Szex, szerelem, elköteleződés – Common Post-filmklub

Kultúra – 2020. július 14., kedd | 17:37

A ShoeShine alkotói közösség 2014-ben megjelent, CommonPost sorozatának célja társadalmi problémák feldolgozása, válaszkeresésre ösztönzés volt. Mivel a több mint öt éve készült filmek továbbra is aktuálisak, filmklubot hirdettek, az alkotások megtekintése után vendégekkel beszélgetve róluk. Július 12-én az Így jártunk a nőkkel – Elköteleződés, szex című filmet tűzték műsorra.

Az alkotásról Stumpf Kata az egyik alkotóval, a rendező Huszár Domonkossal, Bellovics Gábor jezsuita szerzetes pappal, Fally Veronika mozgás- és táncterapeutával és Hamar Donát vloggerrel társalgott.

A film első része egyrészt az őszinteség témáját járja körül, másrészt azzal foglalkozik, hogy mennyire hajlandók a keresztény fiatalok a stabil párkapcsolat érdekében a szabadságukról lemondani. A megkérdezett lányok úgy gondolják, hogy mivel a keresztény közösségek megalapozott, egy egész életre szóló párválasztásra ösztönzik őket, ez nehezíti a helyzetüket, mert félelmet gerjeszt bennük, hogy mi lesz, ha rosszul döntenek. Megoszlottak a vélemények arról, hogy amikor párt választunk, már jövendő házastársunkat is választjuk-e, vagy legalábbis nem szabadna kizárnunk ezt a lehetőséget. Egy párkapcsolat során alaposan megismerjük a másikat, és ennek alapján arra is juthatunk, hogy nem illünk össze. Előbb váljunk felnőtté, aztán válasszunk társat? De hiszen a párkapcsolat is hozzásegíthet, hogy érettebbé váljunk! Nem helyes, ha valaki csak azért kezd kapcsolatba, hogy ne legyen egyedül. Egy biztos: sokakban van félelem, és küzdenek bizonytalanságokkal ez ügyben.

A második rész témája a házasság előtti szex. A megkérdezett lányok szerint a keresztény fiatalok mintegy negyven-kilencven százaléka él nemi életet házasság előtt, ezt azonban többen helytelenítették közülük: ők szeretnének kitartani a házasságig.

A film utáni beszélgetés első kérdése a lányok kamerás-mikrofonos „szembesítésének” jogosságára vonatkozott, a téma intimitására utalva. A rendező úgy tapasztalta, hogy nem szívesen beszélnek a témáról, mert félnek, hogy ha őszintén elmondják a véleményüket, az egyházi közösségük majd kirekeszti őket. A film egyik célja éppen az volt, hogy a hallgatás falát áttörje, hogy a kérdést megbeszélhetővé tegye, tabu voltát megszüntesse.

Bellovics Gábor SJ tapasztalatai szerint ez nagyon fontos téma a fiatalok számára. Hogy mi az egyházi tanítás, azt általában tudják, de hogy ezt a saját életükre hogyan alkalmazzák, már kevésbé. Ahogyan azt sem, hogy ebben ki segíthetné őket. A megbélyegzés és az attól való félelem a fő probléma, véli Hamar Donát. Sokan szorulnának lelki segítségre annak érdekében, hogy ne menjenek bele meggondolatlan kapcsolatokba, de nem kapják meg. Fally Veronika szerint egy jó közösségben mindenféle kérdést szabadon fel lehet tenni. A filmből számára az derült ki, hogy általános a bizonytalanság, és nehéz az eligazodás. Jó lenne tanulni egymástól, egymás hibáiból, de erre nemigen adódik lehetőség. Tanúságtételeknek például nem szokott témája lenni a szexualitás és annak buktatói. A tanúságtételek általában már leküzdött nehézségekről szólnak, és nem avatnak be az aktuális bajokba, megoldatlanságokba. Így a problémáikkal aktuálisan birkózók számára nem kínálnak fogódzót.

De vajon egyházi oldalról megengedhető-e ilyesmikről a szabad disputa, kérdezi Huszár Domonkos. Gábor szerint más az egyházi közösség, és más a pontokba szedett egyházi tanítás. A közösség része a gondokkal küzdő ember is, aki kapaszkodókat keres, és egy tilalmi lista átnyújtásával nem tudunk rajta segíteni. Az egyházi közösségnek legyen jó füle, és legyen kész meghallgatni az útját kereső fiatalt. Az élet nagy kérdései nem válaszolhatók meg kétperces YouTube-videókban.

