Szent György – Korondról

Ez a nevezetes szent 2006 augusztusa óta őrködik felettünk a hálószobánkban. Hargita megyében, Korond külterületén, a híres árcsói vásárban járva láttunk meg, azonnal megszerettünk, s hazahoztunk Budapestre ezt a nem mindennapi szépségű és erejű sárkányölő-ábrázolást.

A 2003-ból származó falikép korondi kerámiagyűjteményünk egyik büszkesége, mely az 1977-ben született Páll Árpád alkotása. Ő a nevezetes korondi Páll fazekasdinasztia méltó sarja, műveit az egész világon ismerik, gyönyörű kályháinál sokan melegszenek. Szent György-ábrázolásának most fájdalmas időszerűséget ad, hogy a napjainkat több mint egy esztendeje megnehezítő vírus ellen küzdő orvosokat, ápolókat és e harc minden résztvevőjét gyakran emlegetik Szent György huszonegyedik századi utódaiként. 

Először tizenkét éves koromban láttam Prágában a Kolozsvári testvérek 1373-ban készült Szent György-szobrát. Nagyon szeretem ezt az alkotást, valamint Kolozsvárott, a Farkas utcai református templom előtt álló másolatát, ahogyan Raffaello Szent György legyőzi a sárkányt című festményét is. Most azonban 2003-ban „született” korondi testvérükre tekintek, s így emlékezem meg arról a legfeljebb harminc-egynéhány évet élt keresztény lovagról, aki Kappadókiában jött a világra, s Krisztus után 303-ban, április 23-án, egy nappal a neve napja előtt szenvedett halálbüntetést a hitéért, Diocletianus császár parancsára. Meglehet, a nevéhez és személyéhez fűződő legenda voltaképpen egy, a hősiességére és hűségére utaló metafora arról, hogy minden méltó célért vívott küzdelem sárkányölés. S nincs az a meseszerű, színes történet, ami versenyre tudna kelni ezzel, írjunk bár 303-at, vagy az Úr 2021. esztendejét. Érdemes hát megemlékeznünk Szent Györgyről, és erőt, biztatást merítenünk legendájából, akár koronás, akár korona nélküli sárkányok fenyegetnek bennünket. 

Szöveg és fotó: Petrőczi Éva

Magyar kurír

Az írás nyomtatott változata az Új Ember 2021. április 18-i számának Mértékadó mellékletében jelent meg.