Szépség, meglepettség és illúzióvesztés – Mauro Lepori ciszterci generális apát az önzés vírusáról

Nézőpont – 2020. december 28., hétfő | 19:27

A Vigilia szerkesztőségének közösségi oldalán tették közzé a következő bejegyzést.

Új enciklikájában a pápa olyan metaforát használ, amely ma igencsak megérint minket: „A gyökeres individualizmus vírusát lehet a legnehezebben legyőzni.” Az individualizmus magába zárja az egyént – mégis fertőző, mint a vírus. Miért? Talán azért, mert a tiltott paradicsomi gyümölcs élvezetét kínálja: az ember olyan boldogságot kíván magának, amelyből mások ki vannak zárva. És ettől az az illúziója támad, hogy értékesebb másoknál.

Az individualizmus talaján olyan identitást keresünk magunknak, amely nem felel meg a természetünknek. A közösség a valódi identitásunk. Ez nem új probléma, és nem is a szekuláris világ problémája. Mennyi individualizmus van a szerzetesi közösségekben is! Amúgy már Szent Benedek és a sivatagi atyák is küzdöttek e vírus ellen.

Az individualizmus az „én” téves, elszigetelt és önmagába forduló felfogásán alapul. Az „én” valódi természete, hogy a „te” határozza meg, a másik, a felebarát. Az individualizmus börtönéből akkor tudunk szabadulni, ha rájövünk, hogy a másiknál van a boldogságunk, saját beteljesülésünk titka. A másik ugyanis az a tér, amelyben szeretettel ki tudunk tágulni. Lehet, hogy az irgalmas szamaritánus is individualista volt, és üzleti úton járt. Azon a bizonyos napon azonban megkapta a kegyelmet, hogy megérintse az út szélén fekvő sérült ember. Titokzatos lehetőséget kapott arra, hogy kilépjen saját kis köréből, s felfedezze egy olyan ajándék szabadságát, amelynek sem határa, sem vége nincs.

Az új pápai enciklika csodálatosan írja le ezt az eseményt: a szamaritánus „kész volt megnyílni a sebesült ember meglepetésének, akinek szüksége volt rá”. A meglepetést a szépség váltja ki, valami olyan, ami vonzó számunkra. Az út szélén heverő ember nyilván nem volt szép látvány, de a szeretet, a testvériség és a törődés igénye már igenis szép volt benne. Ez a fajta szépség olyan titok, amely arra indítja szívünket, hogy tegyen eleget a hivatásának. Nem kerülünk ki individualizmusunk börtönéből, ha nem hagyjuk, hogy egyaránt meglepjen a sebzett ember és a segítségére siető szamaritánus.

Ma aztán igazán szükségünk van erre a meglepetésre. Sok sebzett testvérünk van, de sokszor nem vesszük észre őket. Irgalmas szamaritánusok is vannak, akik az ingyenes szeretet meglepetését nyújtják nekünk, talán csak egy-egy pillanat erejéig. És biztosak lehetünk benne, hogy keményszívűségünk ellenére Isten nem tagadja meg tőlünk azt a meglepettséget, amelyet a másik ember sebei és a sebekkel törődő irgalmasok váltanak ki.

Forrás és fotó: Vigilia Szerkesztőség Facebook-oldala

Magyar Kurír

Kapcsolódó fotógaléria