és most is Hajdúnánás lakosait.

Pajna Zoltán, a Hajdú-Bihar Megyei Közgyűlés elnöke díszoklevéllel köszönte meg Hajdúnánás lakosságának a példátlan önzetlenséget, áldozatvállalást, majd elmondta, száz évvel ezelőtt a krízishelyzetben 24 óra alatt elindult a jótékonykodás, a gyűjtés, az emberek önzetlen módon megosztották az otthonukat és a kenyerüket egy olyan időszakban, amikor a háború már megviselte a családokat. A mi feladatunk, hogy állítsunk emléket a szeretetnek, ami a mi küldetésünk is.

Borboly Csaba, Hargita megye tanácsának elnöke szomorúságának adott hangot, hogy a román állam e centenáriumon ünnepelte a bejövetelt, és a hadsereg egységei néhány helyen szimbolikusan újra átkeltek a Kárpátokon, nem gondolva arra, hogy a székelyföldieknek mindez mit jelent. Borboly Csaba szerint kiemelten fontos a hiteles történet ismerete, és Áder János köztársasági elnök – azzal, hogy vállalta a rendezvény fővédnökségét –, a megemlékezés hitelességet igazolja.

Annak idején Csíkszeredából is sok menekülő érkezett. Ráduly Róbert, a település polgármestere többek között elmondta, a székelyek feladata, hogy a keletről jövő szelet megállítsák, védjék a nyugati kereszténység legkeletibb végeit. A menekülés évében a Szűzanya őseinkkel együtt menekült; egy ideig Kolozsváron helyezték el a kegyszobrot. A polgármester minden jó szándékú székely ember, Csíkszereda város, az ősök nevében kifejezte alázatos háláját, köszönetét a befogadásért.


A megemlékezés moderátora Buczkó József néprajzkutató volt, aki a menekülés és befogadás történetét 2011-ben önálló kötetben dolgozta fel. Az eseményt a templomkertben álló emlékjelek hagyományos megkoszorúzása zárta, majd délután a szabadtéri színpadon gyergyóditrói és hajdúnánási hagyományőrző csoportok mutatták be műsoraikat.

A háromnapos megemlékezés keretében szeptember 16-án ünnepélyesen megnyitották a Márton Áron püspöknek emléket állító Emberkatedrális című kiállítást.

Forrás: Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye

Fotó: Czeglédi Zsolt/MTI, Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye

Magyar Kurír

Kapcsolódó fotógaléria