Szent István király római öröksége: a Schola Hungarorum – 2. rész

Az északról érkező zarándokok könnyen megközelíthették Péter sírját és megaludhattak abban a porticusban, fedett oszlopsorban, melyet Nagy Szent Gergely pápa emelt nekik a bazilika és az egykori Hadrianus-emlékmű között. A város felől pedig a Pons Aeliuson keresztül lehetett megközelíteni az apostolfejedelem sírja fölé emelt templomot.

A keresztény századok során a Szent Péter-bazilika környéke lassan kezdett benépesedni, jóllehet a Város püspöke, a pápa a lateráni székesegyháza mellett székelt. Viszont a zarándokok Péter sírjához jöttek, ezért a pápai liturgiák alkalmazkodtak ehhez az igényhez. A Benedek-rendi Nagy Szent Gergely pápa, amikor a Celius-dombi családi házát monostorrá alakítja, példát mutat a további római monostoralapításokhoz, melyek főként a falakon kívüli Szent Péter-, Szent Pál-, Szent Lőrinc-, Szent Sebestyén- és Szent Ágnes-templom köré épültek.

Rangjánál fogva mindezek közül kiemelkedik az első mártír püspök bazilikája, mely a római zarándoklatok fő célpontja. Alkalmi vendégfogadók között igazán újdonságként hatott a 8. század elején emelt első Schola, az angolszászok zarándokháza. Őket követték a longobárdok, a frankok és a frízek. Amikor Nagy Károly, a frankok királya legyőzi 774-ben Páviánál a longobárd királyt, magára veszi koronáját; s a scholájuk tovább él, mint a germánok római zarándokháza. Ebből alakul ki a ma is álló Campo Santo Teutonico, a németek vatikáni kollégiuma, illetve temetője. Így a 8. század második felére létrejött a négy európai keresztény nemzet scholája: az angolszászoké, a longobárd-németeké, a frankoké és a frízeké. (…) A frank és a germán-longobárd zarándokház-együttes a bazilika közelében állott, míg a frízeké és az angolszászoké kicsit távolabb, a Tiberis felé.

Christian Hülsen német építész és művészettörténész 1927-ben adja ki monumentális művét Le chiese di Roma nel medio evo címmel Róma középkori templomairól, melyben röviden leírja a Szent Péter-bazilika kereszthajója folytatásában épült, attól délre álló kisebbik Szent István-templomot: „II. István pápa 752 és 757 között a Szent Péter-bazilika közelében álló három (bencés) monostor mellé épített egy negyedik monostor-templomot Szent István vértanú diakónus tiszteletére. Azért, hogy megkülönböztessék a már álló Sanctus Stephanus cata Galla templomtól, melyet nagyobb Szent István-templomnak neveztek, ez utóbbit Sanctus Stephanus minornak hívták. A korábban épült nagyobbik Szent István-templom később az abesszínek schola temploma lett, és egyedüli túlélőként, bár részben átépítve, máig a helyén áll. Eléggé távol állt ugyanis a régi bazilikától, és így az új templom új köríves szentélyének építését sem gátolta, és most díszes kőfaragvány bejáratával a bazilikával együtt ugyancsak keletre néz, és jobbra tőle a mai Szent Márta-ház található.” Hülsen a kisebbik Szent István-templom kapcsán megemlíti, hogy III. Leó pápa 795 és 816 között gazdagon megajándékozta a hozzá kapcsolódó bencés monostort, majd így folytatja: „Kevéssel 1000 után I. István, Magyarország új királya (97–1038) hospitiumot, zarándokházat épített itt, tehát a kisebbik Szent István-templom mellett, a magyarok számára.” Hivatkozik X. Benedek pápa 1058. május 8-án kelt rendeletére: „ut Hungari omnes causa orationis aut legationis Romam venientes non habeant licentiam hospitandi in aliquo loco intra muros urbis Romae nisi ad sanctum Stephanum protomartyrem qui appellatur minor”, vagyis, hogy a magyarok, akik az imádság vagy kapcsolatteremtés bármiféle dolgában jönnek ide, és nincs sehol se jogcímük, hogy a városfalon belül szállást kapjanak, hacsak nem itt az első vértanú Szent István kisebbnek nevezett templománál és monostoránál.

Hülsen folytatja: III. Ince pápa 1205. október 15-én kelt rendeletében megerősítette a monostort és a Szent Péter-bazilika kanonokjainak a vendégházát. Később IX. Gergely pápa bullája 1228. június 22-én néhány búcsúengedményt ad a magyar zarándokháznak. (…)

Időközben, 1083. augusztus 20-án I. László az első magyar királyt ezüstládába zárt ereklyéivel, a magyar püspökök, apátok és előkelőségek jelenlétében a székesfehérvári királyi bazilika oltárára emeltette, ami a szentté avatását jelentette. Ezután „a felszentelés ünnepségének befejeztével a szent testet az egyház közepén fehér márvány szarkofágban helyezték el”. Ezzel István lett az első magyar katolikus szent, egyben az első szent magyar király is. Ugyanezen a napon avatták szentté Imre herceget és Gellért püspököt is.

IV. Miklós pápa 1290-ben ugyancsak pápai privilégiumot adományoz a háznak, de valami újat is tartogat: március 2-án kelt bullájában a templomot már a magyarok Szent Istvánról nevezett templomának hívja, latinul: Ecclesia sancti Stephani de Ungaris dicta. Ebben a bullájában a pápa egy évre és negyven napra kiterjedő búcsút engedélyez mindenkinek, aki a magyarok Szent István-templomát a Szent Péter apostolfejedelem bazilikája mellett Szent István első vértanú és Szent István király ünnepeinek nyolcada alatt, nemkülönben a húsvéti ünnepkörben meglátogatja.

Az első részt ITT olvashatják.

Forrás: Vatikáni Rádió

Fotó: Vatican News

Magyar Kurír