Szent Benedek-búcsú Pápán

Az Istent kereső vágy indította Pápa-kertváros sokat szenvedett lakóit a Szent Benedek-egyházközség megalapítására. 1945. karácsony éjszakáján kigyúlt a betlehemi csillag a kertvárosi iskolakápolna felett: Horváth Detre bencés tanár bemutatta az első éjféli szentmisét. A liturgikus kellékeket a bencések és az irgalmas nővérek bocsátották rendelkezésre. A Celldömölkről érkező Becse Gaszton ajándékként egy harangot hozott magával, ő kezdte meg az ideiglenes kápolna építtetését.

1945. június 19-én, vasárnap tartották a kápolna- és a harangszentelést – ettől kezdve minden vasárnap és hétköznap volt szentmise, a tókertiek nagy örömére. Kezdetben bencés atyák szolgáltak a pápa-kertvárosi plébánián, majd 1965-től Molnár Zsigmond. Mail József apát-plébánost 2007 augusztusában bízta meg Márfi Gyula veszprémi érsek a plébánia vezetésével. 2013 óta Szijártó László a pápai Szent Benedek-templom plébánosa.

Július 12-én, az idei templombúcsú alkalmából bemutatott ünnepi szentmisén Takáts István érseki helynök prédikációjában Szent Benedek életét állította példának a hívek elé. Leszögezte: a szentek alakját „sokszor meseszerű világ veszi körül, s (...) olyan óriásokká nőnek a szemünkben, hogy tisztelni lehet, de követni őket nem”.

Szent Benedek hús-vér ember volt, aki megélt kísértéseket, küzdelmeket, kételyeket, mégis célba érkezett. Élete sok gyümölcsöt hozott. Elfogadta a bizalmat. Elindult Rómába tanulni; ott megcsömörlött attól, amit tapasztalt, s visszavonult remetének. Nem tudott mit tenni, csak rácsodálkozni a világra, készen lenni arra, hogy Isten megszólítsa, s ez segítette, hogy azzá legyen, akit 1500 év után is ünnepelni tudunk – fejtette ki a szónok. – Élete megtanít arra, hogy megtanuljunk rácsodálkozni a körülöttünk lévő világra, arra, hogy mennyi mindent kaptunk.

Akire nézünk, az tükröződik az arcunkon. Benedek 1500 éves hagyománya abból is fakad, hogy az ő arcán keresztül a minket szerető, hozzánk forduló, minden emberi tulajdonságot gyógyítani akaró Isten arca tükröződik, akit ő hitelesen közvetített.

Nem egymagában akart Istennel párbeszédben lenni, hanem közösséget szervezett. Az Istenhez vezető legrövidebb út a másik ember – mondta Takáts István érseki helynök. Szentbeszéde végén arra emlékeztetett, hogy Szent Benedek négy alapra építette Reguláját, s ez azóta is élő: az Istennel való kapcsolat, az imádság, a munka, a felebarát szolgálata és a tanulás, hogy többé tudja tenni a világot.

Szijártó László atya a búcsúi szentmisén kiemelte: e templomi közösség életében jelen van az imádság, az Istenre való odafigyelés és az egymásra való odafigyelés is. „Ami nincs befejezve, azt nekünk kell befejezni, munkálni” – fogalmazott a plébános. Hozzátette: a plébánia alapjait a bencések tették le, s bárki – szerzetes vagy világi lelkipásztor – szolgált itt, ez a lelkület mindig meghatározta a templom szellemiségét.

A búcsúünnep szeretetvendégséggel ért véget a plébánia udvarán.

Forrás és fotó: papa-ma.hu; Veszprémi Főegyházmegye

Magyar Kurír