Szent József és a kolostor szamara

Kultúra – 2021. március 29., hétfő | 13:33

A Szent Istvánról Nevezett Magyar Szalézi Tartomány honlapján tették közzé Don Bruno Ferrero SDB meséjének magyar fordítását.

Valahol a Közel-Keleten történt. Egy fiatal szerzetesnővérekből álló közösség valóban élte a szegénység fogadalmát. Gondozott kolostorkertjükben mindent megtermeltek, ami a megélhetésükhöz nélkülözhetetlen volt.

Babot, paradicsomot, hagymát, burgonyát, salátát, paprikát adtak el a városi piacon. Mivel szegények voltak, és nem volt kocsijuk, gyalog vitték a kosarakat, pedig a kolostor igen messze volt a várostól.

Egy napon arra jutottak, hogy kéne egy szamár a szállításhoz, és úgy döntöttek, hogy ennek érdekében kilencedbe kezdenek Szent Józsefhez. S hogy ne merüljön fel semmi kétség afelől, mit is kérnek, a kolostor művészi érzékkel megáldott nővére rajzolt egy szamarat, és a rajzot a kápolnában lévő Szent József-szobor lábához helyezte.

Az apácák kilenc napon át minden reggel és minden este – a laudes és a vesperás végén – egy kis imát fűztek hozzá a kötelező imádsághoz: „Szent József, te odafigyeltél názáreti családod igényeire, lásd nehézségünket, és szerezz nekünk egy szamarat, hogy segítsen eljuttatni a zöldségeket a piacra!”

A kilencedik nap reggelén megszólalt a kolostor ajtajának csengője. A portaszolgálatos kinyitotta az ajtót: egy gazda állt ott a közeli birtokról – a kezében kötelet tartott, a kötél végén pedig egy gyönyörű, szelíd és türelmes tekintetű szürke szamár volt.

„Ha akarjátok, és ha szükségetek van rá, nektek adom a szamarat” – mondta a gazda. Az apáca alig akart hinni a szemének és a fülének. Hálásan megköszönte. „De – fűzte hozzá a nagylelkű szomszéd – van egy hibája ennek a szamárnak: hiányzik a farka. Így született, nem igazán szép. De ez nem akadályozza abban, hogy engedelmes és erős legyen.” Az apáca sietve felelte, hogy sem ő, sem a közössége nem lát semmi rosszat ebben az apró fogyatékosságban, és befogadják a szamarat a kolostor „novíciusának”.

A szerzetesnővérek ujjongva fogadták Szent József válaszát. „Köszönjük, Szent József! Ajándékodat nagy tisztelettel kezeljük!”

Teltek a napok. A szamár nagyon engedelmes és bátor volt, örökbefogadói pedig nagyon örültek neki.

A rajzot készítő nővérnek egy reggel eszébe jutott, hogy a szobornál felejtette a kis papírlapot, amelyet a kilenced elején Szent József lábához tett. Pedig már nem volt szükség rá. Amikor kinyitotta a három héttel korábban készített rajzot, elakadt a lélegzete: nagy sietségében ugyanis elfelejtett farkat rajzolni a szamárnak...

A nővérek megértették, hogy az Úr mindenre odafigyel, és nincs híján a humornak.

Forrás és fotó: bollettinosalesiano.it/Szaléziak.hu

Magyar Kurír

Kapcsolódó fotógaléria