Születéstől a vértanúságig – Kerékpáros zarándoklattal emlékeztek Bódi Magdira, a fiatal mártírra

Hazai – 2018. augusztus 16., csütörtök | 14:10

Bódi Mária Magdolna vértanúságának 73. évében, augusztus 11-én ismét megrendezték a hagyományossá váló kerékpáros zarándoklatot a Veszprémi Főegyházmegye fiatal vértanújának nyomában.

A kerékpáros zarándoklatot ez alkalommal is Juhász Gábor budapest-vizafogói plébános vezette. A kerékpárosokat elkísérte Szécsi Ferenc zalabéri plébános, a zarándoklat ötletgazdája.

A zarándoklat imádsággal kezdődött reggel Szigligeten, Bódi Mária Magdolna születési helyén, majd a keresztelés helyén, a badacsonytördemici plébániatemplomban mutatott be szentmisét Juhász Gábor Szécsi Ferenc zalabéri és Cséry Gergő nemesgulácsi plébánosokkal.

Gábor atya szentbeszédében a zarándoklat lényegét és a lelki töltekezés fontosságát emelte ki.

A kerékpáros zarándokok a szentmise után elhelyezték a megemlékezés virágait Magdi emléktáblájánál, majd továbbindultak Köveskálra, ahol Magdi iskolába járt. A csapat Balatonfüred érintésével érkezett Balatonfűzfőre, majd az áprilisban Magdiról elnevezett kerékpárúton jutottak el a biciklisek Litérre, ahol Magdi sírjánál adtak hálát a nap kegyelmeiért.

Tiszteletreméltó Bódi Mária Magdolna 1921. augusztus 8-án született Szigligeten, szegény uradalmi cseléd szülők gyermekeként. A szülők nem köthettek házasságot, így Bódi Magdolna „törvénytelen”, házasságon kívül született gyermek volt. Két testvére volt. Szülei nem kaptak, így nem is tudtak vallásos nevelést adni. Elsőáldozása után Magdi Jézus iránti elkötelezettsége fokozódott. Szeretett olvasni, ezért folyamatosan kért és kapott kölcsön könyveket a plébániától, így komoly teológiai tudásra tett szert. 17 esztendős volt, amikor Balatonfűzfőn népmissziót tartottak. Ekkor kezdett megvilágosodni előtte, hogy egészen Jézusé akar lenni. Szerzetes szeretett volna lenni, de ebben egyházjogilag törvénytelen származása akadályt jelentett.

A nők sorsáról aggasztó híreket hallott, ezért tisztaságuk megvédésére buzdította nőtársait, és elhatározta, hogy élete feláldozása árán is megtartja Jézusnak tett szüzességi fogadalmát.

1945. március 23-án érkeztek a szovjet csapatok Litérre. Az asszonyok az óvóhely lejáratában tartózkodtak, amikor két fegyveres szovjet katona ment oda. Egyikük a bunkerban megtámadta a társait védelmező Magdit, aki ellenállt, és a katonától megszabadulva menekülni igyekezett, miközben a bunker lejáratánál a többieket figyelmeztette: „Annuska, meneküljön, mert magán lesz a sor. Én már meghalok… Édesanyám, menjenek innen, én most már meghalok.” Közben a túlsó kijáratnál megjelent a katona, akinek a szeme alatt vér szivárgott, a lány védekezésének nyomaként. Magdit az udvaron meglátva azonnal lőtt. Beszámolók szerint hat lövés fúródott a lány hátába, aki az első lövésnél megállt, a második lövésnél két karját az ég felé tárta, majd összezárta e szavakkal: „Uram, Királyom! Végy magadhoz!” Majd a zsebében lévő rózsafüzért szorította meg. Az utolsó golyó szíven találta.

Halála után két héttel szülei szentségi házasságot kötöttek, és életük végéig vallásosan éltek.

Forrás: Badacsonytördemici Plébánia/Veszprémi Főegyházmegye

Fotó: Badacsonytördemici Plébánia/Veszprémi Főegyházmegye, Litér.hu

Magyar Kurír

Kapcsolódó fotógaléria