Kata ezen a ponton a vloggerhez fordult, azt kérdezve, mi az, ami „kinyilatkoztatható” egy videóban, és milyen ügyekben kell óvatosan fogalmazni. Donát szeret a saját példájával előhozakodni, a megtérése előtti életének hibáit taglalni, a szexualitás ügyében is. A szexualitásról való gondolkodást ma a mainstream média határozza meg, és nem az egyházi tanítások. Ő is a korszellem áldozata lett, sokáig egyéjszakás kalandokat keresett. A szív nagyon összetörhet, ha nem vagyunk óvatosak, erre szerinte többször fel kellene hívni a fiatalok figyelmét. A házasság olyan intézmény, amely megvéd ettől.

Gábor szerint lehet hasznos netes tartalmak fogyasztása a témáról, de a személyes, ítéletmentes meghallgatást semmi sem pótolhatja. Donát a szószékről túl sokszor hallotta azt, hogy „rossz vagy”, Domonkos pedig azt tapasztalta azt, hogy a papokkal, akikhez fordult, nem tud beszélgetni, mert oktatni akarják, nem meghallgatni. Még sincs más út, mint a meghallgatásé, mondja Gábor. Donát hisz a bűnök megvallásának gyógyító erejében.

„A szexualitás témájáról nemigen beszélünk, mert ennek egyházi berkekben kevéssé van tere. De akkor inkább hallgassunk róla? Milyen módot találhatnánk a jó megvitatásának?” – kérdezi Kata. Beszélgetéseket kell róla generálni, és nem előadásokat tartani, véli Donát. Gábor a bűnös asszony történetével szemlélteti, hogy mekkora ereje van a másik elfogadásának. Donátnak ez tetszik, de szerinte a „hivatalos” egyházi kommunikációban több az elítélés, mint az elfogadás. Sebzettségünk mókuskerekében élünk: rosszul vagyunk, ezért bűnt követünk el, amitől szintén rosszul leszünk, de ebbe a sötétségbe beengedhetjük Istent, mondja Gábor. Mivel ez nem megy egyik napról a másikra, sokan próbálják a gyógyító meghallgatást azzal helyettesíteni, hogy azonnal megmondják, mit lenne helyes tennie a másiknak.

Van egy tanítás, amivel a fiatalok nagy része nem tud azonosulni, szögezi le Kata. Donát szerint az segíthet nekik, ha megértik, Isten hogyan látja őket, és ennek nyomán ráébrednek az értékükre. Domonkos azoknak a hosszú távú kapcsolatoknak a nehézségét hozza be a beszélgetésbe, amelyek már erős lelki-szellemi szintre jutottak, a szexualitás azonban hitbeli okból hiányzik belőlük. Donát szerint nem szabad a szexet a másik lelki-szellemi megismerése elé helyezni, „a házat a tető felől építeni”. A házasság nehézségeire való jó felkészülés az, ha erősen és végleg döntünk a másik mellett.

Kata azt kérdezi, hogyan állunk 2020-ban az elköteleződéssel. Donát azokról beszél, akik valamilyen égi jelre várnak a társukkal kapcsolatban, hogy ő-e az igazi. Ő ezt felelősséghárításnak tartja. Gábor szerint az a döntő, hogy merünk-e dönteni, és abban bízni, hogy a kapcsolatunkon ott lesz Isten áldása. Miért nehéz ma elköteleződni, firtatja Kata. Mert kényelmesebb nem dönteni, válaszolja Gábor. Régebben könnyebben elköteleződtek az emberek? – kérdez vissza Kata. – Akkor az volt az általános, hogy megházasodtak, és nem volt lehetőségük erről gondolkodni – mondja Gábor. Veronika azt látja gondnak, hogy ma nagyon könnyű az életünket „kipárnázni”, és azokat a hiányainkat enyhíteni, amelyek egy mélyen intim párkapcsolat felé elindítanának. Domonkos a keresztény közösségek példájának erejét hangsúlyozza. Túl nagy terünk van arra, hogy elkerüljük a magunkkal való szembesülést, teszi hozzá Gábor.

Kata újabb felvetése az, hogy milyen módon tisztázhatjuk, mit, kit, milyen társat is keresünk tulajdonképpen. Donát szerint ebben a helyes önismeret segít. A nők komoly szándékú férfiak hiányára, a férfiak házasodni akaró nők hiányára panaszkodnak. Gábor szerint már jegyesként tisztában kell lennünk azzal, hogy a másikat a hibáival együtt választjuk. Veronika úgy gondolja, hogy mindenki számára létezik a nagy ő, és az a személy lesz az, akit ő maga választ. Donát szerint nem szabad egy ideálképhez ragaszkodnunk, amikor a párunkat keressük, Veronika pedig a másikkal való együttműködés és együtt változás képességét tartja perdöntőnek.

Fotó: Shoeshine.hu/Facebook (archív)

Kiss Péter/Magyar Kurír

Kapcsolódó fotógaléria